Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-94

38$ À nemzetgyűlés Ùl ülése ÏH7. holdas mm. volt. Balmazújvárosban pedig több, mimt 40.000 holdas Semsey-uradailom terpeszkedett. Tessék megnézni, a történelem folyamán, századok során hová emelkedett az egészséges birtokviszonyok következtében Hajdúböszörmény lakossága és hol maradit Balmazújváros lakossága, azt Veres Péter taiíusíthatja- (Sulyok Dezső (msz): Ö a kivétel!) Ennelk semmi más indoka és értelme nincs» mint az, hogy a birtokmegoszlás Hajduböszörméniybe/n a nemzet érdekeit szolgáló volt, Balmazújvárosban pedig a nemzet életérdeíkeüinek viszszaszoritását eredményezte. Amikor most követelik — és mondom, joggal követelik — hogy az újgazdák életlehetőségeinek biztosítására megfelelő intézkedések tétessenek, akkor nem mi, ellenzéki pártok, nem mi reakció&oknalk nevezett pártok akadályozzuk ezt meg, hanem a kormány, a demokratikus >ko;rmáiny nem fesz eleget_ annak a kötelezettségének, amely őt terheli és amely kötelezettség érdekében olyan hangzatos szólamokat bocsát világgá. 1943-ban a birtokszerzők részére házak, gazdasági épületek, valamint a telepes községek létesítésévél kapcsolatos közületek építési költségeire, illetőleg e célra nyújtandó kölosönökre, továbbá az építkezéssel kapcsolatos dologi kiadásokra 15.6 millió pengő, azaz 54 millió forint volt előirányozva. Ezzel szembeni a nagyhangú követelések után a mai költségvetés mit méltóztatik gondolni, menynyit irányoz elő? 2.8 milliót! (Mozgás a szabadságpárt oldalán.) Egy huszonheted részét annak, amennyit a feudális, reakciós-, fasiszta és nem tudom, minek nevezett múlt politikai rendszer a legrászorultabb magyar réteg érdekében adott. (Sulyok Dezső (msz): Ez az elmélet és gyakorlat ellentéte! — Ternay István (msz): Beszélni olcsóbb!) És mennyir adnak a birtokszerzők gazdasági felszerelésére? A múlt reakciós fasiszta rendszer S millió pengőt, azaz 27.7 millió forintot adott. Ma megerőltetik magukat és erre a célra előirányoznak összesen — 2 millió forintot. (Mozgás a szabadságpárt oldalán. — Nagy Vince (msz): Pengőben mennyi ez? 500.000!) T. Nemzetgyűlés! Ebből látható, hogy a mélyen t. kormány költségvetésében valóban érvényesül a takarékosság elve. (Zaj és mozgás a szabadságpárt oldalán.) Igen szigorúan, sokkal szigorúbban takarékoskodnak a szegény nyomorult, életgomdoklkal küszködő rétegek kárára, mint ahogyan a múltban takarékoskodtak (Ugy van! Úgy van! a szabadságpárt oldalán.) és sokkal bőkezűbbek az új urak javára, mint amilyen bőkezűek akkor a múlt' urai javára voltak. (Ugy van! Ugy van! '—, Taps a szabadságpárt oldalán.) Nagyon furcsa takarékosság az is, hogy az elhagyott javak kormánybiztossága által (Nagy Vinee (msz): Halljuk csak!) kezelt vagyonlkoniiplexumbóí 3,038.000 forint jövedelmiét préselnek ki (Félkiáltások a szabadságpárt oldalán: Hallatlan!) és hogy ezt kipréselhessék, elköltenek 3,889.000 forintot- (Hegymegi Kiss Pál (msz): Még leltáruik sines!) Ez a takarékos vagyonkezelés! Saját vagyonomat nem volna szabad így kezelnem, mégkevésbbé a köz vagy a más vagyonát. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt oldalán. — Dénes Istváai (pk): Fő a kormánybiztosság.) Az elkobzott , javak (Nagy Vince (msz) : Halljuk az elkobzott javakat!) 