Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-83

$$$ A nemzetgyűlés 83. ülése Î9Â6. környékbeli parasztságnak.^ Mint ismeretes, Várpalotán egy szénbánya is van. Ez a, szénbánya. 1500 bold föld alját aknázta ki. y pit a várpalotai parasztoknak egy szerződésük a salgótarjáni részvénytársasággal 60 esztendőre. Ebben, a szerződésben biztosították a földtulajdonosoknak, akiknek földje alól kiszedték a szenet, másfél százalékos terrágiumot, ezenkívül pedig 30 százalékos villanykedvezményt és 15 százalékos szénkedvezményt. Ezt a szerződést a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság 1944 óta, nem tartotta be, 1944 óta egyáltalán nem kaptak semmit sem a párasztok, tehát követelik attól, az időtől kezdve/ amióta nem kapták meg, a íerrágúumokat és a kedvezményeket, egészen addig az időig, amikor az államosítás megtörtént. < ; De még egy jogos panaszuk van a várpalotai parasztoknak ugyancsak a salgótarjáni rész vény társasággal' fezemben. A (salgótarjáni részvénytársaság Várpalota egynik üzeménél, az úgynevezett eseri aknánál kiszivattyúzta a vizet és kieresztette a földekre, a rétekre. Itt 200

/

hold földet és rétet öntött el a víz. Ez nem, most történt, t Nemzetgyűlés, ez még 1940-ben "történt. Azóta öt esztendőn keresztül állandóan perelték a gazdák a bányavállalatot. Minden egyes esetben meg is nyerték a pert, de soha egy fillért sem kaptak, mert a vállalat állandóan megfellebbezte a határozatot és mindig 'elsúzta a dolgot, úgyhogy végiül m a paraszto-' kat teljesen kisemmizték, Mi bányászok ígéretet tettünk a parasztoknak, hogy ^ndenben a legmesszebbmenőkig támogatjuk jogos követeléseiket, éppen -ezért hozzuk ide a várpalotai parasztoknak ezeket a jogaikon aéett sérelmei

r ket az ország színe elé, hogy a kormány hallaf déktalanul intézkedjék és segítse meg ezeket a ' szerencsétlen gazdákat. Egyébként Várpalota községnek, mint-ismeretes, 60—70 százaléka romokba^ hever. Mindenki,- aki keresztülutazott Várpalotán, meg) döbbenve látta, hogy egyáltalán nem indult meg ebbem a községben az újjáépítés. MitndenM , ásít kérdezte: nem &d ide a .kormány újjáépítési kölcsönt, hogy nem kezdik meg a középületek" építkezését? Mi nem egy ízben fordul- i tunk a kormányhoz kölcsönért. Legutóbb is 20O.000 ' forintot kértünk és mindössze 10.000 fo- rietet adtak. Annák ellenére, hogy Várpalotán, ebbeli a 10—12.000 lakosú nagyközségben és 'az ipartelepeken a { közmúnkaváltságból befolyó összeg havonta 30-^40.000 forintot tesz ki, ebből "csak 10- százalékot hagynak meg a helyszínen. Ezért kérjük Várpalota község nevében, tegye lehetővé a kormány,, hogy a közmúnkaváltságból befolyó összeget hagyják még ott az újjáépítés céljaira, hogy felépíthessük ^a még meg•"i rongált iskolákat, kórházat, j szegényházat ' es orvosLakásokat, valamint egyéb középületeket. Kérem a kormányt, hogy interpellációmat tegye magáévá és, sürgősen segítsen Várpalota községen és a várpalotai paírasztságion. (Taps n Mommunis&iF és a\ szociáldemokrátapárton.) Elnök: A képviselő úr interpellációját a nemzetgyűlés kiadja az összkormánynak. Következnék Szirmai Istvári képviselő úr interpellációja az igazságügyminiszter úrhoz. A képviselő úr halasztást x

