Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-68

91 Á nemzetgyűlés 68. ülése 1946. oldalán. — Erőss János (kg): Főképpen pedig a szárazság!) Elnök: A nemzetgyűlés az interpellációt kiadja a földmívelésügyi miniszter úrnak. Következik Lévay Zoltán képviselő úr interpellációja a népjóléti miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Gyurkovits Károly jegyző (olvassa): »Interpelláció a népjóléti miniszter úrhoz a nép" jóléti minisztérium lakásügyosztályának jogszabályellenes és antiszociális határozatai tárgyában, 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak a népjóléti minisztérium lakásügyosztályának jogszabályellenes és antiszociális határozatai" roll 2. Ha igen, hajlandó-e a miniszter úr nevében hozott sérelmes határozatokat az ilyen ügyekben intézkedett közegek vagy közegei kikapcsolásával elfogulatlan szakközegeivel fe" lülvizsgáltatni

1

?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Lévay Zoltán (msz): T. Nemzetgyűlés! Amikor a budapesti lakásügyekről szó esik, mindenki tisztában van azzal, hogy a háború és az ostrom, következtében szörnyű lakásinség támadt, amelynek megszüntetése egyike a legnehezebb feladatainknak. Tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy szinte lehetetlen a sok lakásigénylés ügyeben minden vonatkozásban teljes igazságossággal és méltányossággal eljárni, de éppen ez a körülmény hozza maga" val azt a feltétlen szükségességet, hogy a fennálló szabályokat az intézkedők összhangba hozzak a méltányosság és a szociális szempontok követelményeivel. Amikor interpellációmat előterjesztem, előre kell bocsátanom: távol áll tőlem e szomorú helyzettel kapcsolatban minden pártpolitikai szempont; legkevésbbé sem kívánom a felelősséget a miniszter úr személyére hárí" tani és ugyanígy nem kívánom a felelősséget semilyen vonatkozásban kapcsolatba hozni azzal a párttal, amelynek képviseletében a mi" niszter úr a kormányban helyet foglal. Mint ismeretes, a minisztérium lakásügyi osztályának a vezetője Benedek Jenő tanácsos úr volt a legutóbbi időkig. Csak később, jóformán hetekkel ezelőtt lett a vezető Izsák táb*abíró úr. A lakásügyek felülbírálatával eddig megbízott Újhelyi Szilárd miniszteri osztályfőnök úr szerepét, végeredményben tehát a lakásügyek legfőbb intézését ugyancsak Benedek tanácsos úr vette át. Sajnos, mindnyájunknak tudomására jutottak a minisztérium lakásügyi osztályában lezajlott hangos jelenetek. Számos ügyet lehetne itt felhozni, amikor a végső döntés a családi élet teljes tönkretételével és embereknek utcáratételével járt. (Egy hang a kisgazdapárt oldalán: A lakások meg üresen állnak!) Hogy milyen intézkedések születtek és születnek meg ezen a legmagasabb fórumon, arról tanúságot tehetnének az

1 ott tömegesen előszobázó kisemberek, síró, könyörgő anyák. Amikor még Újhelyi osztályfőnök volt az ügyek felülvizsgálatával megbízva, akkor igen sokan fordultak védelemért hozzá és bár Ő, mint a szociálpolitikai főosztály vezetője, rendkívül el volt más irányban is foglalva, átlátva a panaszosok sérelmeinek igazságát, az intézkedésre és eljárásra rendelt Benedek tanácsos urat megfelelő intézkedések évi október hó 23-án, szerdán. 02 tételére és eljárásra utasította. De az esetek legtöbbjében ő sem tudott segíteni. Egy esetben, amelyről én közvetve tudok, maga Rákosi miniszterelnökhelyettes úr lépett közbe egy nyilvánvaló igazságtalanságnak és méltánytalanságnak a kiküszöbölésére, amikor Újhelyi osztályfőnök úr hiába adott igazat az érdekeltnek, Benedek tanácsos úr akkori főnökének utasítását sem volt hajlandó végrehajítani. Az ügy szenvedő hőse (azonban szívós volt, Rákosi miniszterelnökhelyettes úrhoz fordult, akinél igazsága meghallgatásra is talált, úgyannyira, hogy a népjóléti miniszter úr kénytelen volt jelentéstételre felszólítani Benedek tanácsos urat. f Nem mindennapi jogászi ügyességét dicséri a tanácsos úrnak, hogy saját miniszterét is sikerült a maga álláspontjának megfelelően informálnia, sőt a pedagógus szakszervezet kommunistapárti főtitkárát is sikerült a kommunistapárti miniszter előtt meghazudtolnia. Még csak annyit teszek hozzá ehhez az ügyhöz, hogy a szenvedő fél dolgozó kisember volt, míg az ügyben nyertes egy sokkal jobb gazdasági helyzetben lévő személy, aki az inflációs idők keserveit mint arany- és órakereskedő volt kénytelen átvészelni. Ezt az ügyet csak azért említettem meg így vázlatosan, hogy ezzel is igazoljam, semmiképpen nincs szándékomban összetéveszteni a pártot egy olyan tagjával, aki intézkedéseivel talán nem szerencsésen szolgálja az igazságot és közvetve a 'pártot, és aki talán éppen a pártjának teszi a legrosszabb szolgálatot az ilyen nem szerencsés intézkedéseivel. A Haladás című lap már foglalkozott azzal a másik rendkívül kirívó esettel, amely olyan hosszú volt, mint a tengeri kígyó. Ezt kívánom ide a Ház elé és közvetve a miniszter úr elé tárni. özvegy Kroh Sándorné budapesti lakosról van szó, aki 1927-től kezdve a gróf Teleki Pál-utca 18. számú házban lakott és akinek ugyanebben a házban volt az üzeme. Férje zsidó ember volt és van tőle egy kislánya. A ház, amelyben laktak, a német megszállás után csillagos házzá vált. Az abban az időben létesített zsidótanács ügyésze és a ház lakói azzal a kérelemmel fordultak hozzá, hogy az üldözötteken segítendő, cserélje el a lakását egy zsidó családnak nem csillagos házban lévő lakásával és így tegye lehetővé, hogy a lakásába nem csillagos házban megtűrt zsidók költözhessenek be. Adler Sándor, a zsidótanács akkori körzetvezetője is közreműködött ennél a cserénél és igazolta, hogy ez a csere kényszer nélkül, emberiességi szempontból, önként jött létre és azt is igazolta, hogy ő is rábeszélte ezt a bizonyos Krohnét erre a cserére. Krohné tekintettel volt zsidó férjére és akkor félvérünek tekintett, üldözött kisleányára és emberbaráti szeretetből belement ebbe a cserébe. Özvegy Spitzer Vilmosné, aki akkor a Vilmos császár-út 19/a alatt lakott, ajánlotta fel lakását cserére, miután ő a lányánál, annak négyszobás lakásában igen jól, kényelmesen elhelyezkedett és fiának, Siklós Zoltánnak — aki Spitzerről magyarosította a nevét — lakást helyezett kilátásba. A lakás Ginzler Herman építési vállalkozóé, Spitzerné vejéé, volt Spitzerné megbízásából ez a bizonyos Ginzler Herman bonyolította le a cserét, és az átengedést. Nyilván ők is jót akartak tenni sorstársaikkal, amikor lehetővé tették ezt a la-