Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-92

195 A nemzetgyűlés 92. ülése 1947. (Némethy Jenő (misz): 46%!) A kisgazdapárt vezetősége megelégedett volna azzal, hogy ő esek 46%-nyi képviselőt hoz be a parlamentbe, a többi 54%-on pedig a többiek osztoznak. Ekkor feltámadt a kisgazdapárt életösztöne és megbuktatta ezt a tervet, mert ez nem felelt volna meg az alkotmányosságnak, a demokráciá­nak^ éjs .(ai (piarliasmjBintarizimiuisniak. (Pászííihorfcp István (msz): A meghamisítása lett volna!) Ezi a terv nagy kudarcba isi fulladt volna, mert a választók százezrei tartózkodtak volna a szava­zástól, vagy üres szavazócédulávali szavaztak volna. Ez tehát megbukott, a kisgazdapárt több­ségének józan életösztönén és így kénytelen volt a választásokba külön listával belemenni. Ebben résztvettünk mi is és a kisgazdapárt falun, városon, fővárosban, mindenütt együtt­véve 60% többséggel került ki a választásból. Igen ám, de amikor a választások utáni héten a kormány megalakítása körül a vajúdás periódusa volt és a kisgazdapárt vezetősége 40 kisgazdapárti képviselőt, köztük csekélységé­nek iß meghívott a Semmelweis-utcai klubba egv megbeszélésre, akkor hozta tudomásunkra a pártvezetőség nevében Nagy Ferenc mostani miniszterelnök úr, hogy a kisgazdapárt nem fog élni azzal a joggal, hogy a koalícióban, amelyet mdindenki akar, s amelyben együtt akartunk munkálkodni a többi pártokkal, 60%-os arányban vegyen részt a kormányban. Vagyis gondolatban visszatért ahhoz, hogy úgy látszik, elkötelezte magát már előre, hogy nem akar többség lenni. Akkor tehát bemomdták, hogy a kisgazda­párt nem 60, hamem csak 50 százalékban fog résztvenni a kormányzatban, és egy kenetes felszólalással Nagy Ferenc akkori miniszter, jelenlegi miniszterelnök úr odafordult hozzánk, hogy akinek pedig ez nem tetszik — ez megint olyan kifüstölési dolog volt — álljon fel és távozzék a pártból, nem haragszunk rá, szere­tettel nézünk utána, de mi az 50%-hoz ragasz­kodunk. Akkor tényleg én voltam olyan bátor, hpgy felszólaltam: Uraim, nem én leszek ezen fel­háborodva, egy ember nem számít, hanem az ország lakosságának az a többsége, amely erős kortéziával, a még erősebb baloldali kortéziával szembeszállva, behozta ezt a 60%-os többséget, ez akarja látni, hogy a koalíciós kormányon belül is érvényesüljön a 60%, nem pedig az 50%. Akkor arra kértem a vezetőséget és az akkori dezignált miniszterelnök urat, hogy vegyék revizió alá álláspontjukat és mondják meg a szociáldemokrata és kommunista párt­vezér uraknak, ha esetleg nagyon erélyesen, vagy talán avval a fenyegetődzéssel lépnének fel, hogy akkor felborítják a koalíciót, kimen­nek a koalícióból, ha nem a számarányukon felül, egészen az 50% -ig részesülnek a hatalom­ban, próbálják őket belátásra bírni. Erre az akkori miniszterelnök úr kijelentette, hoary szó sincs róla, ők nem fenyegetőznek, ők — a marx­ista pártok — megelégednének a választáson el­ért 'számaránnyal, de ő mint miniszterelnök nem hajlandó olyan kormány élén állni, amelyben 60%-os kisgazdapárti többség lenne. (Felkiál­tások a szabadságpárton: Hallatlan!) Erre 40 képviselő a tanúm, hogy ez így elhangzott. (Czupy Bálint (kg): De mi lett volna, ha nem dolgozott volna mindenki az országban!?) Magyarázhatjuk ezt, ahogy akarjuk! Ak­kor én azt mondtam: kérem, én még akkor sem megyek ki a kisgazdapártból, mert