Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.
Ülésnapok - 1945-82
821 A nemzetgyűlés 82, ülése 19 iß. évi december hó Í7-én, kedden. 822 (Halljukí Halljuk! a szabadságpárt oldalán.) Bejelentem, hogy. én à" törvényű avaslatot a részletes tárgyalás alapjául el fogom fogadni. (Justus Pál (sad) :f»Akkor ez rossz! Valami baj van a törvényben ! v — Ternay István, (msz): Módosítsana'k rajta!) Amit mi itt törvénybe akarunk, iktatni, a címek és a születési rangok eltörlését, azt az élet vagy már elvégezte, vagy pedig, maga az éle/t fogja elvégezni. A rangok és különösen a címek születésénél, életénél, elenyér szésénél és megszűnésénél nám az a fontos, amit a törvény mond ki, hanem ami azokkal kint az életben, a társadalomban 'történik. Az élet ezen a téren a munka dandárját már elvégezte^ A mai magyar 'életben hol vannak a hercegek, hol vannak a grófok, hol vannak ai hozzátartozó latifundiumiok, dom'iuiuirDok? Ezek- h« 1 ^ Isteknek már eltűntek. (Egy hang a szociáldemokratapárt oldalán: Ott vannak, ahol a Wendler!) 51 Nyugodtan kérdezhetnénk Villonnal: où sont les neiges elantan, hol van a tavalyi hó? Ez már a múlté. Mi tulajdonképpen egy olyaU okiratra akarjuk a pecsétet ráütni, amely okip ratot maga az élet már megírt. Ebben az ügyben a döntő ítéletet nem a törvényhozás, ha-' nem az élet mondja ki. Éppen ezért, akik ázt hiszik, hogy mi ezzel a törvényjavaslattal többet is el fogunk érni, mint amennyit az élet már élvégzeUt, különösen, ha a'zt hiszik, hogy ezzel a törvényjavaslattal, ha ez törvénnyé válik, meg fogjuk szüntetni az örök emberi nyavalyát, a rang- és eímkórságot, igen nagyot tévednek. Mi ugyanis megszüntethetjük a hercegi, az őrgrófi„ a grófi, bárói, a nèmesii, a priori, vagy a lófői rangot, eltörölhetjük a, kegyelmes, a méltóságos, á nagyságos és a tekintetes címeket (Egy'hang a szociáldemökratapárt oldalán: A félkegyeimest!) le egészen a^ ténsurig, me'gtilthatjuk a kegyelmed, a kegyed^ és a kend megszólításokat, az örök emberi nyavalyának csirái, a ratígkórság csirái megmaradnak (Nagy Vince (msz):. jFőtitkár!) és újból talán más alakban, iáhogy ezt demokráciánkban is tapasztalhatjuk, újból hatalmas terebéllyé fognak megnövekedni. ("Vasáry József (msz): Kiváltságosak rendje!) Hozhatunk mi törvényt a cím- és rangkórság -ellen, megpróbálhatjuk ^nnek a kiirtását, de ez ellen sem kor abban' nem volt» sem a jövpben nem. lesz medicina. Nem volt ugyanis igaza Szabó Dezsőnek, eiinek à nagy csúf ólodénak, amikór az 1920-as évek közepén a neobarokkban azt javasolta, hogy a kórt gyógyítsuk homeópatikus módon, a síimilia simi~, libus curantur elve alapján és mindenkit, egészen a köztisztasági kis alkalmazottig, ruházzunk fel a legmagasabb címmel — nem ért volna semmit. Ahogy neki nem » volt igaza, úgy nekünk sem lesz igazunk, ha ettől a törvénytől valami különleges eredményt várunk.(Pászthwry István (nísz): Semmit!) ,•• Hogy a törvény szorgalmazóiban, azokban, akik ezt nagyon követelték, bizonyos kételyeV, ket támasszak, továbbá, hogy vigaszt nyújtsak a régi méltóságoknak és kegyelmeseknek, és vigaszt nyújtsak a friss, újdonsült méltóságoknak és kegyelmeseknek, (Felkiáltások a szabadságpárton: Van tuyau?! —-Vásáry József (máz): 2500-at csináltak!), hogyihincsminden elveszve, röviden visszatekintünk a múltba, hogy ismertessem a múlt eredményeit, .tanulságait és ezekből a jövőre