Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.
Ülésnapok - 1945-94
347 r A nemzetgyűlés 94. ülése 1947. címén igénybe vett az állam 2740 millió forintot. Rendelkezésre maradt az állampolgároknak a magángazdasági életben 17.2 milliard. A jelenlegi költségvetés a közszoJigáiltatásokra igénybevesz 1730 imiilió forintot. Mindenk'i tudja, hogy ennek, az 1730 millió forinltnak a, kiizzadása milyen terhet jelent ma a gazdálkodó alanyoknak. Rendelkezésre marad tehát 10 milliárd, alig 55 százaléka annak, ami az utolsó békeeszteindőben voift; -alig 60—62 száza; Iéka annak, ami az 1924—25. évi költségvetési évben volt. T. Nemzetgyűlés ! Érdekes, hogy ha a közszolgáltatásra igénybevett öisszeget a nemzeti jövedelemhez arányosítjuk, nem olyan naigy kü1 önbs egeiket áll api thatunk meg; mert 1924/ 25-ben a nemzeti jövedelemnek 15.3 százaléka volt a közszolgáltatás, 1938-ban 13.5 százaléka, most pedig 14.6 százaléka Mutatja ez, hogy a százalékokra való hivatkozás nem mindig adja meg az igazi képet, mert annak ellenére, hogy a százalékok nem nagy eltérést mutatnak, igen nagy különbségek vannaík) azoknak az összegeiknek tekintetében, amelyek a magángazdaságok . részére a közszolgáltatások igényber vétele után rendelkezésre maradnak. T. Nemzetgyűlés! Nem kívánok felszólalásomban foglalkozni az igen t. kommunalst .apart által elkészített hároméves tervveL amely terv mindenesetre igen értékes nagy munka, hozzáértő emberek munkája, de engedjék meg ner klem, ha az 1946—47. költségvetési évben 1730 millió 'forintot a magángazdaságból közszolgáltatások címén kipréselni ilyen nehézségekkel jár, hogyan gondolják akikor, hogy az 1947—48. gazdasági évben 4170 millió forint lesz kipréselhető. T. Nemzetgyűlés! Nagyon megszívlelendő dolog az lis, hogy amikor azt kell megálllapítanunk, hogy a nemzeti jövedelem körülbelül 58 százalékra esett vissza az, utolsó békeévhez képest tehát egy nagy nyomorúság, .szegénység szakadt a nemzetre, ennek terhét nem egyforma arányban viseli a nemzet társadalmának mondén rétege. iAj pénzügymilniiszter úir mütíaitottit rá arra, hogy a tisztviselők a békebeli 1 pengő helyett 1 forint 10 fillér fizetést, áz állam üzemi tiszt; viiselőii és lalkialmazottiai pedig a békebeli 1 pengő helyett 2 forint 25 fillért kapnak. Kap J ják ezt akkor, amikor ,a békebeli 1 pengőért megyásároliható árumennyiség a pénzügyminiszter úr szerint ma 4 forintért vásárolható meg. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárton.) T. Nemzetgyűlés! Tessék elképzelni azt az életet, amikott" valalkÜnek 1 forint 10 filler 1 áll rendelkezésére ahhoz, hogy megvásárolja valamely jószágnak azt -sm életszükségleti; mennyiségét, amelynek megszerzéséhez 4 forintra* lenne szüksége. Tessék elképzelni, hova fog ez vezetni a moralitás tekintetében. Mi, akik valamikor büszkék voltunfk arra, hogy a magyar köztisztviselő erkölcsisége hozzáférhetetlen magasságban áll sok más köztisztviselő erkölcsisége feletti, vájjon meddig fogjuk elmondhatná, hoigy tisztviselőink erkölcsileg hozzáférhetetlenek éspedig hozzáférhetetlenek azért, mert legszükségesebb, .legelemibb létfeltételeik' ről gondoskodni tudtunk. Ezzel a kérdéssel, a tisztviselők ellátásával (kapcsolatban nagyon érdekes az is, ha összehasonlitásií, .teszünk az utolsó békeköltségvetés és a jelenlegi költségvetés között abban a! tekintetben, hogy az előirányzott összegek természetük szerint hogy oszlanak meg. Megállapíthatjuk» hogy az 1938—39. évi költségvetés kiévi február hó 12-én, szerdán. 