Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.
Ülésnapok - 1945-69
171 A nemzetgyűlés 69. ülése 1946. é a minis>zter' úr személye iránti minden különös tiszteletem mellett, amit nemrégiben egy esetről Reicher képviselőtársam mondott, hogy ismerve éppen a miniszter úrnak ilyen vonatkozásban való telije® jóhiszeműségét, felfogását és kitűnő jogászi mivoltát, az az érzésem, hogy a miniszter úr a koalíció vagy — hogy úgy mondjam — a politika lelki kényszere alatt adta ki ezt a rendeletet. Ezt a rendeletet nem Ries István, a jogász, aa igazi tiszta szellemű magán joigász adta ki, hanemi Ries István, a koalíciós igazságügyminiszter és ebben a "tudatban fogadóm ell a választ abban a reményben, hogy amikor eljön az icfiő, hogy Ries István, a jogász, vagy utódja, megteheti, akkor feltétlenül hódolni fog annak az egyetlen hefyes felfogásnak hogy igenis, ez fa kérdés ha nem is ma, de holnap feltétlenül törvényhozási szabályozást igényel. (Helyeslés a szabadságpárton.) Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztla.tnak-e az igazságügyminiszter úr írásbeli válaszát tudomásul venni? (Igen!) A nemzetgyűlés a választ tudomásul veszi. Vásáry József képviselő úr személyes meg támad tatás visszautasítása címén kért szót. Vásáry József (msz): Igen t. Nemzetgyűlés! Végtelenül szomorú dolog, hogy személyes kérdéssel kell a nemzetgyűlésnek ilyen rendkívüli súlyos és kcmoly időkben az idejét, — bármilyen rövid időre is — igénybevenni, de éppen azért, mert ilyen rendkivül súlyos és komoly a helyzet, azt vártam volna, hogy a nemzetgyűlés nem a letűnt időknek, a régi, úgynevezett átkos reakciós időknek a nyomdokain fog menni és egyik pártja nem fogja azokat az eszközöket átvenni, amelyek még a régi letűnt reakciós időkben is olyan csúfos kudarcot vallottak. Azt tanultam gyermekkoromban, hogy a becsület a legdrágább kincse az embernek. Ugyancsak azt láttam, hogy azok az emberek becsülik meg a mások becsületét, akiknek maguknak is drága a becsületük, mert a becsület •az az egyetlen valami, amit csak egyszer lehet megkapni és egyszer lehet elveszíteni. Földi javakat lehet többször megszerezni és többször lehet elveszíteni, szerencse és véletlen kell hozzá, de a becsületet nem lehet megszerezni, ha valaki elvesztette. (Prieszol József (kp); Csak olyan bíróság kell, ameW a földbirtokosoíknak ad igazat!) Régen hallom ezeket a 'közbeszóilásolkat és ia Koüozeváry-Boresáélk 7 ^szelleme jelenik meg előttem, mert ezek csinálták azt, hogy amikor már nem tudtak az igazsággal és érvekkel harcolni, akkor útonálló mód; járk a más becsületét akarták sárba taposni és sárba gázolni. , Azt hallottam, hogy ezerholdas vagyok. Kijelentem azt, hogy nekem 38 hold földem v&n. és örömmel várom, hogy önök a 38 holdon felülit az 1000 holdig meg fogják szerezni. (Derültség a szabadságpárton.) Kijelentem továbbá, hogy ezt a több létföldet leteszem a nemzet oltárára, önöknek pedig becsületbeli kötelességük azt az ( 1000 holdat megszerezni, mert különben szavahihető«egükkel játszanak, ami komoly embernél nagyon súlyos dolog. Hallottam mást is és ezért el kell mondanom, hogy én egy kisgazdának vagyok a gyermeke, akinek kilenc 'gyermeke volt és rám tizennégy hold eladósodott föld jutott abban az időben, amikor én a debrece/ni gazdasági akadémiának eminens növendéke voltam és uvitvá állott volna előttem a'z út bárhova. Viszik október hó 24-én, csütörtökön. 