kér. Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A nemzetgyűlés a halasztást megadja. KövetkezíJk Pintér András képviselő ' úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz a dohánytermelők sérelmei tárgyában. Kérem n évi december hó 18-án, szerdán. 924 egyző urat, szíveske^ck felolvasni az, interpelláció szövegét. Vörös Vince je it y ? <> {< h- v, s sa) : •> Haj 1 a n dó- $ a pénzügyminiszter úr rendeleti úton megszünteti azokat a minimális dohány jövedéki kihágások miatt indított. eljárásokat, mélyek ndokolatlanul sújtják a kisemberek ezreit? Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr a beváltó' helyeken háromtagú bizottságot' kinevezni a dohány minőségének megállapítására'? Milyen intézkedéséket tett a, pénzügyminiszter úr az aszálysujtotta dohánytermelők megsegítésére?« Elülök: Pintér András (kép viselő ^ urat alle ti a szú. . ; . : ; ', *. i |'i * ! Pintér András (kp): T. Nemzetgyűlés! A földreform befejezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásakor a pártok szónokai elmondották,, hegy milyen nehéz körülmények között dolgoztak és milyen nagy feladatot végeztek el a földigénylő bizottságok, s hogy a földreformnak sok ellensége volt. A dohánytermelőkkel és a magyar- dohánytermeléssel kapcsolatban is hangzottak el aggodalmak, hogy ,a földre

1-; form végrehajtása során az új kisbirtokosod nem fogáak tudni megfelelni ebbeli kötelezett-,., ségüknek és így a magyar állam jövedelme csökkenni fog, a magyar külkereskedelem \ egyik exportja kátyúba fog jutni, s az államháztartásban rés keléítkezik. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a magyar dohánytermelés a földreform ellenére nem esett ,vissza, &őt 1943-mal szemben, amikor a maigyar dohánytermelés elérte á 27.00Q katasztrális holdas maxiv mumot, 1946-ban a dohányjövedék becslése szerint eléri a 28.000 katasztrális holdat. "" » Láthatjuk, hogy ezek a kise'mberek, ezek a dohánytermelők, akiknek több mint felé új' ' birtokos, megtették a nemzettel szemben J^öte- , lességüket.' De ezeknek a ikisembereknelk vannak sérelmeik is. Elpanaszolják, hogy a dohány osztályozásánál, a minőség megállapításánál sok esetben a kisemhereket háttérbe szorítják. A befolyás, a régi összeköttetés, a protekció érvényesujl. Éppen ezért .szeretnék a dohánytermelők, ha a beváltóhelyeken az ilyen ; jvisszásságok megakadályozása céljából, három-' tagú bizottság alakulna* amely a beváltások idején a beváltandó dohányt minőségileg ellenőrizné és ebbe a bizottságba ^bevonnák a földmunkások -.és a kisbirtokosod szövetségének egy-egy dohány szakértőjét. T. Nemzetgyűlés! Interpellációm másik részében rá szeretnék mutatni egy olyan hely

T zetre, amely az ' inflációval kapcsolatban keletkezett és sokezer kisembert, sújt. A nemzetgyűlés minden tagja tudja, hogy mit jelentett '. a magyar dolgozó társadalomra az infláció. Ez az infláejó ne'mcsak magyar, hanem« világ» x viszonylatban is egyedül állt ..a történelemben. Az embereket olyan 'dolgokra kényszerítette rá, amelyeket addig nem ismertek és amelyek a modern kapitalizmusban szinte lehetetlennek látszottak. Az emberek visszatértek az Őskori primitív, egyszerű árucseréhez, cseréltek ruhát észtért,' olajért, munkaerőt cseréltek egy kis élelmiszerért, sok esetben dohányért is. Az infláció utolsó hónapjaiban olyan rohamosan történt a pénz elértéktelenedése, : hogy mire Budapestről megérkezett a jejentés. az adópengő helyzetéről a vidékre, akkorra már a bankjegy értékéből 50%-ot vesztett így azután a falusi kisember nem is tudott annyi pénzhez