Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-93

299 A nemzetgyűlés 93. ülése 1947, évi február hó 11-én, kedden 300 (msz): Hallgassa meg, ha dicsérik! -— Prieszol József (kp): Nagyon gyanús, ha a képviselő úr dicséri!) Várjon képviselő úr, majd másról is beszélni fogok. A mezőgazdaságban a demokratikus birtokmegöszlást a belterjes gazdálkodásra való áttéréssel akarja biztosítani. Az ipart úgy akarja fejleszteni, hogy ez adjon 'gépet, műtrágyát, oltószert, elektromos áramot a falunak. A perasztszövetkezetek kifejlesztése felé is nagy lépésekkel akar haladni. Tervgazdálkodás révén búza- és rozs területünket, szóval az ország: vetésterületét 7.5 százalékkal akarja csökkenteni, azért, hogy gabona helyett több cukorréoát, dohányt, napraforgómagot, mákot, kendert, lucernát és kerti növényeket termesszenek ebben az országban. Az állattenyésztést magasabb nívóra akarja emelni, úgy, hogy 1950-ben a szarvasmarhatenyésztés már elérje az 1938-'as adatok 90 százalékát, sertéstenyés-ztésünk oedig a tervezet szerint 50 százalékkal log ja túlhaladni az 1938-as állapotot. (Némethy Jenő (msz) : De jó világ lesz!) Közlekedési vonalainkon 15 százalékkal több kocsi fog futni, mint 1938-ban. Ha most azt kérdezzük, hogy mekkora tőkét igényel ez a gyönyörű, álomszerű prognam, (Némethy Jenő (msz): Nem ' kell tőke! — Pásztnory István (msz): Azt elveszik!) akkor megállapíthatjuk, hogy a beruházások három esztendő alatt 6 milliárdnál is többe fognak kerülni. Ebből a 6 milliáirdból 20 százalékot adnak szociális és kulturális céloikra, 24 százaiékőit a közekedésre, 19 százalékot a mezőgazdaságra, 14 százalékot az ipar korszerűsítésére, 2 százalék pedig a tartalékalapra megy. A falu szociális és kulturális, valamint egyéb céljaira közel kétí milliárdot, ennek a hat milliáirdnak 31.37 százalékát biztosítja a tervezet. Az iparban szén, nyersolaj, földgáz és elektromosság termesztésére 946 milliót tervez. 159 milliót fordítanak népoíktatásra, 116 milliót a főiskolákra és tudományos célokra. Valamennyien örülünk e számok hallatána és mindnyájan ős-zinüén kívánjuk is, hogy ez a terv megvalósuljon. Megakadályozni nem kívánjuk; nemhogy egyetlen szalmaszálat nem teszünk elébe, de mánden istenáldotta tehetségünkkel arra 'törekszünk, hogy ez a terv vagy ehhez hasonló terv, amellyel a többi pártok is lassan előállnak, minél hamarabb megvalósuljon, mert nagy szüksége van rá az országnak. De meg kell néznünk, meg kéli vizsgálnunk hogy honnan is vesszük mi, lerongyolódott ország ezt a hat milliárdot Hiszen 1945-től nyolc év alatt nem 300, hanem 671 millió dollár jóvátételt kell fizetnünk, a Szovjetnek 200 millió dollárt, Csehszlovákiának 75 millió dollárt, Jugoszláviáinak 25 millió dollárt és ezenfelül még 1200 millió dollár kártérítést különféle államoknak. 819 millió az az államadósság, amelyet szintén ez alatt az idő alatt kell kifizetni. Ehhez hozzájárul az, hogy a háború és az összeomlás alaitt a nemzeti vagyon 45 százaiéikát vesztette el az ország. Ha ezeket az adatokat itt meghallgattuk, akkor önkéntelenül tör fel az emberből a kiáltás, hogy ez elviselhetetlen! Különösen a kommunistapárt beruházási programmját nom külföldi kölcsönre, külföíJi támogatásra^hanem tisztán hazai erőforrásokra kívánja bazirozni. Nem csinál titkolt belőle, hogy azt a hat milliárdot