Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-92

225 A nemzet y y ülés 92 ülése 1947. szemlélitek, azokat nem lepik meg ezek a defi­citek. Mindig «agyon jól tudltúk» hogy ezek a deficitek az államosítás velejárói lesznek, ez lesz az a sötét, fekete lovag, akinek lova soha-' sem az üzem jászolából fog enni, hanem az államháztartás kasszájából. Ha már most hozzávesszük azt, hogy a NIK-váHalatokat az állam 125 millió deficittel vette árt, és- azok ia magánvezetés alatt havi 23 millió deficittel dolgoztak, s Iha. még hoazávesiz­szük a hánya vállalatokat és mindazokat a vál­lalatokat, amelyek ezeknek függelékei, akkor nyilvánvaló, hogy ezek az 5 milliós,, 8 mil­lióié és 31 milliós deficittételek inkább osak figyelmeztetők, inkább osak mementók; ezek sokszáz millióra fognak felemelkedni és sokszáz millióval fogják a költségvetést meg­terhelni. A bányákkal kapcsolatban szükségesnek tartom» hogy egynémely körülményre figy 3 lf meztessek, többek között arra, hogy az állam, mint bányatulajdonos, sokkal kedvezőbb pénz­ügyi helyzetben van, mint jogelődije (Justus Pál (szd): Igazán?) azért, merít elsősorban nem felelős jogelődije tartozásaiért és ezzel nagyoin sok kötelmet el tud hárítani magától. Az elbo­csátott 'igazgatók, tisztviselők, munkások vég­kielégítése vagy nyugdíja az államot nem ter­heli. (Justus Pál (sízd): Hol bocsátottak el munkásokat, képviselő úr?) Karácsonykor pél­dám;! Dorogon elbocsátottak 143 embert a leg­magyohib télviz idején. (Justus Pál (szd): Azóta már újból dolgoznak! Meg kell nézni az ada­tokat!) A bányák uitán az állam nem fizet terra­giumot, ami igen nagy tehertétel. A hánya az állam kezében nem fizet adót és illetékeket amelyek a magyarországa bányáknál sok-sok száz millióra lemelkiedtek. Népoktatási törve" nyeink szerint a bányáknak éppen úgy köteles­ségük eleoili iskolákat fenntairrtaniok, mint bár­mely má® vállalatnak; az állami báínya ezt el­hárította magától és ezt a kötelességet átvette a kultusztárca- A bányák magánkézben éven­kinlt sok száz és száz vagon szenet adtaik köz­jótékonysági és kulturális célokra; ezt az állam egészen beszüntette. Ezek olyan nagy kedvez­ményeket biiatosítanak az állami üzetmnek» amelyeik mellettit nyilván felette nyereséges mérleget lehet kimutatni. Ezzel szeniibein azonban miit hallunk ? Azt halljuk, hogy a bányák le vannak romolva, hogy a gépek, az elektromos centrálék, a mo­torok, a liftek, a közlekedési eszközök, sőt még a kézú szerszámok is egészen le vannak ro­molva. Az újságokban olvassuk, hogy a bá­nyák a fapiacon 40 millió foirinttal tartoznak, s hasonlóképen tartoznak megrendeléseik után egyéb üzleteknek és üzemeiknek is. T. Ház! Ha esak a fele voűna igaz, annak* amit elmondottam, akkor is nyilvánvaló, hogy bár a. szén ára oly magas, hogy ennél magasabb már alig lehet» a bányák nagy deficittel fog­nak dolgozni és ez a deficit terhelni fogja költségvetésünket. Magyarország 1925. évi sza­nálása után a Viktória malomkonszernnek ál­lami segítségben részesítése elégséges volt arra, hogy a következő év költségvetését meg­üngassa. Mi lesz hát akkor, ha ezek: az üzemek» beleértve a NISKl-vállalatokat is mind: veszte­séggel fognak dolgozni? Ezekre az üzemekre vonatkozólag a törvényhozás eddig éppen úgy nem kapott semmi tájékozttatást, mint ahogy nem tájékoztattak bennünket az infláció ide­jén novembertől augusztusig; az