Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-75

533 A nemzetgyűlés 75. ülése 1946. évi csak néhány mondatot ikivánok hozzáfűzni. A képviselő úr éles boinckés alá vette a törvényjavaslatot és kimutatta annak hibáit. Ez helyes, szükséges, kötelessége is a képviselő úrnak. Tudomásom szerint azonban a képviselő úrnak módijában állt a törvényjavaslat elkészítésében résztvenni, annak kodifikálási munkálataihoz nagy mértékben hozzá járulni. Ea szerencsésebbnek tartottam volna, ha a képviselő úr ott előzetesen mondotta volna el a véleményét, (Sári Ignác (kg-): Bizonyára elmondotta! — Bencsik Gyula (kg) államtitkár: De leszavazták!) amikor azt még fel lehetett volna használni és nem utólagosan, amikor a törvényjavaslat már itt a nemzetgyűlés előtt fekszik. A képviselő úr beszélt a párttörekvésekről, amelyek megnyilvánulnak a szövetkezetekben. Sajnos, ez igaz. Annyira igaz, hogy mi igen erőteljesen és helyeslően járultunk hozzá, hogy a törvényjavaslatban nyoma is legyen annak, hogy a párttörekvések abban a mértékbem és irányban, amint ez a múltban. megtörtént, megszűnjenek. (Helyeslés a kisgazdapárt soraiban.) Persze a depolitizálás abban az értelemben, amint ezt sokszor halljuk, el nem képzelhető, mert a munkáspártok mindenkor, a múltban, a jelenben és a jövőben is, minden területem fognak poB'ifcdzálni, ,

a szövetkezetekiben szövetkezeti politikát fognak folytatni, természetesen a munkásság célkitűzéseinek, elvi és gyakorlati felfogásának és érdekeinek megfelelően. Állítom azonban, hogy ezek az éndeikek mindenkor összhangban vannak az egész ország egyeteimes, gazdasági. kulturális, társadalmi érdekével. (Helyeslés a kisgazdapárton.) Ami a Hangya felosztását illeti, — a képviselő úr ezt is érintette — már az előbb elmondottak során volt szerencsém rámutatni, hogy egyetlen párt volt, amely élesen ellenezte a Hangya felosztását, a szociáldemokrata párt és így a Kerék képviselő úr részéről felénk tett szemrehányás kissé furcsán hangzik. (Némethy Jenő (msz): Osztatlanul kapja a szociáldemokrata párt, vagy a marxista pártok! Ezért kell elvenni a parasztságból! — Felkiáltások n szaciáldemnkratapártnn; He beszéljen! — Némethy Jenő (msz): Elvinni a magyar parasztságtól! — Justus Pál (szd): Szégyen, hogy ilyen képviselők ülhetnek a magyar parlamentben!) Elnök: ' Csendet kérek, képviselő urak! (Némethy Jenő (msz) Justus Pál felé: Csendesen majszoljon tovább! — Juhász István (szd): Fekete Jenőké! — Egy hang a szoüáldemokrakivárton: A csempészésről hps^éNen! — Lévay Zoltán (msz): Szellemi kérődzés!) Halász Alfréd (szd): Most pedig hadd térjek a törvénytervezetre. Az előttünk fekvő törvényjavaslat bevezetése a következőképpen hangzik (olvassa): »Ez a szabadság azonban osak akkor kerekedik teljessé és válik maral dandóvá» ha a politikai demokrácia mellett a magyar dolgozó nép gazdasági megerősödését is biztosítja.« Ezzel a mondattal vezeti be a kereskedelemügyi miniszter úr a szövetkezeti törvényjavaslatot. A hitleri Németország szörnyű elnyomása, valamint az ennek protektorátusával életrehívott, nyilas terror alól felszabadult magyar nép az elmúlt esztendőben megteremtette a politikai demokrácia alapjait. A fizikailag és lelkileg leromJIott. Magyarországot mi nem újjáépíteni akarjuk, hanem ezeken az alapokon kívánjuk felépíteni az új demokratikus december hó 5-én, csütörtökön. 