Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-92

193 A nemzetgyűlés 92. ülése 1947. hány példával fog-ok szolgálni erre, nem a magam összeállításában, hanem ennek a szerencsétlen kereskedő osztálynak (Kisházi Ödön (szd) : Ha ilyen védője van, tényleg szerencsétlen!) .a kimutatásából, mely a Kereskedelmi Élet című lapban jelent meg a múlt év december 22-én. (Zaj és közbeszólások a szociáldemokratapárt oldalán.) Amit majd felolvasok,, arra tessék kádenciát mondani. (Lévay Zoltán (msz): Népgyűlésen másképpen beszelnek a kereskedőkről! — Justus Pál (szd),: Nagykereskedőkről beszélünk képviselő úr!) Amikor eat a Sztójayék és a háborús kormány oik által életbeléptetett kijelölési rendszert alkalmazták és a múlt évben várta a budapesti és a vidéki kis- és nagykereskedelemi, hogy végre áruhoz jusson, például a textilfronton, akkor mi történt? Méltóztassék a józan ész szempontjából nézni, hogy mit csináltak. (Oh vassá): Győrben, ahol 115 textilnagykereskedő volt, heten kapták meg a kijelölést. Áru volt bőven, konvojok vitték le az árut és hét rtro1 tekciós kereskedőnek osztoitták ki ezt ia nagy kvantumot. (Justus Pál (szd) : Szóval kevés a nagykereskedő! — Stühmerné öbersehall Ilma: Ezek »nagy« kereskedők!) A többiek 108-an gondoLkozhattak (azon, lehúzzák-e rollójukat és beadják-e iparigazolványukat és a kulcsot, vagy pedig még meglévő kis tartalékukból éldegéljenek és kihúzzák addig az ideig, amikor majd talán jön egy másik miniszter, vagv egv másik államtitkár, (Zöld Sándor (kp): Vagy az összeesküvők, mi?) aki segíteni fog rajtuk(Lévay Zoltán (msz): Jó pártigazolvány kellett!) A győri eset csak a számarányt mutatja, de méltóztassék szakszerűségi szempontból nézni a következő esetet: Szarvason a sok textilkereskedő közül a szarvasi gabonakerés-i kedők alkalmi egyesülete kapta meg a textiliára a kiutalást, (Derültség a szabadságpárt, oldalán. — Hegymegi Kiss Pál (msz): Micsoda panamák ezek! — Zaj. Halljuk! Halljuk!) A gabonakereskedőknek ez az alkalmai szövetkezete 25.000 forint értékű pamutáruhoz jutott, ezt egy szarvasi gabonakereskedőre bízták és annak útján értékesítették a hatáskörök összetévesztéséveL De ez semmi. Zircről azt jelentik, hogy egyetlenegy kereskedő a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetétől 20.000 forint értékben kapott pamutárut. Ezt ő maga osztotta szét. anélkül, hogy a többieket részesítette volna belőle. A Hangya is osztogattál azt a textilainyagot, amelyet kapott. A gabonakereskedők és a mezőgazdasági szövetkezetek, valamint a Hangya, — főleg pedig az első kettő — nem arra valók, hogy megfosszák kenyerüktől a más szakmába tartozó kereskedőket csak azért, mert nekik protekciójuk» pártdgazolványuk van, vagy szolgálatokat tettek bizionyios pártoknak. (Ugy van! Ugy va\n! helyeslés a Szabadságpárt oldalán.-^ Juhász István (szd): Szabadságpárt jelvényük? Ternay István (msz): Akkor nem kapnának, legíyen nyugodt!) Végtelenül Iboldiog volnék, ha minden közbeszólásra reflektálhatnék, de erre nincs időm. (Vásáry József (msz): Ha közbeszólnak, mindig csak magukat gyengítik! Az igazság messzi van tőlük!) Ami az ígéretek megszegését illeti, történt egy nagyon komoly Ígéret, amelyet szintén nem váltottak be. A kormány az a.dópengő értékállandóságát