120.000 forintot jövedelmeznek ; az államnak és a 120.000 forint jövedelem előteremtése 70.000 forint kezelési költséget igényel. évi február hó Í2-én, sz&réán. - S6Ö (Ternay István (msz): Borzalmas! — Mozgás a szabadságpárton.) Arcúkor azt látjuk, hogy így történik a közvagyon kezelése, akkor ne méltóztassék rossz néven venni, ha bizonyos mértékű hűtőzéssel fogadjuk az államosítási terveket é* követeléseket. Itt van például a szénbányák kérdése. (Halljuk! Halljuk! a szabadságpárt oldalán.) Mit mond az iparügyi miiniiszter úr? Azt mondja, hogy 30.5 millió forintot kér az államosított szénbányáknál felmerülő kiadások fedezésére és ezt a 30.5 millió forintot azért kéri, mert az országos érdekből a múltban alaesonyaui megállapított szénárak mellett a volt bányatulajdonosoknak nem volt módjukban kellő karban fenntartani a bányaberendezéseiket. Ha a szénárak a múltban alacsonyan voltak megállapítva, az országos érdekből történt, de nem magyar országos érdekből, hanem német országos érdekből (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt oldalán.) és én nem vagyofkl hajlandó elismerni, — amint az iparügyi miniszter úr mondja — hogy ez magasabb országos érdekből történt. Ha az iparügyi miniszter úr most azt mondja, hogy a szénárak alacsonyan voltak megállapítva, akkor miért mondta a szénbányák államosításáról szóló javaslat tárgyalása során azt, hogy a szénbányatulajdonosok betegre keresték magukat és miért vittek bennünket bele abba, hogy 30 milliót fizessünk rá a szénbányákra, csak a költségvetésben bevallottan? — hogy a zárszámadás mit mutat majd azt akkor fogjuk meglátni — pedig nyilvánvaló, hogy azok az adóbevételek is elmarad- • tak a szénbányák államosítása miatt, amely jelentős adóbevételeket a nem állami bányák a múltban közcélokra szolgáltattak. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt oldalán.) Az is érdekes, hogy az iparügyi miniszter úr azt is megmondja, hogy a 30.5 millió forint még miért kell. Az államosított főmegbízotti szerv összes személyi és dologi kiadásainak fedezésére. (Mozgás a szabadságpárton.) Köszönöm szépen azt az államosított főmegbízotti szervet, amely az államilag kezelt szénbányákból nem tud annyi eredményt produkálni, hogy á maiga személyi és dologi kiadásai abból fedezetet nyerjenek. En nem vagyok hajlandó tűrni azt, hogy a szénbányákat azért államosítsuk, hogy állami főmegbízotti szervként tegyünk oda embereket és őket az állam költségvetéséből dotáljuk, a múltban nem volt, új terheket, rakva az államra. (Ugy van! a szabadságpárt oldalán. — Hegymegi Kiss Pál (msz): Mit szólnak ehhez a bányászok? — Csíkos Sándor (kg): Mammutfizetésű vezérigazgatók! — Egy hang a szabadságpárt oldalán: Mennyi lehet a fizetésük? És hányan vannak? — Csíkos Sándor (kg) : De egy se mehetett még le a bányába, azt hiszem!) Ezekután méltóztassék megengedni, hogy foglalkozzam néhány kijelent essél, amelyek itt a nemzetgyűlésen hangzottak el a múlt esztendő augusztusa folyamán. Az egyik kijelentés úgy szólt, hogy a múlt kormány, az ideiglenes n.mi zeti kormány pénzügyi intézkedései során egy nagyon súlyos intézkedést tett, amikor a betéteket zárolta és a kisemberek keserves munkával összegyűjtött kisösszegű betéteit éppen úgy kezelte, mint a nagytőkések betéteit. Megállapította ez a felszólaló azt is, hogy amikor a betétzárolás következtében a betétesek nem *-