Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-68

89*- A nemzetgyűlés 68. ülése 1946. dicsérem, azt csaik szabad? (Elénk derültség.) Most már azt sem szabadi hogy dicsérjük? Most már ez is reakció leszi (Derültség. — Az elnök csenget.) Megállapítom, hogy nincs mitől félnie a magántulajdonnak és a tőkének Magyarországon, mert mi reakció sok sokai juk azt a védelmet, amelyet időnként a kommunistapárt nyújt a tőkének. (Az előbbi hang a kommunistapárton: Óvatosság, mert dicsérnek.) Nem akarom, hogy ez a kérdés a tréfálkozás mezejére menjen át. Abból látszik, milyen szomorú a helyzet, hogy ilyenek fordul nak elő és ezek ellen nem lehet tenni. Mindig arra törekedtem, hogy amit a nemzetgyűlésiben mondok alapos legyen. (Érőss János (kg): Mennyivel jobb volt, amíg Nagy Imre meg a képviselő úr csinálta ezt!) Lehetséges. (Lévay Zoltán (msz): A közös múltról ne beszéljünk.) ügy látszik az államtitkár úr szerint jobb, ha a földnek csak egytizede van bevetve, mint amikor be volt vetve az egész. Nagyon szépen tetszik, támogatni a saját pártját meg a miniszter urat, megköszönik ezt az államtitkár úrnak! Elnök: Kérem a tisztelt képviselő urat, méltóztassék a nemzetgyűlés komolyságát megőrizni. (Mozgás és zaj, gúnyos taps a szabadságpárton. — Lévay Zoltán (msz): Éljen az elnök-) Lévay képviselő urat rendreutasítom. (Lévay Zoltán (msz): Mert az elnököt éltetem ?) Vásáry József (msz) :. Igen t. Nemzetgyűlés, én igazán igyekeztem a nemzetgyűlésnek komolyságát megőrizni. Nagyon kérem» méltóztassék megcáfolni, amiket itt mondottam és tessék tárgyilagosan megállapítani, hogy •. miben igyekeztem én a nemzetgyűlés tekintélyét kisebbíteni. Kezemben vannak a hivatalos jelentések. Azt hiszem, ez sokkal komolyabb lesz, idle bizonyára nem a nemzetgyűlés, hanem a földmivelésügyi kormányzat tekintélyét csökkenti, márpedig ezek a megállapítások hivatalos helyről jönnek. Azt mondja a. Dunántúl egyik megyéjéről a miniszteri biztos jelentése (olvassa): »A traktorok el vannak hanyagolva. A rossz kenőolaj következtében számos traktor üzemközben minduntalan leáll., A kereskedők a híg olajba gőzhengerolajat tettek, ami sok esetiben csapágyolvadást okozott. Mérnökökkel, vegyészekkel kellene felülvizsgáltatni az olajokat forgalombahozatal előtt.« Igen, ez egészen természetes, egészen észszerű kívánság, ezt azonban nem a szántási idény végén, hanem annak elején kell megcsinálni, és bizonyára a kormányzat feladata lett volna megcsinálni. A jelentés szerint a Tiszántúlon nem lehet búzát kapni maximális áron sem. Azt írja ez a munkáspártokhoz tartozó miniszteri biztos, — a neve nem fontos — hogy (olvassa): »20— 25 forintos búzaárak voltak érvényben a hivatalos jelentés szerint.« A gazdasági felügyelők tudomása szerint így adják el a búzát és 1.20 forintért a marhát, de tudnak 80' filléres marhaeladásról is. Konkrét formában nem tudnak adatokat szolgáltatni, mert az érdekeltek a nevezetteket nem árulják el. A mezőgazdasági lakosság legfőbb panasza" a mezőgazdasági és ipari árak • mérhetetlen aránytalansága. A mezőgazdasági termelés általában mindenütt veszteséges volt. A szövetévi október hó 23-án, sserdán. 90 kezetek nem tudnak eléggé gyökeret verni, mivel a falu lakossága bizalmatlan velttk szemben.« Es most íön az, ami az előbbi interpellációmhoz tartozik, s amit talán elmondhatok itt ugyanis ezt is jelenti ez a miniszteri biztos (tovább olvassa).- »A takarmányhiány következtében szükséges volna teleltetési akció szervezése. Teheneket a tejtermény bizonyos hányadáért, növendékeket pedig a túlgyanapoelás bizonyos hányadáért lehetne kiadni olyan gazdáknak, akiknek takarmányuk van.« Az előbb kaptam egy közbeszólást, lamely szerint valamikor jobban volt. Itt a kormánynak egy hivatalos szerve adja meg a miniszternek a tanácsot, hogy mit lehetett volnla tenni, a

# helyett, hogy az állatokat levagdalják. De jön azután tovább a jelentés (olwmsa): »Az egyik megyének termelési biztosa« — kommunistapártd ember jelenti — »a legnagyobb termelési zavarok a földhözjuttatottak között vannak.« (Az elnöki széket délután 2 óra 9 perekor Varga Béla foglalja el.) »A hivatásos földmíveseken kívül keveredett közéjük szobrász, cukrász, sőt kötéltáncos is. (Derültség.) Ezek osak harácsolni jöttek ide. Emiatt számos feljelentés és panasz érkezett ellenük.« A községi termelési bizottságok munkájával a termelési biztos nincs megelégedve. Az egyik dunántúli megye gazdasági felügyelője jelenti: Igen nagy a marhakínálat. A sertésvész többfelé fellépett, nem tudnak ellene védekezni, mert nincs pénz, laanellyel megvehetnék az olcsó anyagot. Ugyanezt jelentik Nógrád, megyéből is. Bejönnek Borsod megyéből is. jelentések, onntan, ahol köztudomású, hogy nagyon kicsi az állatállomány. A nagymérvű takarmányhiány miatt mindenféle állatban kínálat van, ami egészen természetes következménye a földmívelŐ lakosság leírhatatlan nyomorának. A kényszereladásoknál minden áron eldobálják a jószágot. Sok jármozásra kerülő mfesfél^kétéves tinó levágásra kerül, amely egy-két esz' tendő múlva pótolta volna az állatállományt. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy beszédideje lejárt, szíveskedjóik beszédét befejezniVásáry József (msz): Egyetlenegy mondattal befejezem. Ami megint nagyon jellemző, Tiszántúlról jelentik, hogy sérelmesnek tartják a gazdák, hogy amikor nemcsak a beszolgáltatott termények, hanem még a csekély értékű dézsma ellenértékét sem fizették ki, a MSzKP megbízott kereskedői olymódon siettek a forinthiányban szenvedő gazdák segítségére, hogy 200—250 forintos mázsánként i áron vásárolták fel az utcán a magot, ott nyomban ki is fizették, ugyanakkor, amikor a beszolgáltatott és megállapított árutermények kifizetésére a központból fedezetet egyáltalán nem kaptak. Azt hiszem, ebből a néhány szemelvényből megállapítható, hogy nem üres demagógia volt, amikor a földmívelésügyi kormány politikáját támadtaim és felelőssé tettem mindazokért a károkért, amelyeket ennek a politikának meg nem felelő volta az országnak okozott. (Helyeslés és taps a szabadságpárt