Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-94

389, A nemzetgyűlés 94. ülése 1947. élet ilyetén kialakulásáért, eredményességéért, vagy esetleges eredménytelenségéért a felelős­ség térbeli. Egyéni helyzetem azonban indokolja, hogy bizonyos szempontokat leszögezzek. Ha az én hangom a kisgazdapárt felé az elismerés hangja lesz, kénytelen vagyok a legridegebb objektivitás álláspontját elfoglalni, mert m'iin­den ellenkező híresztelés], feleillőtlen pletyka elle­nérei ki kieiU jelentenelmi, hoigy nem óhajtom itt, ebben a parlamentben beszédemben, ennek során nyitogatni a, magam számiára balfelől azt az ajtót, 'helyesebben csapóajtót, aimtelyeti ameddig a párton belül voltam és a párt kere­tein belül küzdhettem a népi demokráciáért ési a szociális kiegyenlítőidlésért, — talán .szerény­ség 'nélkül moindhatioim. — én szerettem volna a leghatározottabban lezárni jobbfelé. Félreérthetetlenül ki kell azt is jelentenem, hogy a pártból való kilépésemnek oka nem az, hogy háromhónapos külföldi távollétem alatt, amikor az államfő tudtával és saját költsé­gemre, ha a magyar, ügynek csak egy egy­szerű' és nem hivatalos közkatonájaként is, kint tartózkodtaan, ellenem Kovács Béla kép­viselőtársam, részéről; kizárási indítvány hang­zott el, amelyet mindi a mai napig sem meg nem indokoltak, sem pártfegyelmi meg nem előzte, hanem kilépésem oka (kizárólag e)g,y elvi álláspont, egy elvi magatartás voltt. Hámi Tibor­nak, a kisgazdapárt akkori egyik ideológusá­nak a demokráciáról vallott és a párt által ás adoptált érlielmiezése volt ia|z, amit én ellen­téte snek láttam és vallottam a demokrácia lényegéről és értelméről való felfogásommal, és ezért választottam a magányosságot. 43 Nem: vagyok ugyain egyik pártnak sem tagja, nem vagyok a munkáspártok tagja, de a, baloldali blokkhoz számítom magam és> nyíltan kijelentßim, hogy] én már csak egy olyan párt­naik, lehetek tagja, amely a dolgozók egység­frontján, ha, úgy tetszik, a magyar népfronton belül küzd a demokratikus, még pedig népi demokratikus állam megvalósításiáért. Nálam a politikai állásfoglalás nem jól, vagy rosszul megítélt politikai erőviszonyok, nem jól, vagy kevésbbé jól leplezett karrierszándékok, hanem Meggyőződés kérdése. Én a felszabadulás pilla­natától kezdve vallottam ési vallom ma .isj, hogy a demokráciát jobbról és csakis jobbról fenyegeti veszély és én nem tudok eülképzelni olyan politikai szélfordiulást, amely engem megakadályioizna ahbain, illetőleg eltérítene attól, hogy a dolgozióík pártjával haladjak együtt­De amikor ezeket leszögezem, meg kell valLanom azt is, hogy ha a bírálat hangján szólok ennek az analízisnek során a kisgazda­pártról, ez a bírálat inkább a féltő aggodalom hangja lesz. Bennem ninósenek személyes sér- ­tődöttségek és nincs mit szégyenkeznem sem, ha megállapítom, hogy én a magyarság ési a demokrácia taiállkoztatása egyik legfontosabb őrhelyének éppen a kisgazdapártot tartomit És azon sincs semmi szégyenkezni válóm, hogy bennem egy bizonyos fokú elfogultság van, hiszen 16 esztendős pártmultam, első közéleti szárnypróbálgatásaim, e| lső kép viselő jelöltsé­gem ehhez a párthoz fűztek einigem, a régi párthoz, otíÜévő régi barátaimhoz, aMfkkel együtt én csendőrszuronyok közt tanultam, meg harcolni a magyar demokráciáért, azért a de­mokráciáért, amelyet egyesek most jobbról el akarnak orozni. Abba a hibába sem szeretnék most ibele- . esni, — hogy a Z. Nagy Ferenc képviselőtár- ' évi február hó 12-én, szerdán. 