Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-92

221 A nemzetgyűlés 92 ütése 19â7. < ha velem együtt mondanánk mindnyájan, hogy »Éljen a magyar szabadiság, éljen a haza.« A költségvetést ^eJjfSojg'iaidiotm«. (Hosszantartó lelkes éljenzés és\ daps a kisgazdapárt 'és a szabadságpárt oMaítón. — A képviselők fel­állva, hosszasan tapsolmmk. — A szónoklat tö­megesen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Gyurkovi'ts Károly jegyző: Gróh József! (Felkiáltások a kisgazdapárt és a szabadság­párt oldalán: - Szünetet kiélrünkt Indítvány van !) Elnök: Az indítványt az iudítváinjy könyvbe be kiell jegyezni és azután lebet a napiiremdre­tűzéséről híaltánofcni. (Helyeslés. — Felkiáltások a kisgazdapárt sorailün: Kérjük a sürgőssé­get!) Gróh József (pk): T. Nemzetgyűlés! A Ház alaphangulata a mai niagy ülés ultán egészen indokoltain minden vonatkozásban olyan^ (Zaj és mozgás. — Az elnök csenget ) hogsy ha a házszabályok lehetővé tennék, legcélszerűbb yolina ezt az ülést bezárni. Hiszen ezt az ülést joggal iszáimíthatjuk a mi nemzetgyűlésünk legártalmasabb ülésének. (Zaj.-—Halljuk!Hall­juk!) Annyi eszimlei, ainnyi gondolat, annyi eirő jutott kifejezésre a Ház mai ülésén., hogy én azt hiszem, mindenki, aki eranlek az ülésnek a részese lehetett, lelki megnyugvással hagyja el ma a Házat. (Ugy van! Ugy van! — Taps a szabadságpárt oldalán és a kisgazdapárt so­raiban.) Károlyi Mihály kép viselő úrnak harminc évre vetett reflexiói után Nagy Vince bará­tunk a magyar nemzet történetének: — azt kell mondanom — harmincéves tükrét adta. Rész­letesen megvilágította ©nmeik a Ikorniak és leg­főképpen a mi életünknek eseményeit. Ismer­tetett eseményekét, amelyeket tudltuink . és amelyeiket nem tudtunk, amelyeket megvilá­gítva csak akkor láttunk, amifcor ő nagy szel­lemiének reflektorával megvilágította. Egy nagy politikai elme és egy nagyszerű férfi­jellem talapzatán állva tárgyalta ennek a kor« nak eseményeit és magát a költségvetést. És még állig ocsúdtunk fel ennek ámulatából. aimikor Kovács István képviselőtártsunk böl­osesiégének egész »tárházával íaikálanat adott arra. hogy az a feszültség, amely az általunk annyira tisztelt kisgazdapárt egyesiéiben, és összességében megvolt, megtalálja megnyilatko­zásának módját. (Nagy Vince (msz): Ugy vau! Magyar józanság volt!) Mindem ember csak aranyiban él, amennyi­ben megnyilatkozik- Mindem itársíadaloon csak annyiban mondhatja magát élőnek, amennyi­ben keresi a megnyilatkozás módijait 1 . Az a tény, hogy ez ünnepélyes alkalommia.1 a ma­gyar kisgazdapárt egyrészről Kovács István beszédében, másrészről tagjainak megnyilatko­zásáibam megtalálta a megnyilatkozás módját, ezt atz ülést valósággal ünneppé és az egész nemzetire niagy jelentőségűvé tetíte. T. .Nemzetgyűlés! Nagyon nehéz egy ta­nácskozó jtésitület hangulatát megváltoztatni, de különösén inlehéz és nemikivánlatos dolog ezt az alaphangulatot arról a magaslatról, ame­lyen volt, leszállítani. Márpedig az én felszó­lalásom nem fog abban á fenkölt mederben haladni, amelyet az előttem szólott három képviselő úr beszéde követett, mert én az élet­űek lentebb járó érzésével a költségvetés két részleltével kívánok foglalkozni. vi február hó 7-én, pénteken. 