Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.
Ülésnapok - 1945-92
223 À nemzetgyűlés 92 ülése 1917. nak, de a magyar társadalomnak az a része, amely : hjúsz esztendőn keresztül takarékoskodói c és- félretette a pénzt, elveszítette .a • megtakar í • tásának eredményét. Ez, az összeg betétekben, életbiztosítási kötvényekben és magánkövetelésekben három milliárd: aranypengőt tett ki. (Nagy Vince (msz): Ugy van!) Különösen fájdalmas volt e pénzelértéktelemedésnek az a része, amely az adó-pengővel történi Ezzel néni szükséges foglalkoznom, mert ezt az előttem szólott- Nagy Vinee képviselő úr részletesen kifejtette. Az emberek elveszítették legverejtékesebben gyűjtött garasteájukat is és> amikor miniden semmivé vállt, akkor egy érdekes tényt kellett-látnunk. Korábban a sajtóban, plakátokon, beszédekben és cikkekben animálták a polgárokat arra, hogy gyűjtse a pénzét, mert jól fog járni, nagyon jó árfolyamon fogják majd átváltani az új pénzre, azután azonban soha sehol egy hivatalos vagy- félhivatalos, cikk vagy felszólalás nem jelent meg, amely, valami módon kereste volna a megnyugtatás lehetőségét azzal a társadalommal .szemben, amelyik vagyonának tekintélyes részét elvesztette. • r Mintha meghalt volna az az egész korábbi irányzat, mintha azt minden részletében eltemették volna; egyszer csak az az áj ' irányzat jött, hogy a társadalom, meigant legyen takarékos. Sőt, mi több, itt, ebben a Házban is elhangzott olyan beszéd és bőséggel jelentek meg cikkeik is olyan tartalommal, hogy; az inflációt egy epidémiának, egy járványaak,'e»gy földrengésnek, egy tűzhányókitiörésnek tkell tekinteni, amelyet nem lehetett előre látni, amelyet nem lehetett megfékezni, amelynek tehát a pusztítását el kellett túrni, .mint olyasmit, ami vis major a superlatívuöon é» amellyel szemben az ember képessége és ereje teljesen telhetetlen, - Amikor a pénzügyminiszter úr oly bölcsen megállapította, hogy • mindem iaflációt el lehet kerülni, ha a kormány tudja, hogy mit asar és amikor egész Európáiban sehol sem volt olyan infláció, mint minálunk, akkor a magyar társadalom tisztában volt azzal, hogy ezt az inflációt el lehetett volna kerülni Magyarországon is, mert azok az, eszmék, amelyeket, a pénzügyminiszter úr e vonatkozásban expozéjában lefektetett, éltek az intelligens társadalomban, ha ilyen pregnánsan nem is 'nyertek kifejezést. Most, amikor ,a pénz megsemmisülését szinte már történelmi távlatból látjuk,' azt hiszem, egyet meg lehet állapítani éspedig azt, hogy ne szidjuk Magyarországon állandóan a tőkét és a pénzt és a pénzintézetekéi Mert az ország gazdasági javulásának egyik leghatékonyabb emeltyűje a betétgyűjtés; Magyarorr szagon pedig nem lehet betetet gyűjteni pénzintézet nélkül és a pénzintézet nem. élhet meg betét nélkül. (Nagy Vince (msz): Ez így van!) Sem propagandával, seim vezércikikekkel neim lehet pénzt gyűjteni, hanem csak a közgazdasági élet hitelében bízó közönséggel és a pénzintézet bonütását elfogadó közönséggel, 'ezt pedig azzal, hogy állandóan szidjuk a magyar' pénzt és' a magyar tőkét — legyen az akár 100 forint, akár egy milliárd —• nem szolgáljuk. A magyar kormány a betétgyűjtést és ezzel egyszersmind az ország gazdasági életének megerősödését a legjobban azzal szolgálná, ha elejét venné az ilyen támiadásokimk. Amint a pénzügyminiszter úr megmondta, volna ereje arra, hogy