390 • samtől hallott népi adcumával SKÓljak — amelybe az egyszeri zsidóasszony esett, aki át­térése másnapján megkérdezte a szomszédasz­szonyt: mikor is van nálatok pásakasiütés? Én mindazért, amá történt addig, amdg ebben a pártban voltam, akár mint egyszerű tag, akár mint képviselő, mindenki más, a pártból kilépett vagy esetleg omnain kiszorított kép­viselővel eiEltentétben a felelősséget a magam részétről vállalom. De ugyaniakkor a baloldali blokk pártjai­hoz, ai munkáspártokhoz isi van kérésem. Ha én a politikai helyzet analízise és vizsgálata során az elismerés hangján szólok róluk, — mert van elismerni való éppen elég — ne tekintsék ezt udvarlásnak. Nem az én szokásom ez, és nines is riá szükségem. Ha pedig megállapítom, hogy hiblák az ő részükről its követtettek el, ne tekintsék ezt egy pártonkívüli képviselőtől pártjuk ügyeibe való illetéktelen, vagy talián éppen nyegle beavatkozásnak, hauem tekintsék lígy, ahogyan szánva van: egy népe, hazája sorsán aggódó ember, még pedig, olyan kép­viselő őszinte és becsületes aggodalmainak, aki tisztán látja azt, hogy a magyarság ezer­éves élete során talán ma jutott, el történelmié­nek legnehezebb periódusához, amely jóformáin emberfeletti és önmagukat megtagadó emibere­ket kíván. T. Nemzetgyűlés! Ma, két nappal a béke­szerződés aláírása »után többé nincs akadálya annak, — külpolitikai akadálya sincs, — hogy it,t a magyar törvényhozás Házában is meg­állapítsuk, leszögezzük a világ közvéleménye előtt amúgy is tudott és minden felelősségtel­jes magyar politikus előtt kézenfekvő tjényt, hogy az exisiatelliták között sajnos, mi voltunk az egyetlenek, — illetve az akkori hivatalos Magyarország, — amelyik még a fegyverszü­netből folyó kötelezettségeinek sem tudott ele­get tenni. (Tessik Pál (kg): Dei ez nem igaz! Teljesen eleget tettünk neki!) Mindjárt arra is rá fofgok térni, bogy eleget tettünk, de hogyan tettünk eleget. (Tegsik Pál (kg) : Itt nem szabad mondani!) Ebben nem a magyar nép a hibás. Paraszti tömegeink depolitizálva, munkásságunk a haladó értelmiség vékony csapatával együtt a hatalomból nemcsak kire­kesztve, de a hatalom által gúzsba is kötve, nem szólhatott tevőlegesen bele az ország sor­sának alakításába, az önmagát és csakis egye­dül önmagáit nemzetnek kinevező, úgynevezett nemzetfenntartó réteg pedig vagy butaságból, a német legyőzhetetlenségbe vetett babonától megbűvölten, vagy gonoszságból, hogy saját uralmát egy ország vérző teteme felett még ideig óráig meghosszabbítsa, rossz Péterként az első kakasszóra elárulta saját mondvacsi­nált vezérét, Horthy Miklóst is. Tisztviselők és földbirtokosok, azok, akiknek a szíve saját hitvallásuk szerint egy napból csak azért vér­zett 24 órán keresztül a magyar népért, mert az Úristen valami bölcs előrelátással a napot 24 órában és nem .48 órában szabta meg, raz­zián megriasztott alvilági söpredék módjára ugrottak a világ nyugati tájai felé, magáira­hagyva azt a népet, amely iránt való szere­tetből vezettetve ennek a szeretetnek igen bú­sás ellenértékét vették fel évtizedeken keresz­tül. (Uffy van! a szabadságpárton.) A moszkvai politika nagyvonalúsága biz­tosította a lehetőséget és nyíltan megmondom, a Magyar Kommunista Párt emigrációból ..ha­zatért vezetőinek aktivitása, dinamizmusa, 25 éves küzdelmekben megedzett, akadályt nem 25*

Next

/
Thumbnails
Contents