én ezt a pártot akarom támogatni és nem akarom évi február hó 7-én, pénteken, 196 I megbontani. Ha ón innen egyszer kimegyek, az csak úgy lehet, hogy engem ki kell zárni. Én nem bontom meg a pártot, de ha kizárnak, akkor meg kell indokolni, hogy miért, hogy például énazt az alkotmányos és parlamentá­lis elvet képviseltem, hogy ha egyszer a nem­zet többséget adott annak a pártnak, éljen vele, nem úgy, hogy kizárólagos kormányt alakít, — béke idején az is menne — de egy ilyen válsá-< gos időben koalíciós kormányban legyen, olyan^ számaránnyal azonban, ahogyan neki többsége van. (Közbeszólás a komniupiistapárft soraiból: Jól néztünk volna ki!) Amikor az elnöki kijelentés elhangzott, hogy nem hajlandó egy 60%-ban kisgazdapártiJ kormányban miniszterelnök lenni, akkor azt mondtam: Egyet azonban legyen szabad meg­jegyeznem, azít, hogy mégis a minden többségi pártot egy koalíción belül megillető hatalmi tárcát adják ai kisgazdapártnak, (Justus Pál (szd): Mondja, képviselő úr, Franciaország­ban nincs demokrácia?) hogy a kisgazdapárt tartsa meg. magának a belügyi tárcát, (Közbe­kiáltás a kommunistapárt soraiból: Még az hiányzott volna!) nehogy a rendőrség és a köz­igazgatás azon az úton menjen tovább, amint látszott, hogy tisztán egy másik párt kezébe kerül, hanem egy erélyes kisgazdanárti mi­niszter (Zaj. — Justus Pál (sízd) közbeszól.) pártokon felüli rendőrséget szervezhessen éé a közigazgatást is alulról demokratizálja, tartsa meg a pártok között a befolyásba»: azt a számarányt, amilyet a nemzetgyűlési vá­lasztások eredményeztek. Mi történt ekkor? El kell mondanom, azt a megnyugtatást kaptam, nem én, hanem az a 40 kisgazdapárti képviselő, hogy ez eldöntjött dolog, a belügyi tárcára kiét nap múlva már kisgazdapárti politikust neveznek ki. Ezzel szemben mi történt két nap múlva? Megjelent a hivatalos lap, amely beszámolt arról, hogy Nagy Imre kommunista képviselő urat kine­vezték belügyminiszterré. Hogy az alatjt a két nap alatt mii történt, mi nem, én nem tudom. Azt hiszem, nálam bővebb felvilágosítást tudna adni bizonyos Kovács Emil nevű volt kisgaz­dapárti törvényhatósági bizottsági tag, bankár, /aki akkor közönséges pénzügyi manipulációk miatt előzetes letartóztatásban volt. Ez az úr akkor kiszabadult, két nap múlva. (Közbekiál­tás a kisgazdapárton: Vallomást is tett!) Azt hiszem, ő többet tad arról, hogy míérfc volt az, hogy a 40 kisgazdapárti képviselőnek a párt­vezetőség részéről tett azt az Ígéretet, hogy a belügyminiszter kisgazdapárti politikus lesz, két nap múlva megszegte a kisgazdapárt ve­zetősége és a kommunistapártnak átadta ezt a tárcát. (Némethy Jenő (msz): Ezen for­dul meg az ország sorsa! — Ternay István (msz): Ez a két nap döntötte el az ország sor­sát!) Az igéretmegszegések felsorolásában már robognom kell. Nagy Ferenc miniszterelnök úr az elmúlt év során gyakran Ígérte meg nép­gyűléseken és másutt, hogy a kisebb bűnösök­nek amnesztiát fog adni a kormány ós ennek batáridejét az elmúlt évi Szent István napjá­ban jelölte meg. Azóta pedig elmúlt Szent István, elmúlt az ősz, de amnesztia nem jött, holott igenis jól méltóztatnak tudni, hogy ha a kisebb bűnösöknek amnesztiát adlnak, ea minden országban bizonyos lelki feloldódást, lelki megnyugvást ad, nemcsak azoknak a kis bűnösöknek és családtagjaiknak, hanem a nem-

Next

/
Thumbnails
Contents