Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-92

195 A nemzetgyűlés 92. ülése 1947. (Némethy Jenő (misz): 46%!) A kisgazdapárt vezetősége megelégedett volna azzal, hogy ő esek 46%-nyi képviselőt hoz be a parlamentbe, a többi 54%-on pedig a többiek osztoznak. Ekkor feltámadt a kisgazdapárt életösztöne és megbuktatta ezt a tervet, mert ez nem felelt volna meg az alkotmányosságnak, a demokráciának^ éjs .(ai (piarliasmjBintarizimiuisniak. (Pászííihorfcp István (msz): A meghamisítása lett volna!) Ezi a terv nagy kudarcba isi fulladt volna, mert a választók százezrei tartózkodtak volna a szavazástól, vagy üres szavazócédulávali szavaztak volna. Ez tehát megbukott, a kisgazdapárt többségének józan életösztönén és így kénytelen volt a választásokba külön listával belemenni. Ebben résztvettünk mi is és a kisgazdapárt falun, városon, fővárosban, mindenütt együttvéve 60% többséggel került ki a választásból. Igen ám, de amikor a választások utáni héten a kormány megalakítása körül a vajúdás periódusa volt és a kisgazdapárt vezetősége 40 kisgazdapárti képviselőt, köztük csekélységének iß meghívott a Semmelweis-utcai klubba egv megbeszélésre, akkor hozta tudomásunkra a pártvezetőség nevében Nagy Ferenc mostani miniszterelnök úr, hogy a kisgazdapárt nem fog élni azzal a joggal, hogy a koalícióban, amelyet mdindenki akar, s amelyben együtt akartunk munkálkodni a többi pártokkal, 60%-os arányban vegyen részt a kormányban. Vagyis gondolatban visszatért ahhoz, hogy úgy látszik, elkötelezte magát már előre, hogy nem akar többség lenni. Akkor tehát bemomdták, hogy a kisgazdapárt nem 60, hamem csak 50 százalékban fog résztvenni a kormányzatban, és egy kenetes felszólalással Nagy Ferenc akkori miniszter, jelenlegi miniszterelnök úr odafordult hozzánk, hogy akinek pedig ez nem tetszik — ez megint olyan kifüstölési dolog volt — álljon fel és távozzék a pártból, nem haragszunk rá, szeretettel nézünk utána, de mi az 50%-hoz ragaszkodunk. Akkor tényleg én voltam olyan bátor, hpgy felszólaltam: Uraim, nem én leszek ezen felháborodva, egy ember nem számít, hanem az ország lakosságának az a többsége, amely erős kortéziával, a még erősebb baloldali kortéziával szembeszállva, behozta ezt a 60%-os többséget, ez akarja látni, hogy a koalíciós kormányon belül is érvényesüljön a 60%, nem pedig az 50%. Akkor arra kértem a vezetőséget és az akkori dezignált miniszterelnök urat, hogy vegyék revizió alá álláspontjukat és mondják meg a szociáldemokrata és kommunista pártvezér uraknak, ha esetleg nagyon erélyesen, vagy talán avval a fenyegetődzéssel lépnének fel, hogy akkor felborítják a koalíciót, kimennek a koalícióból, ha nem a számarányukon felül, egészen az 50% -ig részesülnek a hatalomban, próbálják őket belátásra bírni. Erre az akkori miniszterelnök úr kijelentette, hoary szó sincs róla, ők nem fenyegetőznek, ők — a marxista pártok — megelégednének a választáson elért 'számaránnyal, de ő mint miniszterelnök nem hajlandó olyan kormány élén állni, amelyben 60%-os kisgazdapárti többség lenne. (Felkiáltások a szabadságpárton: Hallatlan!) Erre 40 képviselő a tanúm, hogy ez így elhangzott. (Czupy Bálint (kg): De mi lett volna, ha nem dolgozott volna mindenki az országban!?) Magyarázhatjuk ezt, ahogy akarjuk! Akkor én azt mondtam: kérem, én még akkor sem megyek ki