Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-94

363 A nemzetgyűlés 94. ülése 1947. S- 8-5 milliárdot a kormány kivont volna. Ezzel magának fizetési eszközt teremtett volna, mégpedig körülbelül egy esztendőre elegendő fizetési eszközt, mert az 1944-es évben, a háborús kiadásokat is beleszámítva, egy milliárd volt a havi kiadás- A háborús kiadások megszűnte utáinl nem lehetett többre, mint havi 700—750 millióra kalkulálni, tehát egy évre elég lett volna 8—8.5 milliárd. Megszűnt volna* egészségtelen állapot, amely a fogyasztási javak és >a forgalomban lévő pénzjegyek mennyisége közt fennállt, ami az árak emelkedése és a munkabérek felhajtása irámyában érvényesült. A kényiSBerkÖlcsön igénybevétele 50%-os címletértékleszállítással is össze volt kötve, aminek belső vonatkozásban az volt & célja, hogy a; pénzmegjelölést senki maga ne végezze^ az állam helyett, mert akkor 50%-os veszteség áll elő, 'hanem az államnak szolgáltatja be ég ott történák a megjelzés, akkor nem veszíti el az-50%-ot, hanem csak kölcsön adja az államnak, amiről állami elismervényt kap. Elértük volna még azt is, hogy abból a, ' sok milliárdból, amit a menekülő Szálasi-kormány vitt el magával, ami az ország nyugati részén, majd idegen területen került forgalomba, legalábbis 50%-ot ki tudtunk volna szorítaná, míg így igen nagy összegek folytak vissza. Csak egy tételt tudok mondani: amikor • egy meglepetésszerű támadással — hogy úgy mondjam — a minisztertanács ellen az ezerpengősök dolgát felvetettem és azok letétbehelyezését rendeltettem el, csak akkor ezzel kapcsolatban egy 2300 milliós tétel jött be ezerpengősökben az országba, amelyik nem jött volna be, ha február 22-áni a. kényszerkölesönre vonatkozó tervet a minisztertanács elfogadta volna. (Igaz! Ügy van! a szabadságvárt oldalán*) T- Nemzetgyűlési! Kik voltak ellene ennek a tervnek? (Halljuk! Halljuk! a szabadságpárt oldalán. — Ternay István (msz): Ez érdekes!) A mélyen tisztelt túloldal képviselői: elsősorban Nagy Imre akkori földmívelésügyi miniszter és Gábor József akkori kereskedelemügyi miniszter. Ök ellenezték ezt. Nemcsak •hogy ellenezték, hanem ők jöttek azzal a javaslattal, hogy új bankjegyeket kell nyomatni, ők jöttek azzal a javaslattal, hogy nem is az országban, hanem a külföldön kell új bankjegyeket nyomatni. (Közbeszólások u szabadságpárt oldalán: Miért

