Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-92

223 À nemzetgyűlés 92 ülése 1917. nak, de a magyar társadalomnak az a része, amely : hjúsz esztendőn keresztül takarékoskodói c és- félretette a pénzt, elveszítette .a • megtakar í • tásának eredményét. Ez, az összeg betétekben, életbiztosítási kötvényekben és magánkövete­lésekben három milliárd: aranypengőt tett ki. (Nagy Vince (msz): Ugy van!) Különösen fáj­dalmas volt e pénzelértéktelemedésnek az a része, amely az adó-pengővel történi Ezzel néni szükséges foglalkoznom, mert ezt az előttem szólott- Nagy Vinee képviselő úr részletesen kifejtette. Az emberek elveszítették legverejté­kesebben gyűjtött garasteájukat is és> amikor miniden semmivé vállt, akkor egy érdekes tényt kellett-látnunk. Korábban a sajtóban, plakáto­kon, beszédekben és cikkekben animálták a pol­gárokat arra, hogy gyűjtse a pénzét, mert jól fog járni, nagyon jó árfolyamon fogják majd átváltani az új pénzre, azután azonban soha sehol egy hivatalos vagy- félhivatalos, cikk vagy felszólalás nem jelent meg, amely, va­lami módon kereste volna a megnyugtatás le­hetőségét azzal a társadalommal .szemben, amelyik vagyonának tekintélyes részét elvesz­tette. • r Mintha meghalt volna az az egész korábbi irányzat, mintha azt minden részletében elte­mették volna; egyszer csak az az áj ' irányzat jött, hogy a társadalom, meigant legyen takaré­kos. Sőt, mi több, itt, ebben a Házban is el­hangzott olyan beszéd és bőséggel jelentek meg cikkeik is olyan tartalommal, hogy; az inflációt egy epidémiának, egy járványaak,'e»gy földren­gésnek, egy tűzhányókitiörésnek tkell tekinteni, amelyet nem lehetett előre látni, amelyet nem lehetett megfékezni, amelynek tehát a pusztí­tását el kellett túrni, .mint olyasmit, ami vis major a superlatívuöon é» amellyel szemben az ember képessége és ereje teljesen telhetetlen, - Amikor a pénzügyminiszter úr oly bölcsen megállapította, hogy • mindem iaflációt el lehet kerülni, ha a kormány tudja, hogy mit asar és amikor egész Európáiban sehol sem volt olyan infláció, mint minálunk, akkor a ma­gyar társadalom tisztában volt azzal, hogy ezt az inflációt el lehetett volna kerülni Magyaror­szágon is, mert azok az, eszmék, amelyeket, a pénzügyminiszter úr e vonatkozásban expozé­jában lefektetett, éltek az intelligens társada­lomban, ha ilyen pregnánsan nem is 'nyertek kifejezést. Most, amikor ,a pénz megsemmisülését szinte már történelmi távlatból látjuk,' azt hi­szem, egyet meg lehet állapítani éspedig azt, hogy ne szidjuk Magyarországon állandóan a tőkét és a pénzt és a pénzintézetekéi Mert az ország gazdasági javulásának egyik leghaté­konyabb emeltyűje a betétgyűjtés; Magyarorr szagon pedig nem lehet betetet gyűjteni pénz­intézet nélkül és a pénzintézet nem. élhet meg betét nélkül. (Nagy Vince (msz): Ez így van!) Sem propagandával, seim vezércikikekkel neim lehet pénzt gyűjteni, hanem csak a közgazda­sági élet hitelében bízó közönséggel és a pénz­intézet bonütását elfogadó közönséggel, 'ezt pedig azzal, hogy állandóan szidjuk a magyar' pénzt és' a magyar tőkét — legyen az akár 100 forint, akár egy milliárd —• nem szolgáljuk. A magyar kormány a betétgyűjtést és ez­zel egyszersmind az ország gazdasági életének megerősödését a legjobban azzal szolgálná, ha elejét venné az ilyen támiadásokimk. Amint a pénzügyminiszter úr megmondta, volna ereje arra, hogy elhárítson 'minden olyan