348 adási főösszege 4631 millió, a mostani költségvetés végösszege pedig 4420 millió forint. A mostani összeg tehát kerekszámban 200 millió forinttal kevesebb. Ez a 200 millió forintnyi különbség (kiegyenlítést talál abban a 205 millió forintban, amelyet az 1938—39. évi költségvetés államadósságok után járó szolgálatok címén irányzott elő, amely azonban a mai költségvetésben nem szerepel. Ha tehát az 1938—39. évi költségvetésből kihagyom ezt a 200 milliót, mint ahogy . az összehasonlítás érdekében ki kell hagynom, mivel a mai költségvetésben sincs benne, 4400 millió kerek összegében az utolsó békeév költségvetése és 4400 millió a most tárgyalás alatt álló költségvetés is. Az 1938—39. évi kiadásokból a személyi kiadások, tehát az adminisztratív alkalmazottak, a közigazgatási alkalmazottak, az üzemi alkalmazottak, a nyugdíjasok illetménye és az önormányzati alkalmazottak illetményeihez való hozzájárulás együttes Összege 2399 millió forint 1 , a kiadások többi részére, a dologi kiadásokra, a beruházásokra, stb. pedig 2026 millió forint esiik. A folyó évi költségvetésben a dologi kiadások, a beruházások összege 1955 millió forint, tehát mindössze 71 millió forinttal keveebb, mint az utolsó békeévben volt. Ez azt mutatja, t. Nemzetgyűlés: ha igaz az, hogy az árak megállapítása helyesen és reálisan történt, akkor mi ugyanolyan összeget adunk ma ki a személyi kiadásokon felüli állami kiadásokra, mint az utolsó békeesz'endőben adtunk. Ha tehát az árak megállapítása racionális és igazságos, mi kiadásainkban egyáltalán nem mutatijuk azt, hogy elvesztettük a háborút, hogy terheink megnövekedtek, hogy vagyonúnknak legnagyobb része elpusztult, hogy sokkal, de sokkal szegényebbek vagyunk, tehát sokkal, de sokkal összeszorítottiabban kellene élnünk. Ellenben a személyi kiadásoknál a folyó évi költségvetés az utolsó békeköltségvetésnél 1102 millió forinttal kevesebb előirányzatot tartalmaz. Mit jelent ez, t. Nemzetgyűlési Äzt jelenti, hogy a békeszeírződés terhét, amely 1167 millió forintban van előirányozva a költségvetésben, 71 millió forint híjával az állami alkalmazottakra, a nyugdíjasokra és az állam által fizetéskiegészítésben részesülő alkalmazottakra háritjuk át. Itt van a magyarázata ^ annak, hogy bár 58 százalékra csökkent a nemzeti jövedelem, az alkalmazotitiak illetménye nem 58 százalékra csökkent, hanem még a 25 százalékot sem éri el, T. Nemzetgyűlés! Ezzel a kérdéssel kapcsolatban érdemes foglalkozni azzal is, ' imilyen arányt mutatnak az állami bevételekként elsősorban szereplő adók adónemenkint. Ha az 1938—39. évi költségvetést nézzük meg, jakkor azt állapíthatjuk meg, hogy a forgalmi és fogyasztási adók, amelyek köztudomásúan antiszociális adók, mert a nagyjövedelmű embert ugyanolyan arányban terhelik, mint az élet legszükségesebb kellékéit alig megszerző állampolgárokat, 3.3 százalékát) tették a közszolgáltatásoknak, a mostani költségvetésben pedig 44.4 százalékúit tesznek ki, míg például az 1924—25. évi köitségvetésbenl 25 százalékot képviseltek. T. Nemzetgyűlés ! Amikor végre) elérkeztünk oda, hogy az ország sorsának intézése nem egy kiváltságos osztály kezében van, hanem az ország sorsának intézésébe a fizikái munkások
