Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-92

191 A nemzetgyűlés 92. ülése 1947. képviselő úr! — Ternay István (msz): Ez benne vau! Ez az, amit csinálnak! — Vasáry István ('misz') Justus Pál felé; Olcsó beszéd, mindent neun leihet 'elintézni ai demagógiával! — Nagy zaj. — Viharcsengő. — Vásáry Jézsef (mtsz) : Nem tehet róla. ha egyebet nem tud mondani! — Szurdi István (szd) közbeszól.) Elnök: Szurdi képviselő urat folytonos közbeszólásaiért rendreutasítom. (Taps a szabadságpárton.) Nagy Vinee (misa): T. Nemzetgyűlés! Ezek után igyekszem röviden megindokolni pártom megbízásából politikai okokból fennálló bizal( matlanságuinkat a kormány iránt, ami miatt nem fogadhatjuk el a költségvetést. Annak a rövid időnek keretében, amely még adva van a nemzetgyűlés jóvoltából, rövidre 'kell fognom ezt az összefoglalást. Csak egy vezérfonalat veszek fel. Magánembernek is csak akkor hihetünk a jövőre, ha lemérjük;, hogy a multbain

1 miiként volt ura szavának, miként váltotta, be ígéretét Nos, én azt állítom és bizonyítani fogom, hogy a kormány számtalan igen font'oisi, országos jelentőségű, kardinális kérdésben ígéreteket tett ás aaokat nem váltotta be, (Justus Pál (szd): Például! — Ternay István (mis'z): Várjon Justus!) Eogok példát mondani, de nem miondolmi el nandut, (Justus Pál (sízd): Osak egy példát!), -a kisebb jelentőlségűeket nem, mert annyi időt nem bocsáthat nekem rendelkezésre a nemzetgyűlés, néhány fontos dolgot azonban el fogok mondani. T. Nemzetgyűlés! Az egész kormány programja volt a magántulajdon védelme. Senki sem értette a magántulajdon védelmét úgy hogy a nagy kapital izmus fennmaradását meg engedjük és a kiuzsorázó nagykapitalista poli tikát teljes erejében érvényesülni engedjük. (Somogyi Miklós (kp): Pedig ez fáj!) Nem. Ezzel szemben imaga a nemzeti színű keretbe foglalt köztársasági alaptörvény, az 1946: I. te. amely a köztársasági államformát állapította meg, leszögezett bizonyos alapelveket, törvén y befoglalva a tulajdon el vét v FŐ leg a kis gazdapárt kormányon ülő vezetői a parla mentben, képviselői- értekezleteiken és az országban mindenütt a magántulajdon vedel mét ígérték. Ezzel szemiben mi történt? Enged jék meg, hogy osak egy megvilágító, de nagyfontosságú példára mutassak rá. 1945-ben meghoztuk a földreform rendele tel legalizáló törvényt, magunk is résztvettünk annak meghozatalában, örültem, hogy e történelmi aktusnak részese lehetek én is, aki ÜÖ évvel ezelőtt 1916-ban a radikális, földreform programjával jöttem be a parlamentbe és lettem tagja a Károlyi Mihály elnöklete alatt álló függetlenségi pártnak. (Justus Pál (szd): Közben elhajlott!) Ezt a programot a forradalom idején meg is próbáltuk valósítani, örültem, hogy végre egy nemzetgyűlés teljes konszenzusban megerősíti ezt a földreformot. A törvényerőre emelt fiöldbiirtokreforím-renjdtelet a száz holdas birtokmaximumot állította fel, a paraszti birtokokra pedig a kétiszáz holdat. Es ini történt? A magántulajdon védelmét, amely már több is volt, mlint ígéret, mert törvénybe iktatott ígérvény az ország felé, nem ^tartották be és teki'ntet nélkül arra. hogy a régi birto kos nadrágos ember volt-e vagy paraszt, megsértették az alaptörvényt, megsértették a jog erős földbirtokrendlezőtanácsi határozatokat és engedték, hogy anarchiista mentalitása emibe rek rámenjenek olyan földekre, amelyeket évi február hó 7-én, pénteken. 