Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-92

221 A nemzetgyűlés 92 ütése 19â7. < ha velem együtt mondanánk mindnyájan, hogy »Éljen a magyar szabadiság, éljen a haza.« A költségvetést ^eJjfSojg'iaidiotm«. (Hosszantartó lelkes éljenzés és\ daps a kisgazdapárt 'és a szabadságpárt oMaítón. — A képviselők felállva, hosszasan tapsolmmk. — A szónoklat tömegesen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Gyurkovi'ts Károly jegyző: Gróh József! (Felkiáltások a kisgazdapárt és a szabadságpárt oldalán: - Szünetet kiélrünkt Indítvány van !) Elnök: Az indítványt az iudítváinjy könyvbe be kiell jegyezni és azután lebet a napiiremdretűzéséről híaltánofcni. (Helyeslés. — Felkiáltások a kisgazdapárt sorailün: Kérjük a sürgősséget!) Gróh József (pk): T. Nemzetgyűlés! A Ház alaphangulata a mai niagy ülés ultán egészen indokoltain minden vonatkozásban olyan^ (Zaj és mozgás. — Az elnök csenget ) hogsy ha a házszabályok lehetővé tennék, legcélszerűbb yolina ezt az ülést bezárni. Hiszen ezt az ülést joggal iszáimíthatjuk a mi nemzetgyűlésünk legártalmasabb ülésének. (Zaj.-—Halljuk!Halljuk!) Annyi eszimlei, ainnyi gondolat, annyi eirő jutott kifejezésre a Ház mai ülésén., hogy én azt hiszem, mindenki, aki eranlek az ülésnek a részese lehetett, lelki megnyugvással hagyja el ma a Házat. (Ugy van! Ugy van! — Taps a szabadságpárt oldalán és a kisgazdapárt soraiban.) Károlyi Mihály kép viselő úrnak harminc évre vetett reflexiói után Nagy Vince barátunk a magyar nemzet történetének: — azt kell mondanom — harmincéves tükrét adta. Részletesen megvilágította ©nmeik a Ikorniak és legfőképpen a mi életünknek eseményeit. Ismertetett eseményekét, amelyeket tudltuink . és amelyeiket nem tudtunk, amelyeket megvilágítva csak akkor láttunk, amifcor ő nagy szellemiének reflektorával megvilágította. Egy nagy politikai elme és egy nagyszerű férfijellem talapzatán állva tárgyalta ennek a kor« nak eseményeit és magát a költségvetést. És még állig ocsúdtunk fel ennek ámulatából. aimikor Kovács István képviselőtártsunk bölosesiégének egész »tárházával íaikálanat adott arra. hogy az a feszültség, amely az általunk annyira tisztelt kisgazdapárt egyesiéiben, és összességében megvolt, megtalálja megnyilatkozásának módját. (Nagy Vince (msz): Ugy vau! Magyar józanság volt!) Mindem ember csak aranyiban él, amennyiben megnyilatkozik- Mindem itársíadaloon csak annyiban mondhatja magát élőnek, amennyiben keresi a megnyilatkozás módijait