elhárítson 'minden olyan irányzatot, amely nem egyeztethető össze az ország gazdasági céljaival és ennek keretében különösen évi februâï hô 7-én, pénteken, i 224 volna ereje arra is, hogy melengesse azokat a^ pénzintézeteket, amelyek a p/hiz teljes elértéktelenedése következtéiben valósággal megbénultak. AJ második részletkérdés a költségvetésre vonatkozik, de én csak azokkal a tételekkel kívánok foglalkozni, amelyek a költségvetésben nincsenek benn. Ezek az; államadósságok és olyan tehertételek, amelyek rászakadhatnak a költségvetésre és annate egyensúlyát, megbillenthetik. Ha egy polgár pénzügyi helyzetérői tiszta képet alkarunk alkotni, akkor sok mindenre van szükségünk, de különösképpen arra, hogy tudjuk, kinek mennyivel tartozik, milyen címen és évenkint mennyi kamatot fizet. Erre különösen szükségünk van akkor, ha egy személynek a pénzügyi szanálásáról van szó. Ebben a vonatkozásban egy országnak a helyzete tökéletesen olyan, mint az, egyes polgáré. Ha mi hazánk pénzügyi helyzetéről tiszta képet akarunk alkotni, akkor mindazokon kívül, amiket a költségvetés elénk tár, tudnunk kell azt, hogy Magyarország mennyivel tartozik belföldön és külföldön egyaránt, mert ha ezt : nem; tudjuk, akkor mi magunk sem látunk tiszta képet országunk pénzügyi helyzetéről, és még kevésbbé láthat ilyen képet a külföld. Magyarország a háborúelőítti időből tartozik a belföldnek 2500 millióval, a külföldnek pedig csupa nemes valutában 2850 millió aranyforinttal s a trianoni békeszerződésből kifolyó* lag 38 millióval, még a népszövetségi kölesönből eredőileg. Azonkívül Magyarország megváltotta a földibirtokokat több mint ötmillió katasztrális hold területitel és annak berendezésével. Ennek az értéke nyilvámi igen-igen sok milliárd. De megváltótituk a bányákat és, a yillaiinosuzemeket és bizonyos o'lajforrásokat is» Amikor ezt a bányamegválitáist tárgyaló törvényt megalkottuk, akkor a kormány négy« hónapi határidőt kért a megváltást tárgyaló törvényjavaslat beterjesztésére. Azóta ez a négy hónap lejárt és a terminus meghosszabbodott. Mindenki abban' a f elitevésbem volt, hogy a ' költségvetéssel együtt fog jömmi ez a törvényjavaslat és a meg váltási összeg már benne lesz költségvetésünkben azzal a kamatteherrel együtt, amelyet a megváltás jelent. Ennek elleniére azonban ez az óriási tehertétel a -költségvetésből hiányzik. Hogy mennyit fog kitenni ez az összeg, azt neon tudjuk, azonbam/ van rá bizonyos- tájékoztató. Amerika közölte Lengyelországgal, hogy* nem ad neki kölcsönlt, ha a bányákat megváltja*. Csehországgal pedig részletes jegyzékváltást folytatott le abban a tekintetben, hogy Csehország a bányákat napi árfolyamon, tehát nem a .mérleg szerinti értékkel lesz köteles megváltani. Magyarországon a bányák éllelte száz esz* temldős. Amit száz év alatt 1 befektettek, azt meg kell váltanunk és ki kell fizetnünk, jelentékeny részben külteldJiekneík, mert ezekraleík tulajdonában is vannak bányák- Az a meggyőződésem,, hogy inem liehet egy költségvetést reálisnak tekinteni» amikor ilyent nagyarányú tehertételek abból »tökéletesen hiányoznák. De rá kell imutatnom még bizonyos tehertételekre, amelyek, hogy úgy mondjam., váratlanok. A bányáknál 30.5 millió, az erdőgazdaságnál 8.5 millió, a mezőgazdasági birtokoknál 5.5 millió deficit! van előirányozva. Alkuk az 1 államosítást a ikövetkzemények mérlegelésével