Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.
Ülésnapok - 1945-93
2Ö1 À nemzetgyűlés 93. ülése 1947. ttikai válságok alapvető oka nagyjából a következő. A gazdasági erőviszonyok azt mutatják, hogy e magyar nagytőké — a stabilizáció óta különösen — újból offenzívára indult, meg akarja állítani, de ha lehet, akkor vissza akarja csinálni azt a folyamatot, mely 1945 elején nálunk is és Európának majdnem minden más országában is megkezdődött. Ugyanakkor, amikor a nagytőke offenzívára készül gazdasági területen» politikailag természetesen az off enz.iváriak nagy akadályai vannak, mert^a politikai hatalmat bizonyoskoalíciós megállapodások alapján a négy demokratikus párt együttesen gyakorolja. Két lehetőség van tehát, az egyik: felrobbantani valamilyen módon ezt a koalíciót és erre törekednek azok az urak, akik azóta haragszanak a .koalícióra» amióta nincsenek benne —a másik lehetőség, hogy ezen a koalíción belül lépésrőllépésre, fokról-fokra visszaszorítsák a munkáspártokat, leépítsék a munkáspártok befolyását, beleszólását. (Vándor Ferenc (kg): Hogy viissza vannak szorítva a szegények! — Felkiáltás a parasztpártból: Nem érti ezt az' okfejtést! Nem tehet maga róla! — Szalay András (kg): A párt csinált a faspekuláusokból millióimosokat egy hét alatt! — Az elnök csenget. .— Felkiáltás a kommunistapárt oldaláról; Nem adják vissza a földet,'úgy-e, ez a baj? — Szalay András (kg): A spekulánsoknak adták, nem a munkásságnak-) Igen t. Nemzetgyűlés! Nyilvánvaló, hogy ez a feszültség a gazdasági és politikai erőviszonyok között nagyon sokáig nem állhat fenn. Kétféle megoldás van. (A klotürjánppa kigyullad.) Tisztelettel fcéreml beszédidőmnek egy fél órával való meghosszabbítását. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: A Ház a kért meghosszabbítást megadja. (Nagyiván János (msz): Akár este hat óráig is! — Derültség a szabadságpárt oldalán.) Justus Pál (szd): A válság kiküszöbölésének egyik útja az, hogy a gazdasági erők, tehát a nagytőke magához térő, lassan _ növekvő erői megpróbálják a politikai erőviszonyokat is magukhoz hasonítani, a másik megoldás pedig az, hogy a politikai hatalom birtokosai alakítják át az ország gazdasági szerkezetét. Az első eshetőséget mi akkor is reakciónak nevezzük, ha azok, akik ezt el szeretnék érni, szándékukat csupa demokratikus frázissal kendőzik és leplezik. A másikat pedig, hogy tudniillik az ország gazdasági szerkezetét átalakítsuk, akkor is demokratikusnak tartjuk, .ha a nép érdekében rendelkezésünkre álló minden eszközt igénybe kellene vennünk^ mert .a túlnyomó nagy többségnek, az ipari, mezőgazdasági és szellemi dolgozóknak érdekeiről van szó. Ezért rendkívül fontos az, hogy_ az összeesküvés, amely mos't a magyar politikai élet legdöntőbb problémájává vált, egyáltalán nem izolált jelenség. Egyáltalán nem izolált jelenség, mert a támadás a demokrácia ellen három 'fronton indult el egyszerre. Első frontja a deniokráciae'llenes támadásnak az úgynevezett legális front. A támadás a földreform ellen. Tessék elolvasni a Magyar Nemzet vasárnapi számát, hogyan ir a földreformról. Az államosítás elleni. Tessék elolvasni_az .