1

. Az a tény, hogy ez ünnepélyes alkalommia.1 a magyar kisgazdapárt egyrészről Kovács István beszédében, másrészről tagjainak megnyilatkozásáibam megtalálta a megnyilatkozás módját, ezt atz ülést valósággal ünneppé és az egész nemzetire niagy jelentőségűvé tetíte. T. .Nemzetgyűlés! Nagyon nehéz egy tanácskozó jtésitület hangulatát megváltoztatni, de különösén inlehéz és nemikivánlatos dolog ezt az alaphangulatot arról a magaslatról, amelyen volt, leszállítani. Márpedig az én felszólalásom nem fog abban á fenkölt mederben haladni, amelyet az előttem szólott három képviselő úr beszéde követett, mert én az életűek lentebb járó érzésével a költségvetés két részleltével kívánok foglalkozni. vi február hó 7-én, pénteken. 222 Öszátntén sajnálom, hogy a pénzügyminiszter úr nincs jelen, mert az ő expozéjának egynémely ré&zére kivánmék utalllnii, amelyekről úgy látom, szinte a modern államvezetés bölcsesiégkönyvébe kívánkoznak. Ezekből most csak egyet emelek ki. A pénzügyiminiszter úr azt mondja, hogy mindeo állani elkerülheti az inflációt és minden szegény államnak is lehet rendezett költségvetése, ha a kormány tudja, hogy miit akar, ha van ereje kivetni és beszedni az adót, ha számot Jíud; vetni oriszágámalk teljesiítőképeisségével és különösképpeini, ha van ereje, hogy meg tudja akadályozni azt', hogy az ország fontos, pénzügyi kérdései politikai pártok harcának tárgyává legyenek. Ebből kiindulvai én azt a kérdést szerettem volna a pénzügyminiszter úrhoz feltenni, vájjon, máért kellett nekünk fenéikig kiüríteniümjk a itbljes pénzeilértéktelenedés keserű poharait. Európáiban, sehol sem volt infláció, csak Magyarországon. Parisban joggál, vetették a, széniünkre, hogy ezt a luxust csak mi engedtük meg magunkmakL !Az kétségtelen, hogy ez az infláció a mi országiásunk idejére esik és hogy ezért mi vagyunk felelősiek.. Ezt a felelősséget csak az a körülmény enyhítheti, hogy amióta együtt van ez a Ház, a kormány sohasem tájékoztatta a tmemzet« gyűlést az ország pénzügyi és gaizdasági helyzetéről élst sohasem adott lehetőséget arra, hogy a nemzetgyűlés a maga beleszólásával megakadályozza az infláció menetét Maga a kormány pedig semmilt sem tett az infláció megszüntetésére. Azokat a fontos elveket, amelyeiket a tudomány és a gyakorlat megállapított az infláció megakadályozásaira, tehát egyrészről a mesterséges pénzszűkét, másrészről a kényszerltlalkarékosságot pénzben ós árufogyasztásban egyaránt csak éppúgy inem vette figyelembe, mint ahogyan egyáltalában nem honorálta például a vasmunkások 1945- évi nagygyűlésének feliratát, hogy ők csak aínnyi fizetésit Ikernek, ajmiennyi volt a második világháború kitörése napján, de egyszersanimid ugyanolyan árakat. Amíg azonban a magyar kormány részéről az inflációval szeimibem telje» volt ;a passzivitás — mert hiszen az 1945. évi karácsonyi pénzlebélyegzést nem lehet komolynaík nyilvánítani — addag a másik oldalon, a pénzrontás oldalán gazdag eseményeik törfténtek. Hóna)pró!lhónapra kérés, ok és szükség nélkül emelték a béreket és a fizetéseket. Ezek az emelésiek azután u y

ollen apónként .következtek be és amikor arra került a sor, hogy a magasabb fizetést 'kiadták, a piac az árakat! már mindig messze magasabbra tornászta fel, mint amilyen a béremelkedés yolt^ Hétről-hétre történt az áraknak és a fizetésemeléseknek egymásra való licitálása és mindenki lattá, hogy ez a pénz teljes elértéktelenedéséihez Vezet ' Történt azonban más is. Itt a Házban és a Házon kívül hangzatos beszédek hangzottak el: le kell törni a tőkét, le kell törni a pénzt, össze kell törni a pénzintézeteket és azok hatalmát. Mindenki látta, hogy e beszédek és a pénz értékéneik csökkenése között meg,\3an az okozati összefüggés. Az eredmény, amelyet célul tűztek ki, nagyon jól sikerült: a magyar pénzt sikerült egészen tönkretenni és elértékteleníteni és ezzel megfosztani a magyar közgazdasági életet alimentaió erejétől. T. Ház! Azok, akik közeilálllitak ehhez a művelethez, nagy vagyonokat szereztek maá'uk-