Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-92

2él" A nemzet fgyűlés 92 ülése 1947. (pk): Hogyan?) és hisszük azt, hogy ez így is lesz. Minthogy az éu pártom és magam is bí­zunk a dolgozó magyar nép t élniakarásában és tudjuk azt, hogy a dolgozó magyar nép munkája a legbiztosabb záloga a költségvetés­nek, úgy a magam, mint pártom nevében elfogadom a Iköltségvetést. (Taps.) Elnök: Személye* megtámadtatás címén Juhász Ferenc képviselő úr kért tőlem szót. A szót neki megadtam. Juhász Ferenc (kg): T- Nemzetgyűlés! Az előttem felszólalt (képviselőtársam megemlítette a MÁVAG gépgyárban történt eseményeiket. Erre nekem a kisgazdapárt részéről kötelessé­gem válaszolni, három okból. Az első ok a honvédelmi miniszter úr sze­mélyes megtámadtatása volt. Nein érzem ma­mám eléggé hivatottnak ahhoz, hogy á honvé­delmii miniszter úr személyét én védjem meg, mert tudom, hogy ebben a tekintetben engem ezerszeresen felül tud múlni, de nekem köteles­ségem kijelentenem annyit, hogy ennek a láto­gatási csoportnak nem ő volta vezetője, hanem ő egy tiszteletbeli itlag volt a kisgazdapárt ré­széről. Enneik a vezetését a párt énrám bízta. Az ilyen üzemlátogatásokat pedig abból a cél­ból, hogy a parasztképviselők minden időben közeledni tudjanak a munkás és az értelmiségi dolgozókhoz, minden körülmények között fenn fogjuk tartíani. (Taps a kisgazdapárt oldalán.) Ettől isoha semmi körülmények között el nem tántoríthat bennünket senki sem. Másodsorban' pedig enneik az üzemi láto­gatásnak nem az volt a célja, hogy beleavat­kozzunk a jóvátétel kérdésébe. A kisgazdán állt­nak semmi köze a gyár belső ügyeihez, nem is avatkoztunk azokba bele soha. A miniszté­rium útján sem avatkozhatunk bele, mert az iparügyi minisztérium nem a mi tárcáinkba tartozik és különben sem szoktunk senkinek a belügyeibe beavatkozni. De ki kell jelenténem, hogy ez ellen a kijeledHés ellen határozottan tiltakozunk és ezzel nem azonosíthatjuk magun­kat. (Taps a kisgazdapárt oldaláé.) Azt pedig, hogy a gyár üzemében szabotázs történt volna, nem hiszem el. Hiszen az üzem munkásai 1945 januárjában, amikor még Bu­dapesten tombolt a harc, százával álltunk oltt már az újjáépítésben és adtuk a segítséget ah­hoz, hogy a felszabadító szovjet hadsereg to­vább működhessék a Duna part on és a másik partot is megszánhassa. Az üzeni dolgozó mun­kásai nem szabotálltak, hanem talán megtörtén­hetett az, hogy valami vonalon túltermelés volt vagy — innen nem tudom megállapítani — bizonyára valami más oka volt annak, hogy azok a gépeik' talán a raktárban álltak. Azt hiszem, nem kell a nemzetgyűlés előitt tisztáz­nom, hogy e kérdésnek pénzügyi oldala is van, mert a magyar gazda, a magyar paraszt — sajnos — nem tudja a gépeket megvásárolni. (Taps a kisgazdapárt oldalán.) Éppen ezért volna szükség arra, hogy a költségvetésben biztosíttassák a magyar parasztnak, a magyar gazdának a géppel és iparcikkekkel való ellá­tása. Ez nemzeti érdek. Különbén is merem 'állítani, sokkal fon­tosabb volna, ha itt a parlamenten belül nem a gyűlölködés, a régi libetralista szellemnek az osztálygyűlölködése kapna lábra, mert. a demo­kratikus világrendnek első előfeltétele az ön­fegyelem, a fegyelmezettség és ezen keresztül teremtődhettük meg a mi külön magyar életünk NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ; V. évi február hó 7-én, pénteken. 