Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.
Ülésnapok - 1945-93
301 A nemzetgyűlés 93. ülése 1947. gál tatásokat végző ipar ïîëlku'l, Tervünk előirányozta, hogy a kisipar már az első évben ennek a termelésnek 80 százalékát, a harmadik évben pedig- 110 százalékát állítsa elő, 700 millió pengő értékben. A vas- és a fémipar az építkezésben jelentős részt fog venni. A lakosság ellátására dolgozó ruházati- ipar 200 millió értékű, termeléssel szerepel az 1949—50. év előirányzatában, az építkezési iparban- tevékenykedő kisiparosiságunknak pedig egészen nagyarányú foglalkoztatását biztosítja az építési Programm végrehajtása. A kisiparos dolgozók lüg;alkoztatottsága és életszínvonala jobb lesz, mmt a háború előtt 1 és fokozottan részt fog . kapni ÍV kisipar a kivitelben is. Ezt ta gyönyörű ígéretet ebben a tervben egyetlen egy számadat sem támasztja alá, mert -- amint már az előbb mondtam — a kisiparosság és a kiskereskedők számára a -társadalom.bíiztósításon kívül semmi jót nem ad- (Vásáry József (msz): Hát nem elég maga az ig'éret is?) Az ipar és a kereskedelem fő tényezője a jövőben is a tőke marad. Normális időkben minden ipari és kereskedelmi vállalkozónak azt kell figyelnie, hogy a maga munkájáért mit kap % mit nyerhet. ^ Ma azonban annyira lerom bolódott az ipar és a kereskedelem helyzete, hogy nem azt figyelik, hogy mennyi a nyereség, hanem, hogy mit veszthetünk? (Justus Pál (szd): Szegény vállalkozók!) Ma az ipar ós a kereskedelemi rendkívül szoant-rú képet mutat. Ha bemegyünk egy üzembe és ott mosolygó, virgonc embert hitünk, az legfeljebb a tanonc, aki még nemi érzi az élet minden súlyát. Ha azonban ránézünk a segédre, látjuk, hogy ezek már komoly arccal végzik kötelességüket. Ha pedig a gazdát megkeressük, akkor nézzünk oda valamelyik sarokba és ha látunk egy bús. koiüor, csaknem könnyező embert, bátran rámutathatunk, hogy te vagy a gazda. (Pászthory István (msz): Hát ez a programmjuk!) T. Ház! Pedig a mezőgazdaság és a nehézipar nem nyújthat kellő alapot a lakosság eltartására. Magyarország 93.000 négyzetkilométeren 9.3 millió lakost tart el, tehát egy négyzetkilométerre 97 ember esik. Franciaországban csak ti7 ember esik egy négyzetkilométerre. Magyarország éppen ezért nem élhet meg tisztán földmíve'ésből, ennyi embert á leg-beite:rje«ebb gazdálkodással sem lehet eltartani. Mindinkább erősbödő iparra és kereskedelemre van szükség, ha az európai államok versenyében meg akarjuk állani helyünket- Kisiparunk pedig nemhogy erősödnék» hanem egyre gyérül. Ezt a gyérülést a gyáripar rohamo» fejlődése teameszetszerüleg^ hozza . magával és nem éppen a politikai pártok bűne. Hiszen 1850-ben Miskolcon még 1200 csizmadiát, vargát számoltak meg. ina pedig aligha ne m tizedrészük sincs meg már. A kereskedelem' szempontjait azonban egy ilyen ország és eS"i'y i ilyen szervezet nem mellőzheti egészen. Jószág, termék, ipari termék vételére és eladására mindig szükség lesz és ezt a munkát mindig csak a kereskedelem folytathatja eredményesen. .Az államhatalomnak a kereskedelemmel szemben femrálló feladatai különbözőek, a belkereskedelem és a külkereskedelem szempontjából kell mérlegelni azokat. Mindkettővel szemben az államhatalom első kötelessége volna garantálni a kereskedelem szabadságát. Azt a szabadságot, amelyről ma ebévi február hó 11-én, kedden. 