Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-68

91 Á nemzetgyűlés 68. ülése 1946. oldalán. — Erőss János (kg): Főképpen pedig a szárazság!) Elnök: A nemzetgyűlés az interpellációt ki­adja a földmívelésügyi miniszter úrnak. Következik Lévay Zoltán képviselő úr in­terpellációja a népjóléti miniszter úrhoz. Ké­rem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellá­ció szövegét felolvasni. Gyurkovits Károly jegyző (olvassa): »In­terpelláció a népjóléti miniszter úrhoz a nép" jóléti minisztérium lakásügyosztályának jog­szabályellenes és antiszociális határozatai tár­gyában, 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak a népjóléti minisztérium lakásügyosztályának jogszabályellenes és antiszociális határozatai" roll 2. Ha igen, hajlandó-e a miniszter úr ne­vében hozott sérelmes határozatokat az ilyen ügyekben intézkedett közegek vagy közegei ki­kapcsolásával elfogulatlan szakközegeivel fe" lülvizsgáltatni 1 ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Lévay Zoltán (msz): T. Nemzetgyűlés! Ami­kor a budapesti lakásügyekről szó esik, min­denki tisztában van azzal, hogy a háború és az ostrom, következtében szörnyű lakásinség támadt, amelynek megszüntetése egyike a leg­nehezebb feladatainknak. Tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy szinte lehetetlen a sok lakásigénylés ügyeben minden vonatkozásban teljes igazságossággal és méltányossággal el­járni, de éppen ez a körülmény hozza maga" val azt a feltétlen szükségességet, hogy a fennálló szabályokat az intézkedők összhangba hozzak a méltányosság és a szociális szempon­tok követelményeivel. Amikor interpellációmat előterjesztem, előre kell bocsátanom: távol áll tőlem e szo­morú helyzettel kapcsolatban minden pártpo­litikai szempont; legkevésbbé sem kívánom a felelősséget a miniszter úr személyére hárí" tani és ugyanígy nem kívánom a felelősséget semilyen vonatkozásban kapcsolatba hozni az­zal a párttal, amelynek képviseletében a mi" niszter úr a kormányban helyet foglal. Mint ismeretes, a minisztérium lakásügyi osztályának a vezetője Benedek Jenő tanácsos úr volt a legutóbbi időkig. Csak később, jófor­mán hetekkel ezelőtt lett a vezető Izsák táb*a­bíró úr. A lakásügyek felülbírálatával eddig megbízott Újhelyi Szilárd miniszteri osztály­főnök úr szerepét, végeredményben tehát a la­kásügyek legfőbb intézését ugyancsak Bene­dek tanácsos úr vette át. Sajnos, mindnyájunk­nak tudomására jutottak a minisztérium lakás­ügyi osztályában lezajlott hangos jelenetek. Számos ügyet lehetne itt felhozni, amikor a végső döntés a családi élet teljes tönkreté­telével és embereknek utcáratételével járt. (Egy hang a kisgazdapárt oldalán: A lakások meg üresen állnak!) Hogy milyen intézkedések szü­lettek és születnek meg ezen a legmagasabb fórumon, arról tanúságot tehetnének az 1 ott tömegesen előszobázó kisemberek, síró, kö­nyörgő anyák. Amikor még Újhelyi osztály­főnök volt az ügyek felülvizsgálatával meg­bízva, akkor igen sokan fordultak védelemért hozzá és bár Ő, mint a szociálpolitikai főosz­tály vezetője, rendkívül el volt más irányban is foglalva, átlátva a panaszosok sérelmeinek igazságát, az intézkedésre és eljárásra rendelt Benedek tanácsos urat megfelelő intézkedések évi október hó 23-án, szerdán. 02 tételére és eljárásra utasította. De az esetek legtöbbjében ő sem tudott segíteni. Egy esetben, amelyről én közvetve tudok, maga Rákosi miniszterelnökhelyettes úr lépett közbe egy nyilvánvaló igazságtalanságnak és méltánytalanságnak a kiküszöbölésére, amikor Újhelyi osztályfőnök úr hiába adott igazat az érdekeltnek, Benedek tanácsos úr akkori fő­nökének utasítását sem volt hajlandó végre­hajítani. Az ügy szenvedő hőse (azonban szívós volt, Rákosi miniszterelnökhelyettes úrhoz fordult, akinél igazsága meghallgatásra is ta­lált, úgyannyira, hogy a népjóléti miniszter úr kénytelen volt jelentéstételre felszólítani Benedek tanácsos urat. f Nem mindennapi jogászi ügyességét di­cséri a tanácsos úrnak, hogy saját miniszterét is sikerült a maga álláspontjának megfelelően informálnia, sőt a pedagógus szakszervezet kommunistapárti főtitkárát is sikerült a kom­munistapárti miniszter előtt meghazudtolnia. Még csak annyit teszek hozzá ehhez az ügy­höz, hogy a szenvedő fél dolgozó kisember volt, míg az ügyben nyertes egy sokkal jobb gazda­sági helyzetben lévő személy, aki az inflációs idők keserveit mint arany- és órakereskedő volt kénytelen átvészelni. Ezt az ügyet csak azért említettem meg így vázlatosan, hogy ezzel is igazoljam, sem­miképpen nincs szándékomban összetéveszteni a pártot egy olyan tagjával, aki intézkedései­vel talán nem szerencsésen szolgálja az igaz­ságot és közvetve a 'pártot, és aki talán éppen a pártjának teszi a legrosszabb szolgálatot az ilyen nem szerencsés intézkedéseivel. A Haladás című lap már foglalkozott az­zal a másik rendkívül kirívó esettel, amely olyan hosszú volt, mint a tengeri kígyó. Ezt kívánom ide a Ház elé és közvetve a miniszter úr elé tárni. özvegy Kroh Sándorné budapesti lakos­ról van szó, aki 1927-től kezdve a gróf Teleki Pál-utca 18. számú házban lakott és akinek ugyanebben a házban volt az üzeme. Férje zsidó ember volt és van tőle egy kislánya. A ház, amelyben laktak, a német megszállás után csillagos házzá vált. Az abban az időben léte­sített zsidótanács ügyésze és a ház lakói az­zal a kérelemmel fordultak hozzá, hogy az ül­dözötteken segítendő, cserélje el a lakását egy zsidó családnak nem csillagos házban lévő la­kásával és így tegye lehetővé, hogy a laká­sába nem csillagos házban megtűrt zsidók köl­tözhessenek be. Adler Sándor, a zsidótanács akkori körzetvezetője is közreműködött ennél a cserénél és igazolta, hogy ez a csere kényszer nélkül, emberiességi szempontból, önként jött létre és azt is igazolta, hogy ő is rábeszélte ezt a bizonyos Krohnét erre a cserére. Krohné tekintettel volt zsidó férjére és ak­kor félvérünek tekintett, üldözött kisleányára és emberbaráti szeretetből belement ebbe a cserébe. Özvegy Spitzer Vilmosné, aki akkor a Vilmos császár-út 19/a alatt lakott, ajánlotta fel lakását cserére, miután ő a lányánál, an­nak négyszobás lakásában igen jól, kényelme­sen elhelyezkedett és fiának, Siklós Zoltánnak — aki Spitzerről magyarosította a nevét — lakást helyezett kilátásba. A lakás Ginzler Herman építési vállalkozóé, Spitzerné vejéé, volt Spitzerné megbízásából ez a bizonyos Ginzler Herman bonyolította le a cserét, és az átengedést. Nyilván ők is jót akartak tenni sorstársaikkal, amikor lehetővé tették ezt a la-

Next

/
Thumbnails
Contents