a kisgazdapártból, mert én ezt a pártot akarom támogatni és nem akarom évi február hó 7-én, pénteken, 196 I megbontani. Ha ón innen egyszer kimegyek, az csak úgy lehet, hogy engem ki kell zárni. Én nem bontom meg a pártot, de ha kizárnak, akkor meg kell indokolni, hogy miért, hogy például énazt az alkotmányos és parlamentális elvet képviseltem, hogy ha egyszer a nemzet többséget adott annak a pártnak, éljen vele, nem úgy, hogy kizárólagos kormányt alakít, — béke idején az is menne — de egy ilyen válsá-< gos időben koalíciós kormányban legyen, olyan^ számaránnyal azonban, ahogyan neki többsége van. (Közbeszólás a komniupiistapárft soraiból: Jól néztünk volna ki!) Amikor az elnöki kijelentés elhangzott, hogy nem hajlandó egy 60%-ban kisgazdapártiJ kormányban miniszterelnök lenni, akkor azt mondtam: Egyet azonban legyen szabad megjegyeznem, azít, hogy mégis a minden többségi pártot egy koalíción belül megillető hatalmi tárcát adják ai kisgazdapártnak, (Justus Pál (szd): Mondja, képviselő úr, Franciaországban nincs demokrácia?) hogy a kisgazdapárt tartsa meg. magának a belügyi tárcát, (Közbekiáltás a kommunistapárt soraiból: Még az hiányzott volna!) nehogy a rendőrség és a közigazgatás azon az úton menjen tovább, amint látszott, hogy tisztán egy másik párt kezébe kerül, hanem egy erélyes kisgazdanárti miniszter (Zaj. — Justus Pál (sízd) közbeszól.) pártokon felüli rendőrséget szervezhessen éé a közigazgatást is alulról demokratizálja, tartsa meg a pártok között a befolyásba»: azt a számarányt, amilyet a nemzetgyűlési választások eredményeztek. Mi történt ekkor? El kell mondanom, azt a megnyugtatást kaptam, nem én, hanem az a 40 kisgazdapárti képviselő, hogy ez eldöntjött dolog, a belügyi tárcára kiét nap múlva már kisgazdapárti politikust neveznek ki. Ezzel szemben mi történt két nap múlva? Megjelent a hivatalos lap, amely beszámolt arról, hogy Nagy Imre kommunista képviselő urat kinevezték belügyminiszterré. Hogy az alatjt a két nap alatt mii történt, mi nem, én nem tudom. Azt hiszem, nálam bővebb felvilágosítást tudna adni bizonyos Kovács Emil nevű volt kisgazdapárti törvényhatósági bizottsági tag, bankár, /aki akkor közönséges pénzügyi manipulációk miatt előzetes letartóztatásban volt. Ez az úr akkor kiszabadult, két nap múlva. (Közbekiáltás a kisgazdapárton: Vallomást is tett!) Azt hiszem, ő többet tad arról, hogy míérfc volt az, hogy a 40 kisgazdapárti képviselőnek a pártvezetőség részéről tett azt az Ígéretet, hogy a belügyminiszter kisgazdapárti politikus lesz, két nap múlva megszegte a kisgazdapárt vezetősége és a kommunistapártnak átadta ezt a tárcát. (Némethy Jenő (msz): Ezen fordul meg az ország sorsa! — Ternay István (msz): Ez a két nap döntötte el az ország sorsát!) Az igéretmegszegések felsorolásában már robognom kell. Nagy Ferenc miniszterelnök úr az elmúlt év során gyakran Ígérte meg népgyűléseken és másutt, hogy a kisebb bűnösöknek amnesztiát fog adni a kormány ós ennek batáridejét az elmúlt évi Szent István napjában jelölte meg. Azóta pedig elmúlt Szent István, elmúlt az ősz, de amnesztia nem jött, holott igenis jól méltóztatnak tudni, hogy ha a kisebb bűnösöknek amnesztiát adlnak, ea minden országban bizonyos lelki feloldódást, lelki megnyugvást ad, nemcsak azoknak a kis bűnösöknek és családtagjaiknak, hanem a nem-