222 Öszátntén sajnálom, hogy a pénzügyminisz­ter úr nincs jelen, mert az ő expozéjának egynémely ré&zére kivánmék utalllnii, amelyek­ről úgy látom, szinte a modern államvezetés bölcsesiégkönyvébe kívánkoznak. Ezekből most csak egyet emelek ki. A pénzügyiminiszter úr azt mondja, hogy mindeo állani elkerülheti az inflációt és minden sze­gény államnak is lehet rendezett költségve­tése, ha a kormány tudja, hogy miit akar, ha van ereje kivetni és beszedni az adót, ha számot Jíud; vetni oriszágámalk teljesiítőképeis­ségével és különösképpeini, ha van ereje, hogy meg tudja akadályozni azt', hogy az ország fontos, pénzügyi kérdései politikai pártok har­cának tárgyává legyenek. Ebből kiindulvai én azt a kérdést szeret­tem volna a pénzügyminiszter úrhoz feltenni, vájjon, máért kellett nekünk fenéikig kiürí­teniümjk a itbljes pénzeilértéktelenedés keserű poharait. Európáiban, sehol sem volt infláció, csak Magyarországon. Parisban joggál, vetet­ték a, széniünkre, hogy ezt a luxust csak mi engedtük meg magunkmakL !Az kétségtelen, hogy ez az infláció a mi országiásunk idejére esik és hogy ezért mi vagyunk felelősiek.. Ezt a felelősséget csak az a körülmény enyhítheti, hogy amióta együtt van ez a Ház, a kormány sohasem tájékoztatta a tmemzet« gyűlést az ország pénzügyi és gaizdasági hely­zetéről élst sohasem adott lehetőséget arra, hogy a nemzetgyűlés a maga beleszólásával megakadályozza az infláció menetét Maga a kormány pedig semmilt sem tett az infláció megszüntetésére. Azokat a fontos elveket, ame­lyeiket a tudomány és a gyakorlat megállapí­tott az infláció megakadályozásaira, tehát egy­részről a mesterséges pénzszűkét, másrészről a kényszerltlalkarékosságot pénzben ós árufogyasz­tásban egyaránt csak éppúgy inem vette figye­lembe, mint ahogyan egyáltalában nem hono­rálta például a vasmunkások 1945- évi nagy­gyűlésének feliratát, hogy ők csak aínnyi fi­zetésit Ikernek, ajmiennyi volt a második világ­háború kitörése napján, de egyszersanimid ugyanolyan árakat. Amíg azonban a magyar kormány részéről az inflációval szeimibem telje» volt ;a passzivi­tás — mert hiszen az 1945. évi karácsonyi pénzlebélyegzést nem lehet komolynaík nyilvá­nítani — addag a másik oldalon, a pénzrontás oldalán gazdag eseményeik törfténtek. Hóna)pró!l­hónapra kérés, ok és szükség nélkül emelték a béreket és a fizetéseket. Ezek az emelésiek az­után u y ollen apónként .következtek be és amikor arra került a sor, hogy a magasabb fizetést 'kiadták, a piac az árakat! már mindig messze magasabbra tornászta fel, mint amilyen a bér­emelkedés yolt^ Hétről-hétre történt az árak­nak és a fizetésemeléseknek egymásra való licitálása és mindenki lattá, hogy ez a pénz teljes elértéktelenedéséihez Vezet ' Történt azonban más is. Itt a Házban és a Házon kívül hangzatos beszédek hangzottak el: le kell törni a tőkét, le kell törni a pénzt, össze kell törni a pénzintézeteket és azok ha­talmát. Mindenki látta, hogy e beszédek és a pénz értékéneik csökkenése között meg,\3an az okozati összefüggés. Az eredmény, amelyet célul tűztek ki, nagyon jól sikerült: a magyar pénzt sikerült egészen tönkretenni és elértékte­leníteni és ezzel megfosztani a magyar köz­gazdasági életet alimentaió erejétől. T. Ház! Azok, akik közeilálllitak ehhez a művelethez, nagy vagyonokat szereztek maá'uk-

Next

/
Thumbnails
Contents