172 szamentem azonban a földhöz, hogy segítsek az apámnak, akinek még Öt kiskorú gyermeke volt és segítsek fajtámon. Negyven esztendő multán is voltak, akik --"alázatos beszédeket tartottak és nem törődtek a kisemberek érdekével, a magyar föld vérző emberének érdekével. Ezekkel állottam szemben a felsőházban, (Taps a szabadságpárton.) és tettem kockára családom és gyermekeim jövőjét, amikor a »Kolos* váryak« még bérgyilkosokat is fogadtak fel ellenem. Én nem_ bujkáltam külföldön, hanem ott állottam,^ amikor minden percben exiszten- , ciámiat veszélyeztették. (Taps a szabadságpár- ,-. ton. — Prieszol József (kp): Debrecen környékét kellene megkérdezni! — OrbánLászló (kp): Mennyit ült Horthyék börtönében 1 ? — Ko^áts László (msz): Maga ott ült? — Orbán László (kp): A mieink ott voltak! Én két és féli évig voltam illegalitásban! — Mozgás és zaj a sza-i bad ságpárton és a kommumstapántonj Igen t. Nemzetgyűlés! Hivatkozom itt Hegymegi Kiss Pál barátomra, akivel pedig ellentétes politikai pártban ^ voltunk, hogy a hatalom hogyan üldözött és hogyan akart tönkretenni. Amikor el akarták árverezni, pénzeket ajánlottak fel. Visszautasítottam, mert a -becsületem drága volt. Amikor semmi sem sikerült, akkor álltak elő a becsületrabiással. Előhoztak mindenféle vádakat. (Hegymegi Kiss Pál (msz): Ugyanazt csinálják, mint ők!) Ugyanazt csinálják, ugyanaz a harcmodor* Nem akarok senkit sem gyanúsítani, de valószinűleg lelki közösség fűzi önöket ahhoz a rendszerhez, amely ezt csinálta énvelem. (Mozgás a kommunistapárton.) Elnök: Személyes megtámad tatás címén ne méltóztassék a többi • képviselő urat személyében megtámadni. Vásáry József (msz): Arra szólok, aki engem bánt. (Hegymegi Kiss Pál (msz): Vannak, akik >a .spanyol .szabadságot védik, vannak, akik a magyart!) Mondom, amikor már nem tudtak mást csinálni, rágalomhadjáratot f indító ttaik ellenem még a Gömbös-éra idején. AJ budapesti törvényszék B. 12—2969-1936-46. szám alatt 1937 május 1-én, tehát a Göimbös-éra idején meghozta ítéletét, amely a »Független;iség«-et elítélte rágalmazásért. Elítélt© ß,z Ő száz tanújuk vallomása alapján, amikor én egyetlen tanút seni^ sorakoztattam fel. Kérem önöket, mutasson bárki egy ilyen ítéletet. Ezt az ítéletet a »Függetlenség«-nek közölnie kellett az első oldalon összes számaiban. (Prieszol József (kp): Azt mondtam, hogy megverte és kizsákmányolta a parasztokat!) Ebben igen t, uram mindent meg^ lehet találni! Megmondtam a számát. T. képviselőtársaim, ez nem linkszám, tessék odamenni és meggyőződni róla! Remélem, lesz Önben annyi tisztesség, hogy amikor meggyőződik róla, bocsánatot fog kérni, mert becsületes embernek ez a szokása. A rágalmát visszautasítom! (Taps a szabadságpárton. — Zaj.) Elnök: Következik a pénzügyminiszter úr válasza Felvinczi László képviselő úrnak a kézművesipar hitelellátása^ tárgyában folyó évi augusztus hó 14-én előterjesztett interpellációjára. (Zaj. — Vásáry József (msz) Prieszol József^ (kp) felé: Nem adok én rá semmit! Ahhoz nincs bátorsága, hogy kivül mondja meg. itt meg a mentelmi jog védi! Ismerem én őt! ~ Az ehiök csenget.) Kérem a jegyző urat. szíveskedjék a # miniszter úr válaszát felolvasni. Gyurkovits Károly jegyző (olvassa): »T. Nemzetgyűlés! A képviselő úr interpellációV