192 három fokon jogerős ítélettel a volt tulajdo fíósnak meghagyott a Veres Péter elnöklete alatt álló földíbirtokreindéző tanács. Ebben a helyzetben mit csinált a második nemzetgyűlés? Az 1946:IX. tc.-kel szentesítette, legalizálta a törvénysértést, a jogerős ítéletek •megsértését és ebiben a törvényben a magántulajdont, amelyet ő osztogatott, ő hagyott meg, engedte elvenni, mert azt mondotta ki, ha 1946. január elsejéig foglalták el jogtalanul egyesek azt a földet, amelyet a törvény és a jogerős ítélet a volt tulajdonosnak meg hagyott, akkor az a föld legyen azé. aki mint jogtalan bitorló beleült abba. Ez pregnán megsértése és áttörése volt a magántulajdoi elvének, a sajátmagunk által hozott törvénynek. Csúnya dolog volt, nem volt erkölcsös, hogy ezt törvénybeiktatással szentesítették. T. Nemzetgyűlés! Hirdette, főleg a kis gazdápárt vezetősége, a polgári érdekek védelmét- Lássuk, hogyan tartotta be ezt az ígéretét. Csak két kategóriára mutatok rá. Az egyik az, amitt a polgári érdekek védelmében a tisztviselőkkel a B-listázás során csináltak. Becsődítették és becsálbitották a kisgazdapártba, annak polgári tagozatába a városi polgárságot és az olyan többgyermekes családapákat, jó tisztviselőket, jó demokratákat, akiknek politikai megbízhatóságához kétség sem fér, — mert nem^ ilyen pont alapján B-listázták őket, — kidobták állásukból csak azért, mert nem tartoztak egy baloldali párt kötelékébe, hanem kisgazdapártiak vagy pártonkívüliek voltak. És mi történt ezekkel? Vagy teljesen megfosztották attól a nyugdíjtól, amelytől szerintem nem volna szabad megfosztani, mert ha azokat az elvont garasokat, melyeket ők nyűg' díj járulék címén egy * életen át befizettek, takarékpénztárba tették volna és az most nem adná vissza, akkor ennek a takarékpénztárnak vezetőségét be kellene csukatni. Vagy megfosztották teljes nyugdíjától, vagy adtak nekik 40%-os nyugdíjat, vagy pedig egész Európában példátlan niódon élő embereket holttá nyilvánítottak és azt mondották, hogy adnak nekik özvegyi nyugdíjat Ha egy ilyen embertől megkérdezi egy új statisztikai összeírás, hogy mi a foglalkozása, kicsoda, erre azi kell felelnie: özvegy feleségemnek a férje vagyok. (Derültség a szabadságpárt soraiban.) Nem illik humo'i'izálni erről, de ez a helyzet, ezt a csúnya dolgot ez a kormány csinálta, feleségeket özvegyekké tett és a férjeket özvegyeik kell, hogy eltartsák. T. Nemzetgyűlés! A polgárság másik, nagyon jó adófizető rétege volt a kisiparosság és kiskereskedők. Az állami bevételeknek jórészét Ők adták. Csak azért, mert komim un is ta, kollektivista elgondolásban felesleges intézmény a magánkereskedelem és az egyéni vállalkozás, először rámentek a nagykereskede-) lemre, aztán rámentek a kiskereskedelemre úgy, hogy állami konvojok, azután a szövetkezetek, végül majd állami kereskedések útján bonyolítják le a kereskedelmet, »pusztuljon a kereskedelem« jelszóval. Mondom, először rámentek a nagykereskedelemre, azután a kis^ kereskedelemre és kisiparra, és csináltak egy olyan kereskedelem- és kisiparos ellene s politikát a magas boltbérekkel, lakbérekkel és magas adókkal, és olyan árueloisztáist (Justus Pál (szd): Szegény árva nagykereskedők!) fasiszta módszerrel, hogy a protekciósok megkapták a kijelölést, a többi pedig tűnjön el. Csak né-