ország pénz­ÎÏEMZETGYULÉSI NAPLÓ V. évi február hó 7-én, pénteken- v 226 ügyi és gazdasági helyzetérőL (Justus Pál (szd): Boldogok lesznek a régi tulajdonosok, hogy nem nekik kell a veszteséget fábetni! Se­gítettek rajtuk!) T. Ház! Mindezekkel kapcsolatban írásiban is előterjesztek egy határozati javaslatot és pedig arra vonatkozólag: hagyja meg a t. Ház a pénzügyi kormánynak, hogy <a költségvetés­sel kapcsolatban tájékoztassa a nemzetgvűlést az összes tartozásokról, — belföldiekről esi külföldiekről egyaránt — amelyek a magyar államháztartásit terhelik, tájékoztasson egyszer­smind ezeknek hátralékos kamatairól 'és arról az összegről is, amely a folyó költségvetési évben e tartozások után fizetendő; tájékoztassa továbbá a pénzügyi kormány a Házat arról, hogy a bányák megváltása, beleértve a villa­mosüzemeket és az olajforrásokat is, a külföl­déit is megnyugtató módon körülbelül milyen összeget fog igényeina és úgy ezt az összeget, mint azt az összeget, amely szükséges a bányák korszerűsítéséhez és a termelés kapacitásának fokozásához, honnan» milyen forrásból fogja előteremteni; végül az állami számvevőszék által approbáltan terjessze elő a pénzügyi kor­mány a bányák 1946. évi működéséneik mér­legét, nyereség- és veszteségsizámláját és ter­jessze elő egyszersmind a bányák következő évi költségvetését. Az összes bányák mind szakszerű költségve teasel rendelkeznek; mint­hogy december 31-e óta már több mint egy hó­nap elmúlt, nincs semmi akadálya annak, hogy a nemzetgyűlés mint az ország vagyonának gazdája, tájékoztatva legyen arról, Ihogy azok a bányák mennyire dolgoztak nyereséggel, vagy mennyire dolgoztak veszteséggel. Úgy­szólván lehetetlenség, hogy az országgyűlés tagjai is ebben a vonatkozásban csak a legkü­lönbözőbb kósza híresztelésekre legyenek utalva. T. Nemzetgyűlés! Azt tisztán látjuk» hogy ami iftt végbemegy, az a világnézetek harca, a marxista gazdálkodás és a magántulajdon harca. A túloldali pártok az elért, sikerékre,,az államosításokra büszkeséggel tekinthetnek. En­nek legjobb fokmérője az, hogy egyik képvi­selőtársunk azt írta egy hetilap vezéreikkében, hogy Magyarországon a magángazdaságnak már nincs is lehetősége. Mi, a konzervatív gazdaság hívei ezeket az eseményeket aggodalommal szemléljük; A földek, a bányák, az elektromos üzemek» a mo­zik és az öregek nyugdíjainak ellenértéke^ nél­küli elvételében jogtalanságot látunk. Mi azt szemléljük, hogy minél több vagyont vesz el az, áülam a polgáraitól, annál szegényebb lesz és» ezt a közgazdaság bizalma nem kíséri. Ezt a pénzügyminiszter úr által előadott ténnyel fogom alátámasztani. (Halljuk! \a sza­badságpártról.) A pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy a Nemzeti Banknak több száz millió forint értékű vagyona van devizáikban és valutákban és némi szorongással ..' tette hozzá, hogy nines, aki ezffc igénybe vegye Ennek az oka szerintem semmi más, mint az, hogy a gazdasági élet nem mer befeíkitetni vállalkozásaiba; nemes valutát, mert úgy látja, hogy a gazdasági élet a rengés stádiumátbán van és nem tudja, hogy vájjon befektetett ne­mes valuta tőké jenek nemes valutában meg fogja-e kapni az ellenértékét. A miniszterelnök úr ' tokaji beszédébén niagyon bölcsen mutatott rá arra, hogy a kül­földi tőke csak ott telepszik meg, ahol békét, nyugalmat és biztonságot talál. 15

Next

/
Thumbnails
Contents