Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-94

3 45 A nemzet gyűlés 94. ülése 19Â7, hogy ;a fennálló államadósságok rendkívüli tör­lesztésére kell felhasználni. Folyó bevételként kezelik. Azután itt van a Nemzeti Bank vagyo­nának felértékeléséből az államot illető rész, 270 millió- Folyó bevételként kezelik, holott nagyon jól kell tudnia mindenkinek, hogy ez nem reális vagyonértéktöbblet, ez a Nemzeti Bank meglévő vagyonából az állam számára átengedett rész, amelyet a Nemzeti Bank más­ként nem is tud az államnak kifizetni, mint megfelelő mennyiségű bank jegy többlet nyoma­tásával s ennek a többletnek az állam rendel­kezésiéire bocsátásával. Ha ez reális vagyonér­téke its az államnak» készpénzvagyona, mégis erre vonatkozóan az 1897 : XX. te. 11. «§>-a azt rendeli, hogy ez bevételként a költségvetés ke­reténf belül nem irányozható elő, csak a költség­vetés mérlegéin kívül lehet azt, mint a felme­rült, megállapított hiány fedezésére szolgáló összeget kijelölni és igénybevenni. Nem gondoskodik a költségvetés olyan ki­adások fedezéséről, amelyek élő jogszabályo­kon alapulnak, amelyek az állaimkincstárt kö­telezik. Megemlítem legelsőisiörban a bányák államosításáról szóló törvény ama rendelkeüé­sét, amelynek értelmében, az államosított bá­nyákért az államnak kártalanítást kell meg­állapítania és kifizetnie. Még kell mondanom itt azt is, hogy a törvény rendelkezését az iparügyi miniszter úr egyszerűen figyelmen kívül hagyja. Ö maga tett előterjesztést arra vonatkozólag, hogy a, törvény életbelépésétől, kihirdetésétől számított négy hónapon* belül a kártalanítási javaslatot elő kell terjeszteni. Rég eltelt, kétszer is eltelt a négy hónap a tör­vény kihirdetése után és még mindig nincs be­terjesztve èz a törvényjavaslat. (Egy hang a kommunishapártf soraiban; TJj törvény meg­hosszabbítj a a határidőt!) Az 1848:111. te. pedig kiimondja — ha jól emlékszem 32. l-ában — hogy feleletre vonandó az a minisz­ter, aki a törvények végrehajtásában, előirt kötelezettségének nem tett eleget. T. Nemzetgyűlés! Nincs a költségvetésben gondoskodás, airról a kiadásról sem, amely az ál­lamot a földreform végrehajtásával kapcso­latban terheli- Meg kell,állapítanom, hogy en­nek a törvénynek végrehajtásánál is igen sú­lyos mulasztások állapíthatók meg azokkal a kormányzati szerveikkel szemben» amelyeiknek e törvény végrehajtása lett volna kötelességük. Nemcsak a volt tulajdonosok érdeke fűző­dik vagy fűződött volna ahhoz, hogy ez a tör­vény pontosan végrehajtassék. haíiem az 'egye­temes gazdasági érdek is. Nagyon sok érték veszett el, kallódott el annak következtében, hogy a törvénynek azt a rendelkezését, amely szerint az igénybevett felszereléseket leltározni és leltár mellett kellett volna kezelni, nem hajtották végre. Gondoskodni kellett volna azután az ener­giatelepek államosításáról szóló törvény értel­mében fizetendő kártalanítási ^összegekről is. Van egy tétel, az államadósságok kérdése. Azt> hogy a belföldi államadósságokról nem történik semmiféle gondoskodás, még vala­hogy nieg lehetne érteni, mert ezen a téren az állam hatalma el tudja intézni a szőnyegen' lévő kérdést abban a formában is, hogy men­tesíti az államot minden obligótól. Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy az adós fize­tési kötelezettsége becsületbeli kötelezettség nemcsak az egyes egyénnél, hanem- az összes­ségnél, az államnál is. Ezt a kérdést nem lehet olyan könnyen elintézni hatalmi szóval, mert annak igen súlyos következményei lesznek a jövőt illetőleg. évi február hó 12-én, szerdán. 