504 Magyarországot, amelynek keretében minden dolgozó megkapja értékes termelő munkája ellenértékét és emberhez méltó életlehetőséségét- Ha tehát komoly, tökéletes demokráciát akarunk kialakítani, akkor nem elégedhetünk meg a politikai demokrácia fejlesztésével, hanem ki kell harcolnunk a gazdasági demokráciát is. Csak a politikai és gazdasági demokrácia együttese biztosíthatja a magyar nemzet, a nép boldogulásának igazi anyagi, erkölcsi és kulturális előfeltételeit. Olyan demokráciára van szükségünk, amelyben minden társadalmi réteg, tehát mind az ipari és szellemi munkás, mind a földmíves, az iparos és a becsületesen dolgozó kereskedő, egyszóval minden gazdasági egyed számára biztosítva legyen a munka eredménye, a gazdasági és kulturális értelemben vett emberi életszínvonal. A tőkés társadalom híveüi szerint ebben & termelési rendben biztosítva van az erők szabad érvényesülése. Ez hipokrizis, annyi benne az igazság, amennyi abban a társadalmi egyenlőségben lelhető fel, amely egyformán megtiltja a gazdagnak és a szegénynek, hogy a híd alatt aludjék. A nagytőke, a nagyipar, a nagybirtok, a kartelek» a trösztök és konszernek olyan hatalmat képviseltek és megmaradt részeikben még ma is képviselnek, — nem csupán gazdasági, hanem politikai területen is — hogy a szellemi és fizikai dolgozók, valamint a parasztság teljesen ki voltak önkényüknek szolgáltatva. De a kisipar és a kiskereskedelem is csak azon a keskeny sávon mozoghatott, amelyet a nagytőke kegyesen engedélyezett számára. Lehetővé kell tehát tenni, hogy ,a gyönge egyedek tömöríthessék erejüket és szervezetten olyan intézményeket hívhassanak életre, amelyek sikeresen kelhetnek versenyre a nagytőke gazdasági i nstrumentumaivaL E törekvések megvalósításának legmodernebb és leghatásosabb eszköze a szövetkezet. A két világháború szédületes fejlődést idézett elő a technika területén, ami a termelésben forradalmi átalakulást okozott- Mindez pedig a termelés régi rendjét alapjaiban rázta meg. Tagadhatatlan, hogy a megváltozott körülmények között a kapitalista rendszer már nem tudja betölteni hivatását. Az is tény, hogy a kollektív társadalmi rendszer előfeltételei még ' nincsenek ^ meg, a viszonyok erre még nem érettek. Hidat kell tehát vernünk a két part között az evolúció érdekében. Ez a híd pedig a szövetkezet, amely a gazdasági és társadalmi rend fejlődésének egyik jelentős állomása. A kapitalista termelési és áruelosztási rendszer még széles területen uralkodik, de azzal már mindenkinek tisztában kell lennie, hogy ez a rendszer nem a legfejlettebb, és a kapitalizmus legcsökönyösebb exponensei sem állíthatják, hogy a tőkés társadalmi és gazdasági szisztémán túl már nincs fejlődés. Ez a rendszer eddigi formájában nem életképes és sem a gazdasági, sem a társadalmi elmélyült válságot nem tudja megoldani. Ezért kénytelen az állam ismételten és különböző szektorokban belenyúlni a termelés menetébe és ezért lépett előtérbe a szövetkezeti termelés és áruelosztás ügye is. Örömmel üdvözlöm ezért a tárgyalás alaítt lévő törvényjavaslatot, mert az abban lefektetett elvi szempontok és gyakorlati intézkedések kellően biztosítják a szövetkezetek egészséges működését és fejlődését. Pártom, a Szo-