302 ben az országban szó sem lehet, mert a kereskedők és iparosok feje felett mindig ott van a megsemmisülés bárdja, részint a nyomasztó gazdasági_ helyzet miatt, részint pedig azért, mert egyik kereskedő és iparos sem tudja, nem ébred-e másnap; arra, hogy a már félesztendő előtt bevont iparengedélyét a. hatóság bizonyos indokolással megsemmisítette. Az állaimban az iparos és a kereskedő mindig a béke^ és a rend őre volt. A magánva* gyónt védő komponensnek volt tekintendő. Széles látóköre mindemkor a fejlődés szolgálatába állította a kereskedő- és iparososztályt. Erdeke, hogy minél tökéletesebb, gazdagabb államszervezetnek legyen megértő és haladó demokratikus polgára és hogy abban az államban valóban demokratikus kormányzat iiiaugu ráltassék. Mégis — kérdezzük — miért mostoha gyermeke hát a kiskereskedő és a kisiparos a mai politikának és ennek a hároméves tervnek 1 Pedig figyelembe kell venni, hogy a mi sorsunkat nem éppen az dönti eb hogy milyen a termés itthon és hogy a politikai pártok milyen terveket, programmokat eszelnek ki, hanem az itteni gazdasági helyzetre befolyással van még az is, hogy a világnak minden táján, akár Argentínában iis milyen a búzatermés és hogy milyen kereskedelmi politikát folytatnak Egyiptomban, mert 'a kapcsolatok kiépítése nélkül külkereskedelmet el sem tudok képzelni. Tisztán kell látni tehát, hogy mi történik körülöttünk a szomszéd államokban, Prágában, Bécsben, Belgrádban, elsősorban pedig Moszkvában, hogy a kellő kapcsolatokat, megteremthessük azokkal az állani okkal, amelyek mellé a sors helyezett bennünket és hogy a békés politika eszközeivel olyan politikai megállapodásokat kössünk] velük, amelyek mindkét félre hasznosak. . ÉrdekeSi, hogy a kommunistapártínalk, de általában a marxistáknak milyen a r felfogásuk a kereskedelemről. Akárcsak a középkori bölcseké. Aranyszájú Szt. János még az örök .üdvösségét is megtagadta a kereskedőktől. (Apró Antal (kp): Talán marxista volt?) Nem hasonlít-e az ő felfogása a mai politikai pártok felfogásához, amikor a kereskedelemről hallani sem akarnak? Egyetlen dédelgetett gyermeki a szövetkezet. Való igaz, hogy a szövetkezeti mozgalom jelenti a kereskedelemnek azt a szerencsés megoldását, amely kiküszöböli a kapitalizmus veszélyeit, vigyázni íkie.11 azonban, nehogy-megszüntesse az egyéni kezdeményezést!, (Ufjy ytmf Ugy van! a szabadságpárt oldalán.)- a vállalkozó kedvet, azt a motorikus erőt, anielv^ ösz; tönzője minden szabadságnak. (Vásáry József (msz): Az ^Orient elég mozgalmas volt!) A gazdasági egoizamust szolidariziumsra, Jiol'Iektivizmusra alakítja át a szövetkezet, így a kommunisták végcélját hozza közelebb és ez az oka annak, hogy elsősorban is* a szövefcezeti mozgalom erősítésére vétik a fősúlyt. Mindamellett tagadhatatlan, t. Nemzetgyűós, hogy ha a háttérben látunk ás ilyen tendenciákat, a három' éves terv, amelyét a kommunista-, párt most az ország elé tárt, bizonyítja a,mi élni akarásunkat, .bizonyítja, hogy még a jégtömbben is mozognak az atomok. Nincs épeszű ember, aki ne helyeselné ma az organikus tervszerű átrendezést. (Vásáry József (msz): Mindig is kellett a terv!) Ne hig , g"yélki, hogy nekünk csak azok a (reformok
