Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.
Ülésnapok - 1945-94
387 A nemzetgyűlés 9Í. ülése 19Í7. A jogalkotásoknak alkalmazkodniuk keíll a megváltozott társadalmi, gazdasági és politikái viszonyokhoz. Ezeknek a változásoknak a következményeit le kell vonni a mezőgazdasági munkások jogviszonyainak szabályozása terén is. Ezért tartom szükségesmefc a mezőgazdaságig munkások jogviszonyainak újabb szabályozását. (Helyeslés a szabadságpárt és a kisgazdapárt soraiban.) Pár kérdés volt tehát, t. Nemzeitgyűlés, amielyèt a költségvetés tárgyalása során S'zióvá tettem. Talán volt ennek a beszédnek olyan része is, amely nem volt szorosan összefüggésében a költségvetéssel, des úgy éreztem, nem a számok rengetegében kell nekem most böngésznem, hanem inkább az általam említett tények megállapításával kell foglalkoznom. Ez allkalosmnial nem hibákat keresek, amelyek kétségtelenül jelentkeznek itt-ott, db amelyek eltörpülnek azok mellett a nagy alkotások meílllett, <aimielyeket a koalíciós kormányzás létrehozott (Dénes István (pk): így van!) A békeszerződést tegnapelőtt a külügyminiszter úr aláírta, a % békeáUápot tehát lassankint visszatér és eljön az az idő, amikor nemcsak a multunkat méltatjuk, hanem a legszigorúbb kritikai vizsgálat alá is vonjuk a kormány minden ténykedését, gazdálkodását, azért, hogy javíthassunk állami életünk egész területén. Most azonban az említett okoknál fogva nem tartottam alkalmasnak az időt arra» hogy végigböngésszem az egész állami, gazdasági és politikai életünkben — isiméteilrten mondóm — itt-ott jelentkező bajokat, mert nem iszűnök meg hangsúlyozni azt. hogy egy nagy történelmi sorsforduló időszakát éljük, amikor egész állami, gazdasági és politikai, életünk lényegesen megváltozott. Történtek hibák ennek a nagy műnek az alkotásában. Ki az a botor, aki tagadná, hogy történtek hibák 1 ?! Neon azt az időt éljük azonban, amikor a hibák felhányt« rgiatásávai még inkább nehezítsük ennek a nagy műnek a beteljesedését, (Ügy van!) hanem minden^ becsületes és jószándékú embernek kötelességei támogatni a kormányzatot ebben a hősié a és nagy munkájában. (Ügy van! Ügy van!) Mélyen t. Namszetgyűlés! Még egy pár mondat és befejezeimi fejtegetéseimet. (Halljuk! Halljuk!) Ezek a mondatok pedig arra vonatkoznak, amiket Károlyi Mihály mondott itt a puritanizmusról. Én is vallom, hogy ezek a nagy idők, amelyeknek szenvedő alanyai és alkotó munkásai vagyunk,,, naggyá azokat az embereket teszik, akik vallóban puritán .lélekkel és szerénységgel végzik nehéz és keserves munkájukat. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárt és' a szabadságpárt soráihan.) "Én magáim is hallottam sugdolózni és beszéltek a törvényhozás egyes tagjairól is. Nem szedetem a gyanúsításokat! Ha nekünk észrevételünk volt a régi képviselőházban is valaki ellen, konkrét aidatok birtokában 1 rögtön felálltunk és ilkvlcpleztük. (Pászthory István (msz): Ez v°lt a /helyes eljárás!) Nincsi értelme, t. Nemzetgyűlés, azoknak a benyálazási törekvéseknek, (Ügy van! Ügy van! a szabadságpárt soraiban.) amelyekről Erdei képviselőtársam is megemlékezett. Mert én feltételezem-, — ha Károlyi Mihály kritikai szavát hangoztatta is áiltalában — hogy azok, akik itt ülnek a nemzetgyűlésben, puritán lélekkel és azzal a meggyőződéssel szolgálják ebben a pillanatban^ a nemzet nagy érdekeit, hogy amikor az egész ország koldus,, akkor ők nem akarnak gazdagodni és elutasítják még a gondolatát is maévi február hó 12-én, szerdán. 