346 De itt van az államadósságokinaik az a része, amelyet nem lehet ilyen hatalmi szóval elintézni: a külföldi adósságok kérdése. Ha meg méltóztatnak nézni az 1944. évi, az utolsó letárgyalt állami költségvetést, azt méltóztat­nak látni, hogy abban a hosszúlejáratú állam­adósságok 9i96.7 millió pengővel, a rövidlejá­. ratú államadósságok 200.8 millió pengővel sze­repelnek. Ezeknek évi kaimatszolgáltatása 47.7 millió pengő, 165.5 millió forint. Ezt nem lehet elintézni másképpen, mint vagy fizetni, vagy próbálni megegyezést létesíteni (a. külföldi hitelezőkkel. Olyan megegyezés azonban nem valószínű, hogy létesíthető legyen, amelynek: eredménye^ lehetővé teamé, ' hogy az állaimi költség vetésben egyetlenegy fillér fedezet ezen a címen előirányozva ne legyen. Es miután ilyen helyzetben vagyunk, — bármennyire is az volna kivánatos, hogy a magunk erejéből éljünk és minden szükségletünket a magunk munkájával teremtsük elő — egyáltalán nem valószínű, hogy ez lehetséges legyen. Ha rá leszünk, r vagy rá vagyunk utalva idegenek segítségére, erre csak akkor számíthatunk, ha már fennálló kötelezettségeink teljesítésénél meg fogjuk mutatni, hogy jó adósok leszünk, akik vállait kötelezettségiinkneik becsülettel eleget fogunk tenni. Ha csak ezeket a ténye­ket vesszük figyelètmbe, már akkor is mind­járt kiderül, hogy ebben a költségvetésben a hiány nem 8.5 százalék, hanem legalább- 25 százalék. Nem is számítom azokat a felemelt tételeket, amelyekre Sulyok Dezső képviselő­társam rámutatott, aki 40 százalékra hozta ki azt a költségvetési hiányt, amely majd a zár­számadás ismertetésénél előreláthatólag mint felmerült hiány fog jelentkezni. T. Nemzetgyűlés! ,Ái helyzet annál súlyo­sabb, miivel mint az igen t pénzügyminiszuer úr nagyon helyesen 'rámutatott, az ország gaz­dasági élete, termelése nem olyan viszonyok köziött van, hogy mi ezeken a kérdéseken olyan könnyen túltehetnénk magunkat. A pénzügyminiszter úr azt mondta, hogy a költségvetés összeállításánál! nem tudta a régi rendszerit követni, amely abban állít b-Ogy a költségvetésben közölve volt a folyóévi elő­irányzattal együtt az előző évi költségvetés adata is, mutatlva a többlet, vagy a megtakarí­tás összegét. E helyett 1 ő a nemzeti jövedelmet vette alapul, amelyet minden bizonnyal gondos számítások- alapján állapílot'íak meg. Ezenkí­vül mégis több helyen rámutat a . pénzügy­miniszteir úr arra, hogy mi volt a helyzet az elmúlt évek során, mégpedig elsősorban az utolsó békeköltségvetés alkalmával. Meg kell állapítanom, hogy a nemzeti jöve­delem hiàeUetilen mértékű visszaesésével kell számolnunk. A nemzeti jövedelmet az utolsó békeévben 20 milliárd forintban állapította meg a pénzügyminiszter úr, - jelenleg pedig csak 11-8 milliárdban. Ha figyelembe vesszük azt, hogy körülbelül hasonló helyzetben vol­tunk akkor, amikor az első vesztett háború után az első reálisnak állított költségvetést tárgyalta az akkori nemzetgyűlés, a,z 1924—25. évit, az akkori nemzeti jövedelem ^- mint azt a Magyar Statisztikai Szenilé/ben közölt ada­tokból meg lehet állapítani — 4631 millió pen­gőre, vagyis 16 milliárd forintra rúgott. Ezzel az 1924—25. évi 16 milliárddal szemben az állam akkor 2452 forintot, vett igénybe közszolgálta­tás címén. Kendelkezésre maradt tehát az or­szág 1 gazdasági életében más célokra a gazdál­kodó alanyoknak' 13.6 miilliárd Az 1938—39.^ evi 20 milliárdból közit art órások, közszolgáltatások v

Next

/
Thumbnails
Contents