Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.
Ülésnapok - 1945-69
123 J_ nemzetgyűlés 69. ülése 19 M. agrárolló es annak következménye a magyar parasztság egyetemére. Mindezeket egybevetve kialakult az a kép, hogy a stabilizáció súlyát és terhét túlnyomórészt a magyar mezőgazdaság viseli. (Igaz! Ügy van! a szabadságpárt soraiban.) Talán el is viselné, mint ahogyan eddig is elviselte, mint ahogyan a múlt idők folyamán már anynyiszor tette, ha nem volna olyan lerongyolt állapotban, mint ma van. Mert nézzük meg, t. Nemzetgyűlés, a magyar parsztság helyzetét ma, amikor az agrárolló szétnyíltával _ és ezeknek az áraiknak megállapításával odajutott, hogy kitűnően dolgozott ipartestületek is megállapították, hogy egy pár fél talp felverése, amelyet elvisz az az egyszerű falusi paraszt ahhoz a kisiparos emberhez, 8 forintba kerül. Maguk ezek a falusi kisiparosok, legalábbis nagy részükben belátják, előre látják, hogy ez. így nem mehet tovább, mert így tönkre teszik a magyar parasztságot, amely pedig nekik kereseti lehetőségük, mert munkát ad. Üres a kovácsműhely, nincs rendelés, üres a bognárműhely. Mindezek tehát szükségessé teszik annak megállapítását, hogy ezt a helyzetet n-?m leheti; így fenntartani. Az elkövetkező év talán még a, múltnál is súlyosabb kilátásokkal van tele. A földreform által teremtett gyengeségi periódus nem alkalmas idő arra, hogy egy agrárollóval és annak minden káros következményével suj.tsuk a mezőgaz diaságot. Félő, hogy a magyar mezőgazdaság és a magyar parasztság Összeroppan az alatt a súly alatt, amit reáraktak. Felmerül a kérdés, vájjon mennyiben veszélyezteti az agrárolló csökkentése a, stabilizációt? Vágjon nem lehetne-e a parasztság terheit annyira csökkenteni, hogy lélegzethez juthasson? Mindenekelőtt világos, hogy a stabilizáció nem öncél. Nem lehet az, mert hiába, van szilárd pénzünk, ha közben elsorvad a parasztság. Ha: a magyar mezőgazdasági termelés az anyagi terhek következtében esődbe jut, akkor vége az egész országnak, akkor éhenveszünk a jó forint ellenére is. Ezzel nem akarom a jó forint hitelét gyengíteni,, csak rá akarok mutatni arra, hogy a forint neon öncél a nemzet életében, amelyhez mindennek igazodni kell, hanem csak eszköz, amelynek összhangzatosan bele kell illeszkednie a nemzet életébe, más tényezőink munkájába és ; életfunkciójába. Ha tehát az ujabb gondos vizsgálatok azt mutatnák, hogy a mezőgazdasági terheket azi agrárolló csökkentésével enyhíteni lehet, akkor ezt haladéktalanul meg kell tenni, mert a paraszti társadalom a nemzet fennmaradása iránt érzett felelőssége tudatában kijelenti, hogy terheit már nem tudja tovább viselni, azokat a terheket, amelyek a háború következtében reá szakadtak. Sokan azt mondják, hogy a felszabadulás óta nines javulás. Un ennek az ellenkezőjét vallom. Ha tárgyilagosan vizsgáljuk a helyzetet a felszabadulás! napjától a mai napig, akkor egészén biztosan megállapíthatjuk a javulást *és megállapíthatjuk azt, amit Nagy Ferenc miniszterelnök úr és pártunk is vall, hogy a koalícióra ebben a rendkívüli időben továbbra is szükség van. Mi ugyanis szeretetet akarunk vetni és boldogságot akarunk aratni és békességet akarunk, nem pedig gyűlöletet. A magyar parasztság békében akar élni, nem évi október hó 24-én, csütörtökön. 124 ilyen zaklatott életben és milliókért akar dolgozni. A törvényjavaslattal kapcsolatban a következő kérdéseik merülnek fel. Először is felmerül az a kérdés, vájjon mennyi időre vonatkozik ez a felhatalmazás? A karácsonyi szünetet leszámítva mindössze három hónaprói van szó. Ez a rövid idő megnyugtató a, rendkívüli helyzet további fenntartását illetően, de egyúttal kétséget, támaszt atekintetben, vájjon a kormány képes lesz-e ez alatt az idő alatt a törvényhozás útján való kormányzást oly mértékben előkészíteni* hogy 1947 tavaszán ujabb felhatalmazást ne kelljen kérnie. Szeretném hinni» hogy a felhatalmazási javaslatban kért idő letelte előtt aláírjuk a magyar békeszerződést és ezzel a parlamenti életnek egy olyan mérföldkövéhez érkezünk, amely egy roppant súlyos, de tervszerű munka kezdetét jelenti, egyúttal pedig a nyugodtabb, a parlament által jobban ellenőrzött munka lelki és tárgyi feltételeit is meghozza. Ilyen feltételek között tehát ez volna az utolsó felhatalmazás, amelyet a rendkívüli körülményekre való tekintettel a kormánynak kérnie kell. Ami pedig a javaslat 2. §-át illeti, aggályosnak találom annak lényegét, azt. hogy a szénbányák állami tulajdonba vételéből folyó kártalanítás mérvét elvi kapcsolatba hozza a békeszerződésekből várható terhekkel, aani azt ás jelentheti, hogy a békeszerződések folytán reánk háruló) terhek 'mértékéhez képest esetleg majd szó sem lehetne a kártalanításró'. Az ilyen elvi elgondolás — márpedig a javaslatból ez vehető ki — alkalmas arra, hogy a tulajdonosokban a kártalanítás tekintetében nemkívánatos érzéseket keltsen. Remélem azonban, hogy a, 2. § következtében a bányászokkal nem történik meg az* ami a múltban történt. Annikor az 1922-belï nyílt szavazásos választások idején a bányász nem ágy szavazott, ahogy az az igazgatóknak tetszett,, a bányászt elbocsátották és elindulhatott az országúton bandukolva családjával együtt, hogy valahol családja megélhetését biztosítani tudja. Biztatóan neki azt mondták, hogy Tokodon vagy Dorogon kap majd munkát» onnan Vörösvárra került és így jutott le a szigetünkre. Emlékszem, magam 22 éves fiatalember voltam akkor és elszomorodott szívvel látttam, ahogyan annak a 30 éves, erőteljes embernek a felesége kinn maradi a kisaj tóban, maga pedig levett kalappal 'alított be: Gazduram, adjon egy darab kenyeret! Remélem, ilyenre többé nem fog sor kerülni„ a munkátkérő bányászokkal szemben, csak azért, mert a szavazásnál ki mertek állani elvi hitvallásuk mellett. Én bizalommal állok Nagy Ferene ás kormánya mögött. A koalíció fenntartását szükségesnek tartom. Bizom a miniszterelnök úrban és ezért a javaslatot mind a magam mind pedig pártom nevében elfogadom. (Éljenzés és taps IŰB kisgazdapárt oldalán.) Elnök: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? , Vörös Vince jegyző: Losonezy Géza! Elnök: Losonezy Géza képviselő urat illeti a szó. Losonczy Géza (kp): T. Nemzetgyűlés! A nemzetgyűlés második ülésiS'Zakának kezdetén pártom szükségesnek tartja ismételten leszögezni azt, hogy politikája sarokpillérét mind