következtetéseket vonhassak le. (Halljuk! Halljuk! — a szabadságpárt soraibajt.) Egyrészt tehát kételye- * ket akarok támasztani, másrészt vigasztalni próbálok. (Nagy Vince (msz): Dobit is?) Történeti tény, históriai tények bizonyít1 ják, hogy a kultúrjavakat — és ide kell számítani tulajdonképpen' a címeket és rangokat is — minde'n közösségben a közösség szellemi arisztokráciája termeli, ha & mi kis demokráciánkban egyáltalában szabad kiejteni ,az »arisztokrácia« szót. Ezek a szellemi arisz- Mtokrácia által kitermelt kulturjavak, az úgy- . • nevezett »gesunkenes ) Kulturgut« elmélete szerint alábbszállnak az alsóbb osztályokba^ mert maguk áz alsó néposztályok kultúr javakat alig termelne 1 k, csak átveszik,'átalakítják és csodálatos módon ^megőrzik azokat. Ezt à tételt igazolja a népdalok, a műdalok története, a falusi bútorzat és ruházat története és igazolja a címek alászállása. . f Gooiídjoljunli például arra, hogy & műdalok, • sőt a slágerek is, leszállnak^a néphez. A »kegyelmed«, amely a barokkban az igen magasrangúak^ megszólítása volt, már a XIX. század elején a pórias »kend«re szállott le. A falusi bútor, laimeilyben pedig renaissance- és ^ barokk-elemiek nyomai is találhatók, 'szemünk előtt cserélődik ki ia> tetszetős, de tulajdonképpen si]Any városi bútorra. De nemcsak a felsőbb osztályból, az úgynevezett szelleimi arisztokráciából szálltak le kulturjavak, f hanem egyes személyekről is. Például a német parasztok még a XIX. szár zad elején is ia kétszáz évvel koraibban í élt V. Károly képe Után vágatták iszakállukati de. egészen a XIX. század végéig, divatot változtatva, Nagy Frigyes " borotváit arcát viselték. Ausztriában a Kaiserbart, Magyarországon a Kosisuth"3zakáld volt divatos, Mia is látjuk, hogy egyes ^"maroomia népi demokraták. Orra alistít ott csúfolódik a Hitler-bajusz. (Derültr Î »ég.) A mi demokráciánk, bláír igen népszerű vezetői vannak, ilyen divatot csináló karakterisztiikumot még nem. mutatott be. Van demokratáink között néhány jellegzetes, népszerű embelr, (Nagy Vince (msz): Koalíciós . bajusjz!) de ezek a kopasz demokraták nem divatból, ihaneim kényszerűségből kopaszok és így divatot nemi osLnállhatnafc: (Élénk derült' , s ég a Ház minden oldalán.) ' \ A címek és rangok divatja Magyarországon tulajdonképpen csak három évszázadra teikiimtine'b vissza. A »nájmódi« jhoztia. őket,, , ahogy erről az erdélyi báró altorjai Apor Pé : ter ír. A bárói címet most még 1 .megadom neki, mert hiszen" ai törvényt még nem hoztuk meg, ezenkívül az okiratokból és iát könyvekből a címeket neum tudjuk kitörülni, (Vásáry József (msz) gúnyosan: Meg kell csinálni azt is!) de a címeket a halottaktól nem vehetjük el és én azt i hiszem, Szent Imre herceg a törvény meghozatala után is Szent Imre he*rceg * marad. Tehát ez az altorjai báró Apor Péter a következőket írta a »nádimód!i<<-ról: (olwssa) »Ab auno 1687, az mely esztendőben az német iLegelsőbbeu bejöve, az'olitától fogva látom, minden esztendőben új-új mód,' avagy tamimt az német mondja, nájmódi vagyon, úgyhogy mentől 4 inkább szegényedünk, annál, nagyobb! titulusra es • cifrább paszomá'ntos köntösökre vágyuük.« Az akkori századfordulónak ez a'bús miaigyarjai tulajdonképpen a címnek és a rangnak végzetes elválására mutatott rá, amikor azt , is megemlítette; hogy »érát pingvissimus vitu&us, sed rarassimus" titulus V kövérebb volt