újságok hosszú sorát- amelyek azt akarják bebizonyítani, hogy az államosítás gazdasági . szempontból rossz, az államosítás sokba kerül» az államosítás tönkre teszi a magyar államot, , holott a valóság az, hogy nemcsak nálunk évi február hó 11-én, kedden, 29 î államosítanak, sőt Magyarországon az államosítás lassabb ütemben folyik, mint Európa legtöbb országában. Megindult a támadás a szövetkezeteik ellen is, amelyekről Nagy Vince képviselő úr tegnap elmondta, hogy ez a kolhosz: ez a kolhosz előszobája- (Nagy Vince (msz): Nem mondtam! Ezt a szót ki sem ejtettem a Számon!) Azt mondta, hogy a kollektív gazdálkodás előszobája! {Egy hang a szabadságpárton: Nem tud különbséget tenni! — Nagy Vince (msz): Hűen idézzen, mint ahogy én idéztem a Népszavából! Ön is úgy idézzen!) ' Ezzel a támadással természetesen ugyanazokat az erőket akarják kihasználni, amelyekkel Magyarországon 25 esztendőn keresztül a Horthy-rendszer egész uralkodó osztálya a bolsevizmussal rémítgetett,' amikor a szocialista mumust rajzolta eléjük. Hiszen a 25 esztendős ellenforradalmi nevelés következtében valóban^ vannak ebben az országban félrevezettek, akiknek számára a szocializmus elég ijesztő valami, de. az urak ne bízzák el magukat, nem marad így túlságosan sokáig. (Pászíbory István (msz): Maga se bizza el magát!) Eljön az idő, (Nagyiván János (msz): Bizony el!) amikor a szocializmussal nem lehet a magyar népet ijesztgetni^ s amikor az urakról kiderül, hogy kiket és milyen érdekeket képviselnek a magyar parlamentben. (Ugy van! Ugy van) a munkáspártok oldatán. 1— Gyurkovits Károly (szd): De akkor Nagyiván János már nem lesz! — Nagyiván János (msz): Szeretnék önök, ha a magyar parasztemberek képviselőit 1 kiűzhetnék innen!) S amikor a demokráciaellenes legális front így dolgozik s amikor az urak így beszélhetnek itt a parlamentben, én azt mondom, hogy a demokrácia akkor fog fentmaradni, ha megszabadul ettől a tehertételtől. (Zaj. — Az elnök csenget-) A demokrácia elleni legális front módszerei közé tartozik azonkívül éket verni a munkásság és a parasztság, a kisgazdapárt és a munkáspártok közé. Hiszen — ismétlem — Nagy Vince, képviselő úr utolsó beszédének egyediem tendenciája az volt, hogy minél több tüskét szúrjon a többségi pártba, hogy minél jobban szélesítse a szakadékot a kisgazdapárti és a munkáspártok között. (Nagy Vince (msz): Nem vagyok koalíciós, az összeragaszttás nem az én feladatom, ragasztgassák maguk!) Ez természetesen a képviselő úr politikai álláspontjából következik» de nem nevezhető egészen jóhiszeműnek a magatartása. (Nagy Vince (msz): Annál jobbhiszemű beszédet nem mondtalk még a túloldalon, minit, az enyém volt!)' További törekvése a demokráciaellenes legális frontnak: rágalmazni a magyar demokráciát bel- és külföldön, minél jobban kompromittálni a magyar demokráciát. Amikor az inflációért ismételten és sorozatosan a demokráciát, á rossz békéért ismételten és sorozatosan a demokráciát próbálják az urak felelőssé tenni, (Ternay István (msz): Senki nem a demokráciát! Ne ferdítsen kérem! Soha a demokráciát! Önöket! — Az elnök csenget.) akikor kettősééit követnek ezzel. (Drózdy Győző (msz): Önök még nem a demokrácia! Önök még nem a demokrácia!) Az egyik céljuk kompromittálni bel- és külföldön a magyar demokráciát, (Felkiáltások a szabadságpárt oldalán: Nem a demokráciát! Önöket!) megrendíteni a "magyar nép nagy tömegeinek bizalmát ebben a demokráciában. A másik céljuifc, amelyet sok eset-