irányzatot, amely nem egyeztethető össze az ország gaz­dasági céljaival és ennek keretében különösen évi februâï hô 7-én, pénteken, i 224 volna ereje arra is, hogy melengesse azokat a^ pénzintézeteket, amelyek a p/hiz teljes elér­téktelenedése következtéiben valósággal meg­bénultak. AJ második részletkérdés a költségvetésre vonatkozik, de én csak azokkal a tételekkel kí­vánok foglalkozni, amelyek a költségvetésben nincsenek benn. Ezek az; államadósságok és olyan tehertételek, amelyek rászakadhatnak a költségvetésre és annate egyensúlyát, megbil­lenthetik. Ha egy polgár pénzügyi helyzetérői tiszta képet alkarunk alkotni, akkor sok min­denre van szükségünk, de különösképpen arra, hogy tudjuk, kinek mennyivel tartozik, milyen címen és évenkint mennyi kamatot fizet. Erre különösen szükségünk van akkor, ha egy személynek a pénzügyi szanálásáról van szó. Ebben a vonatkozásban egy országnak a hely­zete tökéletesen olyan, mint az, egyes polgáré. Ha mi hazánk pénzügyi helyzetéről tiszta képet akarunk alkotni, akkor mindazokon kí­vül, amiket a költségvetés elénk tár, tud­nunk kell azt, hogy Magyarország mennyivel tartozik belföldön és külföldön egyaránt, mert ha ezt : nem; tudjuk, akkor mi magunk sem látunk tiszta képet országunk pénzügyi helyzetéről, és még kevésbbé láthat ilyen képet a külföld. Magyarország a háborúelőítti időből tarto­zik a belföldnek 2500 millióval, a külföldnek pedig csupa nemes valutában 2850 millió arany­forinttal s a trianoni békeszerződésből kifolyó* lag 38 millióval, még a népszövetségi kölesön­ből eredőileg. Azonkívül Magyarország meg­váltotta a földibirtokokat több mint ötmillió katasztrális hold területitel és annak berendezé­sével. Ennek az értéke nyilvámi igen-igen sok milliárd. De megváltótituk a bányákat és, a yillaiinosuzemeket és bizonyos o'lajforrásokat is» Amikor ezt a bányamegválitáist tárgyaló törvényt megalkottuk, akkor a kormány négy« hónapi határidőt kért a megváltást tárgyaló törvényjavaslat beterjesztésére. Azóta ez a négy hónap lejárt és a terminus meghosszabbo­dott. Mindenki abban' a f elitevésbem volt, hogy a ' költségvetéssel együtt fog jömmi ez a tör­vényjavaslat és a meg váltási összeg már benne lesz költségvetésünkben azzal a kamatteherrel együtt, amelyet a megváltás jelent. Ennek elleniére azonban ez az óriási tehertétel a -költ­ségvetésből hiányzik. Hogy mennyit fog kitenni ez az összeg, azt neon tudjuk, azonbam/ van rá bizonyos- tájékoz­tató. Amerika közölte Lengyelországgal, hogy* nem ad neki kölcsönlt, ha a bányákat megváltja*. Csehországgal pedig részletes jegyzékváltást folytatott le abban a tekintetben, hogy Cseh­ország a bányákat napi árfolyamon, tehát nem a .mérleg szerinti értékkel lesz köteles meg­váltani. Magyarországon a bányák éllelte száz esz* temldős. Amit száz év alatt 1 befektettek, azt meg kell váltanunk és ki kell fizetnünk, jelentékeny részben külteldJiekneík, mert ezekraleík tulajdoná­ban is vannak bányák- Az a meggyőződésem,, hogy inem liehet egy költségvetést reálisnak tekinteni» amikor ilyent nagyarányú tehertéte­lek abból »tökéletesen hiányoznák. De rá kell imutatnom még bizonyos teher­tételekre, amelyek, hogy úgy mondjam., várat­lanok. A bányáknál 30.5 millió, az erdőgazda­ságnál 8.5 millió, a mezőgazdasági birtokoknál 5.5 millió deficit! van előirányozva. Alkuk az 1 államosítást a ikövetkzemények mérlegelésével

Next

/
Thumbnails
Contents