388 guktól annak, (Általános élénk taps.) hogy ezeket az időket gazdagodásra használják fel. (Baráth Endre (kg): Bár így lenne!) T. Nemzetgyűlés!' Nem, kívánok retflektálni miindazoikra a kijei enteis ékre. amelyek a költségvetés tárgyalása során felénk elhangzottak. Talán majd más alkalommalí beszélünk ezekről a kérdésekről. Most csak éppen azokért, amiket az előbb elmondottam, elfogadom a költségvetést; és támogatom, a kormányt abban, hogy ezt a nagy művet, Magyarország demokratikus átalakulását és az ország demokratikus rendjének megszilárdítását keresztülvihesse. (Általános élénk taps.) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Hegyesi János jegyző: Gulácsy György! Gulácsy György (pk): T. Nemzetgyűlés! Végtelen oromoimïre szolgál aiz, hogy 'ta demiokratikus magyar köztársaság első költségvetése ma itt fekszik a Ház előtt és azt tárgyaljuk. Örömöm oka kettős. Örülök, mert ebből a költségvetésből azt látom és arra következtetek, hogy a pénzügyi stabilizációt nyomon követte az állami életnek gazdiasági és én remélem, másiirányú stabilizációja is. De örülök azért is, mert ezek után Balogh államtitkár úrnak nem lesz rá szüksége, hogy a fejét törje azon, hogyan számolja el a Park-klubbeli vacsorák költségeit a jóvátételi számlán a dolgozó nemzet, a verejtékező nép terhére. (Vásáry József (msz): Ilyen is van? — Ternay István (msz): Ejha!) A költségvetési vita során általában - szokásos és állítólag megengedett magáról a költségvetésről is beszélni. Ezen a téren kétségtelenül jó példával járt elől Sulyok Dezső t képviselőtársam, aki egy parlamenti rutiuié biztonságával szórta el ä felsorakoztatott számadatok és tételek között kritikájának virágait. De a költségvetési vita soráni szokásos, az is, hogy a felszólalók a kormány tevékenységét bírálják, illetve saját politikai elgondolásuknak adják átfogó képét. Ha már most én végigmegyek ennek a három-, illetve négynapos páriáimén ti vitának anyagán, meg kell állapítanom azt, hogy a költségvetés költségvetési vonatkozásai kétségkívül kimeríttettek a vita szónokai által és azon túl mindenki kiválasztott magának az álíaméletbő]. a politikai életből egy szektort, s ezt tette meg felszólalása vezérfonalául. Azonkívül láttam azt is — és ez a magyar parlamentnek és ennek, a nemzetgyűlésnek mély felelősségérzetét bizonyítja — hogy ha a napi problémáról, az összeesküvésről beszéltek, amelyben a politikai válság kulminálódott, igyekeztek ezt a problémát eltompítani és nem kiélezni. (Tessik Pál (kg): No, nem azt vettem észre!) A magam részéről mint ennek a vitának, ha jól tudom utolsó, illetve csak egy véletlen folytán utolsóelőtti felszólalója» mint pártonkívüli képviselő, úgy látom, nem járok el helytelenül, ha a magyar politikai életnek, helyesebben a kormányzati tevékenységnek elmúlt két esztendejét, tehát azt a két esztendőt, • amely a felszabadulás óta telt el, retrospektív, visszatekintő irányban vizsgálom meg. Mielőtt ezt a vizsgálatot, ezt az, analízist megkezdeném, szükségesnek tartok bizonyos szempontokat leszögezni. A vizsgálat, az analízis! ugyanis szükságeisisé teszi számlommai, hogy foglalkozzam a politikai pártokkal, a koallieió pártjaival, azokkal» amelyek ezt a politikai életet kialakították, s amelyeket éppen ezért a politikai
