Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.
Ülésnapok - 1945-90
25 r A nemzetgyűlés 90. ülése 1917, a falusi kisembereket abban, hogy megfelelő mennyiségű tűzifáihoz: jussainak. Lehetőséget a,d ugyanis a rendelet árira, hogy azj 5 om-nél nem vastagabb gallyfának felét a termelők ttnegkaphassák. ^Elkerülte az interpelláló' képviselő úr figyelmeit az a lényegest rendelkezés, hogy a r tuskófánafc a helyi szokásoknak megfelelő hányadát ugyancsak megkaphatj.ák az erdőn dolgozó munkások. Ezenfelül mód van anra, hogy mindazok^ az e,rdei kiterímelésnél foglalkoztatottt aniuukásoik, akik legaláibbis, 40 köbméter faanyatgot feldolgoztak, vagy más természetű erdőgazdasági munkát legalább 40 napon át végeztek, évedként 12 normál üranéter vékony dorongfát vagy ágfát vásárolhatnak 20%-os kedvezmiénnyel. Aki pedig önhibáján kívül ennél kevesebbet termelt vagy dolgozott, az aránylagosan teljesítmiényének megfelelő famennyiséget vásárolhat ezen a kedvezményes áron. Természetes, hogy amikor az ország egész gazdasági élete a legsúlyosabb faellátási gondokkal küzd és a szükséglet egy negyedrész ét is alig biztosítják a kifosztott belföldi erdők, az erdei munkások tüzelőszerszükségletét az élőibb felsorolt rendelkezések szerint elsősorban a kevésbbé szállítható faválasztékokból — ágfából, tuskóból sstíb. — kellett biztosítani» Tévedésben van az interpelláló képviselő úr, amikor felteszi, hogy közmunkával bárki is »ingyeni« fát termeltethetne ki, mert a közmunkások számára is mindenkor a kollektív szerződésekben, vagy a vonatkozó rendeletekben megállapított teljesi munkabért kell kifizetni. Arról nincsen szó, hogy akár a Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek házitermeléseinél, akár pedilg a vállalkozóknak kiadott, magántermeléseknél rendkívüli nyereségek mutatkoznának' < Az árak és a munkabérek viszonyát a Gazdasági Főtanács állapította meg és ugyancsak a forint védelem érdekében a 'fa tőára aránylag olyan alacsony, hogy az erdőgazdálkodás rendes üzemi és felújítási költségeit sem. fedezi. Azt is megállapíthatjuk, hogy az erdei fakitermelésnél foglalkoztatott munkások munkabére kellő arányban van a mezőgazdasági és ipari egyéb munkabérekkeL . De maga a gyakorlati élet mutatja meg, hogy az erdőgazdasági munkabérek a részestermelés kikapcsolásával is mennyire megfeleltek a köveitelanényeknek. A termelés valamennyi erdővidékünkön teljes erővel folyik, sőt egyes területekein, már befejezéshez közeledik. Az erdei munkások ott, ahol elérik a napi 3—4 erdei ürme ter teljesítményt, meg is vannak elégedve- a forintbérekkel. A panaszok csak szórványosak, a fakitermelés 5 százalékát is alig érintik és csak olyan vidékekről érkeznek, ahol a lakosság nem szokott! rendszeresen ^erdőkitermeléssel foglalkozni és a teljesítmények mélyen a munkabérrendeletben megszabott napi 2 ürméteres normálteljesítmény alatt maradnak, vagy pedig ahol az elmúlt évek féknélküli ( részes fa termelései elkapatták a fával ma is jól ellátott kistermelőket. Éppen ezen országosan szerzett tapasztalatok alapján a részes termelés visszaállításáról szó sem lehet, a forintbérek további fenntartása felel csak meg a gazdaságpolitikai követelményeikiuek, de a falusi lakosság szociális érdekeinek is Kérem válaszom szíves tudomásulvételét. Budapest. 1947. január hó 20. Bárányos Károly s. k. f öl dmívelésügyi miniszter.« évi február hó 5-én, szerdán, 26 Elnök: Pali Sándor képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. A képviselő úr nincs jelen- Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztiatnak-e a földmívelésügyi miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásulvenni? (Igen!) A nemzetgyűlés a választ tudomásulveszi. Következik az iparügyi miniszter úr válasza Drahos Lajos képviselő úrnak a budapestkörnyéki világítási és üzemáram ügyében múlt év december hó 4-én előterjesztett interpellációjára, Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az iparügyi miniszter úr válaszát felolvasni. Gyurkovits Károly jegyző (olvassa): »Drahos Lajos nemzetgyűlési képviselő interpellációjára vam szerencsém az alábbi választ előtér jesztteni. A székesfőváros környékét villamos energiávall ' ellátó Részvénytársaság Villamos és' Közlekedési Vállalatok Számára cégnek és leányvállalatainak laz. interpellációban emlííf tjett villamos energiaszolgáltatási szerjződéseii kétségtelenül régi eredetűek. Ezzel kapcsolatban azonban meg kell jegyezni, hogy az egyes villamosanűvek energiate lepelnek és távvezetékeinek állami tulajdonbavételérői és a villamosenergiaszoligáltatással kapcsolatos egyéb rendelkezésekről szóló 1946 :XX. te. végre; hajtása során, az ugyanakkor megalakítandó Országos Villamos Energiagazdasági Tanács közreműködésével a villaimosenergiaszolgáltatási szerződések árszabásainak rendszerére és a szerződések egyéb feltételeire vonatkozólag országos viszonylatban egységes irányelvek lesznek megállapítva» úgyhogy a szükséges és indokolt követelmények mgenyugtató módon rendezést fognak nyerni. A kérdést azonban az ország egész területére egységesem kell rendezni és egyes szerződéseket külön kiragadni nem lehet. Az említett törvénycikk végrehajtása során e kérdés rendezésére különös súlyt fogok helyezni. Az interpelláció a budapestkömyéki egységárakat a székesfővároséval hasonlította össze. Nem hagyható azonban figyelmein kívül, hogy Budapest a maga nagy fogyasztóképességével, gazdasági erejével nem eshet a Pestkörnyékkel egyenlő elbirálás alá. Ezt az is igazolja* hogy a Székesfővárosi Elektromos Művek közel ugyanolyan hosszúságú hálózat mentén körülbelül kétszer annyi fogyasztót lát el villamos energiával és körülbelül négyszerannyi villamos energiát értékesít, mint a pestkörnyéki villamosművek együttvéve. Figyelembevevő tehát, hogy a fogyasztói egységárak alakulására a hálózat terjedelme és az értékesített villamos energia mennyisége döntő befolyással bír. az említett adatokból világosan kitűnik a Székesfővárosi Elektromos Művek elő« nyösebb helyzete. Az interpellációnak a villamos energia egységáraira vonatkozó számadataival és észrevételeivel kapcsolatban a következőket kell megjegyezni. A villamos energia áxáuak forintértéke a forint bevezetésekor a hőerőműveknél és a vásárolt energiát elosztó villamosműveknél ' az 1939. évi villamos energia egységárak négyszeresében, viizierőtelepeknél pedig- azok három és félszeresében nyert megállapítást. A Székesfővárosi Elektromos Művek azonban külön engedély alapján az egész fogya.?ztóterületén, a budapestikörnyéki villamosművek