1

? Hallatlan!) Azt hiszem, joggal mondom tehát, hogy Kossá igen t képviselőtársam kijelentése, amely az inflációért való felelősséget az én tárcámra hárítja, az éri vállaimra rakja, meni jóhiszemű, (Ügy van! a szabadságpárt oldalán.) hanem nagyon is rosszhiszemű, céltudatos és tendenciózus kijelentés. (Úgy van! Ügy van! a szabadságpárt oldalán- — Nagy Vince (msz): Ferdítés!) T. Nemzetgyűlés! Hasonló ter.ideneiózus beállítás az is, amikor azt mondják a túloldalon, hogy én a stabilizáció ellen voltam. Ezt bizonyítják abból a felszólalásomból, amely felszólalásom eredményeképp házszabályellenlesen 30 napi kizárást kaptam. Mit mondtam én abban a felszólalásomban ós mi történt azután? A stabilizáció érdekiébeni kérem és kéírttem a költségvetést, ;aniely megköti a kormány kezét, kérem ós kértem a törvényes rendelkezést, amely megálla- • pítja, hogy milyen mennyiségű banfcjegy hozható forgalomba. Ezt önök mindezideig nem évi február hó 12-én, szerdán. 364 tették meg, enélkül pedig hitetés és bolondítás a stabilizáció. Mi történt? Kénytelenek voltak hozni a, költségvetést a stabilizáció érdekében, amint én akkor megmondtam. Kénytelenek voltak; rendelkezni, hogy egymilliárdon felül nem mehet a bankjegyek mennyisége, mert amennyiben egymilliárd fölé megy a bankjegyek mennyisége, akkor veszélybe kerülhet a stabilizáció. Hát nem a legteljesebb rosszhiszeműség, — hogy ezt a közkeletű kifejezést használjam, amit nem szoktam, merti nem 'tartom parlamentárisnak — benyálazás folyik-e velem és velünk szemben (Nagy Vince (msz): Ugy van!) olyan állításokkal, amelyek nem felelnek meg a valóságnak? T. Nemzetgyűlés! Eltelt az idő ahhoz, (Halljuk! Halljuk! — Taps a szabadságpárt oldalán. — Közbeszólás a szabadságpárt soraiban: Még egy negyedóra van!) hogy a költségvetésen (túlmenően általános politikai kérdésekikel fts foglalkozzam, mégis egynéhány; kérdést fel kell tennem. 1944 december 21-én és 22-én történt az új magyar élet megindulása Debrecenben, az ősi kollégium imatermében, az oratóriumban, ahol az 1848-as országgyűlési szelleme töltötte meg mindenkinek a lelkét. Tanúkul hivatkozom a t. túloldalnalk ama tagjaira, akik jelen voltak ezen az aktuson: nem volt szükség arra, hogy ennek az aktusnak során mást' láthassunk, mint a nemzet jelvényeit. Sőit, amikor felmerült az a gondolat egyes oldalakon, hogy a magyar nemzeti jelvényeik mellett más nemzeti emblémák is alkalmaztassanak, meg kell mondanom, hogy a szovjetl katonai hatóságok voltiak azok, alkik közölték velünk: nem járulnak hozzá semmi máshoz, csak a magyar nemzeti jelvények alkalmazásához. (Élénk taps a szabadságpárt oldalán. — Vásáry József (msz): Ez az igazság!) Ez, (Gábor József (kp) felé:) t, képviselőtársam és volt minisztertársam, így történt, mert én intézkedtem ebben az ügyben. T. Nemzetgyűlés! Akkor egy közös programúiban állapodtunk meg. Azt

1 mondtuk a nemzetgyűlés szózatában, azt mondtuk a 22-én megalakult ideiglenes kormány nyilatkozatáan, — (a kommunistapárt felé): mind a kettő az önök. közreműködésével jött! létre — hogy demokratikus Magyarországot akarunk, a demokrácia azt

1 jelenti, hogy a nemzetnek visszaadjuk önkormányzati jogát. (Nagy Vince (msz) : Ugy van! — Hegymegi Kiss Pál (msz): A községeknek is!) Azt mondtuk, hogy visszaadjuk a munkásság önkormányzati jogát a társadalombiztosításban. Az önök szónotklai a legnagyobb lelkesedéssel és egyhangúsággal járultak hozzá e programm elfogadásához és kormánypírograimmá, a nemzet prógrammjává való tételéhez. (Nagy Vince (msz): Ma sincs meg a falusi népnek az önkormányzata, két év után!) T. Nemzetgyűlés! Meg kell állapítanom, hogy abból, amit akkor önökkel együtt, önök: is vállalván mindezeket, elhatároztunk, a nemzetnek Ígértünk, nagyon sokkal adósok vagyunk még ma isi (Igaz! Ugy van! a szabadságpárt oldalán.) A leglényegesebb kérdésekkel vagyunk adósok. Nagyon sok olyat csináltunk akkor, amiről annakidején elfelejtettünk beszélni, mi azért nem is akartuk eaeketl, önök pedig úgylátszijk! azért, mert reservatio mentalis-szal éltek, amikor az ott elhangzott koimánynyilatkozatot szó nélkül, lelkesedéssel akceptál-