adókból, mezőgazdasági beszolgáltatásokból és üzemi hozadékokból kívánja összehozni. Csák az a kérdés, honnan veszünk 'több adót, honnan veszünk több beszolgáltatást, amikor évente a nemzeti jövedelem 11 százaléka metyv be ni házasokra. A kommunistapárt pénzügyi programmja a községeket jövedelem- és vagyonadók formájában a vagyonos^ rétegeikre óhajtja áthárítani. De kérdezzük: Vannak még Magyairországon vagyonos rétegek? (Felkiáltások a kom. munistapárt oldalán; Akadnak! — Zöld Sándor ikp): Például maga is, képviselő 'úr! — Vá* sary József (msz): Az újgazdagok! — Birkás *™

re (kp): Meg a régiek!) Szomorú volna, ha ebben az országban a vagyonos réteget a,z a Drózdy Győző képviselné, aki 1920-ban 365 hold földdel jött be a politikába ós ina egyetlenegy holdja sincs. Szomorú volna, ha a vagyonos rétleget az a Drózdy Győző képviselné, alkti hogy megélhessen, reggel fél ötkor kénytelen felkelni és már fél hétikiör lesi a baráítadt üzletajtaja előtt azért, hogy kitől mennyit kérhet kölcsön. A vagyonos rétegről, a megmarad/t nagytőkésekről és az új nagytőkésekről, (Vásáry József (msz): Azok a kiváló emberek! Az újakí)' akik a nyomorból vagyont csináltak, beszédem során szintén említést kívánok tenni. (Vásáry József (msz): A pasarétiek!) és akkor egy kissé kinyilik a nemzet szeme, látván, hogy újkapitalizmus, amely felénk közeledik, milyen szándéikokkal óhajtja ennek a nemzetntik'tevàbbi vagyonát isi elsősorban à saját pártpolitikai céljaira biztosítani. (Ugy van! Ugy i!>an! a szabadságpárt oldalán.) Igazságos jövedelemmegosztás!!:! igér a tervezet, amit őszintén üdvözlünk. Hangoztatja ezt, de semmiféle adatet nem szolgáltat arra, miképpen képzeli ezt az igazságos jövedelemmegostztást Ellenben ezt mondja: .a hároméves terv nem szocialista terv, nem ítűzi ki a szocializmus megvalósítását Magyarországon,- nem fosztja meg magántulajdonuktól a magángajzdaságok ítulajdonosait,. hanem ellenkezőleg, megjavítja sok százezer kisbirtokos, kisiparos, kiskereslkedő helyzetét.. (Ugy van! Ugy van! a kommunistapárt oldalán.) Ezzel szemben azt látom, hogy a beruházások 87 százalékait, az államnak, à közületeknek és a szövetkezeteknek adja. Azt látom, hogy a kisiparnak, ,a kiskereskedelemnek — tehát ma a legnagyobb adófizető rétegnek — a világon semmit sem ad az OTI-ba való beterelés igérelén kívül. Mégcsak forgótőkét sem biztosít a magyar ipar számára és még csak kölcsönt sem helyez^ kilátásba az iparosoknak, kereskedőknek, sőt még azt sem, hogy akik megfelelő vagy ónnal rendelkeznek, azok néha egy kis váltehitelt vehessenek igénybe, hogy injekciót adjanak a magúik] beteg üzemeinek. Dédelgetett gyermeke ennek a javaslatinak az állam, a közület és a szövetkezet. Pedig egy ilyen újjáépítési ' tervnek nem egy párt: irányelvét kellene követnie, hanem az egész nemzet ügyévé kellene azt tenni, mint ahogyan ezt a javaslat ál'ítja is, (Zaj a kommunistapárt oldalán.) A neímzetgazidiaság egyik legszámottevőbb tényezőjét, a kisiparost nem lett volna szabad ennyire mellőzni egy ilyen 'tervből. Mire számíthat ugyanis ezek után a kisipar? A kisipari termelés fejlesztésére — mondja a,füzet — tervünkben külön gondot fordítunk. Az 1940-es statisztika alapján 1938-han körülbelül 636 millió pengőre becsülhetjük a kisipari termelés értékét az építkezési és a szol-