Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-94

161 A nemzetgyűlés 94. ülése 1947. évi február hô 12-én, szerdán. 362 jutottak hozzá a maguk betéteihez, akkor köicsönképpen napi vagy heti kamatra megkaphatták a pénzintézetektől, a bankoktól azt az összeget, amelyet, mint sajátjukat betétként nem kaphattak vissza. Teljesen jóhiszemű volt igen t. képviselőtársamnak ez a megállapítása és nyilvánvalóan azon a tényen alapult, hogy a pénzintézetek valóban nem fizették ki a betéteket a felmondás alkalmával, ellenben napi és heti kamatra folyósítottak kölcsönöket a betéteseknek. Meg kell állapítanom a történelmi hűség kedvéért, hogy az ideiglenes nemzeti kormány 1945 július 7-éig hetétzárolást magában foglaló rendeletet nem adottl ki. (Felkiáltások a szabadságpárton: így van!) A betétek, ki nem fizetése nem azért történt, mintha a betétek zárolva lettek volna, hanem azért, mert a felszabadulás utáni első hónapokban fizetési eszköz nem volt a bankokban, s a legjobb akarat •mellett sem tudott volna nagyon sok bank még ezer pengőt sem kifizetni. Amikor megindult az élet azoknak a kölcsönöknek a folyósításával, amely kölcsönöket az ideiglenes nemzeti kormány egyes pénzintézeteknek adott, hogy a hitelélet megindulhasson s a nagyobb intézetek az érdekkörükbe tartozó ipari vállalatok működését (megindíthassák, akkor valóban bekövetkezett az, hogy a még rendelkezésre álló minimális összeget is nem a betétek viszszafizetéseként használták fel, hanem napi vagy heti kamatra folyósították a pénzintézetek. Amikor ez publikussá lett, a TÉBE és az igaziságügyminisztérium bevonásával a pénzügyminisztériumban egy értekezletet tartottam, amely értekezletnek a megállapodása az volt, hogy az igazságügyminisztérium a legrövidebb időn belül rendelettervezetet készítsen és vigyen a minisztertanács elé azzal a tartalommal, hogy a napi és heti kamatra kiadott összegek semmiféle bírói jogvédelemben nem részesülnek. (Helyeslés a szabadságpárton.) A TÉBE jelen volt képviselői iránt elismeréssel kell megállapítanom, hogy egy árva szóval nem tiltakoztak egy ilyen rendelet kibocsátása elien. (Nagy Vinee (msz): Szegyeitek volna tiltakozni!) Ennek dacára — én három vagy négy nap múlva lemondás folytán otthagytam a tárcát — ez a rendelet sohn kiadásra nem került. (Nagy Vince (msz) : Érdekes volna erről a lemondásról is tudnunk egyetmást!) Nem tudom, mi volt az oka ennek, de semmiesetre senr a reakciós pénzügyi kormányzat, amely az én lemondásom idejéig vitte az ország pénzügyeit. (Sulyok Dezső (msz): Oltványinak is kellene erről tudnia valamit!) , A másik kijelentés Kossá István képviselőtársam kijelentése, aki azt mondotta múlt év augusztus 22-én, hogy egy pénzügyminiszteri nyilatkozat indította meg tulajdonképpen az inflációs folyamatot az országban. Azt mondotta akkor, hogy ha Magyarországon» volt infláció, mint ahogyan volt, úgy azt elsősorban az akkori pénzügyminiszter indította el. (Nagy Vince (msz): Kossá úr bölesesége!) Amint az előbbi képviselői felszólalásról megállapítottam, hogy teljes jóhiszeműséggel hangzott el, úgy mes kell mondanom, hogy Kossá képviselőtársamat (Sulyok Dezső (msz): A véleménye aszerint változik, hogy milyen ing van rajta!) a legteljesebb rosszhiszeműség vagy tudatlanság vezette ennek a kijelentésének megtételében, {ügy van! ügy vanh a szabadságpárton.) Nem kell nekem megcáfolnom az ő állítását. Testverpártjának a vezérszónoka, Faragó képviselőtársam álliapította meg. hogy az infláció már a győri programm előterjesztésekor indult meg. Az tehát valamivel korábban volt, mint az én nyilatkozatom és azt a győri programmot, nem én terjesztettem elő. Azután azt is tudhatta volna Kosisa képviselőtársam, Ha veszi magának a fáradságot, hogy 1944 december vegén a békebeli normális 'átlag 300 müho pengős bankjegyforgalommal szemben mar 12.000 millió pengrő volt a bankjegyforgai A' ™, infláció tehát már korábban megindut

î'- Ebből a 12 milliárdból 6 milliárd map az 1944-es ev második felében keletkezett. Ha valaki mmden lehetőt elkövetett az infláció ellen, az nem az akkori Kossá István volt, hanem az akkori pénzügyminiszter volt. (Nagy Vince (msz): így van!) Az akkori pénzügyminiszter nem az inflációt indította meg, hanern az akkori pénzügyminiszter a legteljesebb elszántsággal vetette magát az infláció útjába. (Nagy Vince (msz): így van!) Azt mondja a mai pénzügyminiszter úr, Hogy az infláció azért volt szükséges, hogy az állami kiadások teljesítéséhez kellő fizetési'eszköz álljon rendelkezésre. Amikor az ideiglenes nemzeti kormány megalakult, a nemzet kaszsza;iaban egyetlenegy árva fillér nem volt. Ma-jd a történelem során ki fog derülni az is, hogy Debrecen, az annyira kárhoztatott, pocskondiázott cívis város polgárainak adófillérei voltaik azok, amelyek a legelső kiadások megtételét, a gazdasági élet megindulását lehetővé tettek. (Nagy Vince (msz): Éljen Debrecen polgársága! — Taps a szabadságpárton.) Tudtuk akkor is azt, hogy a kiadások teljesítéséhez tizetesi eszközre van szükség. 1945 február M-en targyalta ezt a kérdést a minisztertanács. JNem követek el indiszkréciót és nem szokatlan u %' i?

sy llyen imáról beszélek, (BaÜ)uk! Halljuk! a szabadságpárton.) mert lapok is foglalkoztak »a minisztertanácson

1 történtekkei. Feldaul egy cikk, amely a száz miniisztertanácson történtekiet ismerteti, többek között Valentiny Ágostonnak és nekem a kormányból való kiválásomat és anaak okait- Azután egy másik baloldali, lap, amely arról beszél, hogy a minisztertanács elé a kisgazdapárti Bárányos Károly milyen reakciós javaslatot terjesztett elő. Nem szokatlan és nem indiszkrét tehát, ha megmondom, hogy 1945 február 22-éu tárgyalta a minisztertanács az akkori pénzügyminiszternek egy előterjesztését, amely ugyanazt mondotta, mint a mostani pénzügyminiszter: fizetési eszköz kell arra, hogy az állam fizetni, tudjon. ... A fizetési eszköz megszerzésének nagyon könnyű módja az volt, amit azután meg is csináltak: új bankjegyeknek a nyomásával teremteni elő fizetési eszközt Az akkori pénzügyminiszter azonban nem ezt indítványozta, hanem azt, hogy a fizetési eszközök szaporítása mellőztessék és új fizetési eszközök gyártása helyett a már akkor is igen nagy mennyiségbemi forgó fizetési eszközöknek kényszerkölcsön útján igénybevételével teremtessék elő az a fizetési eszköz, amely az állam kiadásainaik fedezésére kell. T. Nemzetgyűlés! Mi lett volna ennek az eredménye? Az, hogy a forgalomban levő 12 milliárdnyi bank jegy mennyiségből körülbelül