1 ígérte. Pénzügyminiszteri nyilatkozatok hangzottak el ilyen irányban — nem a mostani pénzügyminiszter úr részéről,. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ V. évi február hó 7-én, pénteken. 194 kkor még a gordonkás időkben voltunk. (Derültség). Határioaiott ígéretek» sőt csábító szólamok hangzottak- el: Igen, benne vagyunk az infláció áradatában és ez ellen egyféleképen lehet védekezni, mindenki tegye be a takarékba, a postatakarékpémztárba vagy ^ a bankokba a 'szájától elspórolt falatot értékálló adópengő ellenében, inert az állam» a kormány garantálja annak értékállóságai Es mi történt? Munkások, kisiparosok? kiskereskedők, nyugdíjasok, kistisztviselők hordták oda kis péntzüket. Valósággal éheztek» de azzal tudattal tették ezt, hogy valahogyan át kell vészelniük a nehéz időket addig a boldogító napig, augusztus l-ig, amikor dicsfényében megjelenik a remélt stabil forint. A szegény emberek tehát amint megkapták azt a rongy papírpengőt, rögtön vitték és befektették az értekállónak mondott adópengőbe. A kormány mindennap jegyezte a papírpengő és adópengő értéke közti arányt és ijedten láttuk, hogy mennyire nem ér semmit, hogyan zuhan a papiros, — az úgynevezett simapengő. Azonban a naiv embereknek megvolt az a tudatuk,, az a reményük, hogy ugyanilyen arányban! emelkedik majd a kormány által értékállónak garantált adópengő. Elérkezett az augusztus l-e előtti utolsó hónap. A kormány közben még azt sem tette meg, amit a kereskedelmi és ipari érdekeltségek kértek, hogy ne bolondítsa meg már ezzel > a napi jegyzéssel az egész országot, ne vonjon í el a munkájuktól embereket, akik sorban ott álltak a. (takarékpénztárak és bankok előtt, még . azt sem tette meg, hogy kétnaponként tegye közzé a jegyzéseket. Mindennap keményen kimondta: pénzünk pedig ennyivel és ennyivel zuhant, de ott van az értékálló adópengő. Mondom, elérkezett július, a stabilizáció előtti utolsó hónap, atmikor a kormány már olyan milliárdos, Milliárdos és százbilliárdos futa- < mokkái jegyezte még az adójegyeket is, -^- az adópengőt helyettesítő papirost — hogy megkontreiminálta a saját maga által értékállónak mondott pénzt. Ha ezt egy tőkéscsoport merte, volna csinálná, 'akkor velem együtt az egész nemzetgyűlés felháborodva követelte volna a statárium elé állítását. De mi történt? A kor-, mánty intézkedésére mélyen belenyúltak iái szegény adózók, .még a legkisebb emberek zsebébe is és teljesen érit éktelenné« nullává zsugorították össze azt az adópengőt, aniely pedig mint ingótőkevagyon a nemzeti vagyonnak tekintélyes része volt. Miért tették ezt? Azért, hogy a forintból augusztus 1. és 15. között minél kevesebbet kelljen kifizetni. Erre már rámutattak egyes képvisetőtársaim. De kik kaptak bőven forintot az átváltáskor? Azok a tőkések, akiknek dollárjuk és törtaranyuk volt és beszolgáltatták. Ezek telerakták a zsebüket értékálló, jó stabil forinttal. Azok azonban» akik az államnak, a kormánynak hittek és bevitték fcis^ keresetük minden felesleges' fillérjét a takarékpénztárba, minden nélkül (maradtak, így váltotta be a kormány igéretét. Azután itt volt az 1945 november 4-i Választás. Meg kell nyíltan mondanom a parlament és az ország színe előtt, hogy a kisgazdapárt vezetősége tulajdonképpen akkor siklott le az önálló és felelősségteljes politika követésének útjáról, amikor, a választást megelőzően paktumot akart kötni arra vonatkozóan,, hogy a párt közös listán induljon a többi pártokkal'. 13