242 is, A mi célunk soha nem volt más, mint a megelégedett magyar dolgozó, a boldog magyar család és az erősi, független Magyarország. (Taps.) Elnök: Szólásra következik? Futó József jegyző: Dénes István! Dénes István (pk): T. Nemzetgyűlés! Tekin­tettel az idő előrehaladott voltára, kérem, szí­veskedjenek beszédemet holnapra elhalasztani. Nem füMa ki az időből. Elnök: A képviselő úrnak csak a, napi­rendre szánt idő utolsó negyedórajába>n van joga kérni halasztást, ellenben joga van ahhoz, hogy teljes egy órát beszéljen. Dénes István (pk): T. Nemzetgyűlés! Ezen első költségvetésünk tárgyalása alkalmával meg kell említenem, hogy amikor mi itt nyu­godtan vitatkozunk és veszekszünk egymással, (Derültség a szabadságpártom. — Nagy Vince (nisz): Szépen, nyugodtan! Igaza van!) az alatt Csehszlovákiában folytatják magyar vé­reink deportálását és szolgasorsba való hur­colását, ugyanakkor a magyar fink tízezreit hurcolják és viszik el Indokinába, idegen­légióba, mert nem mertek hazajönni és ugyan­akkor 6000 magyar fiatal gyereket visznek Braziliába őserdőket kivágni, ahelyett, hogy haza jönnének. (Nagy Vince (msz): Kihureoit leventék!) T. Nemzetgyűlés! A hazafiasságot itt i«, ott is szájukon hordó képviselő uraknak fi­gyelmébe ajánlóin, gondolkozzanak azon, hogy miért folyik a magyar vér mindenfelé, s mi magyar képviselők mennyiben tudnánk ezen segíteni és miért nem tesszük meg e tekintet­ben kötelességünket. T. Nemzetgyűlés! Minden oldalról, a kis­gazdapárt, a kommnűlistapárt és a szociálderno­kratapárt részéről egyaránt szerelmiét valla­nak egymásnak. A kisgazdák> a 'parasztok azt mondják, hogy a munkásokkal örömmel és szívesen 'fognak kezet, a munkások azt mond­ják, hogy a parasztokkal szívesen fognak ke­zet. (Babody János (kg): Csak a pvakorlati életben nincs így! —- Fülöp József (kp): Köz­beesik a tolmács.) Kérdem, t. Nemzetgyűlés, miért nem tud mégsem a parasztság és a mun­kásság egymással kezetlogni? Ha köztük va'ii­nak a tolmácsok, mint azt a közbeszóló mondja, s a papok és az augurok, állítsák félre őket. (Ternay István (msz): Álljanak félre. — Né­niethy Jenő (msz): Az ideológusok! A bér­ideológusok. — Az elnök csenget.) Azoknak, akik csak a szájukon hordják a munikásság és a paraszitság szoros kézfogásának szükségessé­gét, annyit mondok: félek, hogy ha egyszer a magyar parasztok és a magyar munkások egy­más kezét megfogják, akkor a siberek és a spekulánsok (Babody Janas (kg): Es a hintás­kgények!) meg fognak szökni azokból a pár­tokból, amelyeikben meggátolják ma azt, hogy a parasztság és a munkásság egymással kezet­fogjon. T. Nemzetgyűlés! Hogy a t. pénzügymi­niszterünk «me üljön itt olyan sokáig meddőn és hiáiba, rátérek magára a költségvetésre. Engedjék meg nekem, hogy ezt a költségve­tést, a demokratikus Magyarország első költ­ségvetését a példátlan áldozatkészség költség­vetésének nevezzem. A magyar népmilliók. kivéve a (Spekulánsokat és a 200.000 holdasokat pótló 200.000 forintokat keresőket, a dolgozó magyar nép minden társadalmi rétege példát­1 lőittnj álló áldozatot hoz, hogy ezt a költség ­16

Next

/
Thumbnails
Contents