Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-75

505 A nemzetgyűlés 75. ülése 1946. évi ciáldemokrata Párt még az elmúlt esztendőben készített egy törvényjavaslatot, és megelégedéssel állapítom meg, hogy annak lényege es szelleme az előttünk fekvő törvényjavaslat kodifikálása során megfelelő értékelésre találtA szövetkezeti gondolatot az idők során már sokféleképpen jellemezték, de e tekintethen klasszikus tömörséggel fejezi ki a javaslat 1. és 2. §.-a a szövetkezetek hivatását. Azt mondja ez a két paragrafus (olvassa): »A szövetkezet előre meg nem határozott számú kis t gazdasági egyedek társasága. Tagjai egyéni és közös gazdasági érdekét, valamint társadalmi felemelkedését a kölcsönösség alapján hivatott előmozdítani. Tagjai személyes közreműködésükkel, vagy a szövetkezet igénybevételével, valamint vagyoni szolgáltatással vesznek részt a társaságban.« »Cél: a szövetkezet mindig gazdasági célra alakul. Gondoskodnia kell arról, hogy tagjait közösségi szellemben nevelje, továbbá, hogy tagjai a szövetkezet tárgyának megfelelő gazdasági szaktudást, a szövetkezeti önkormányzati ügyekben és üzletvitelben való jártasságot, közgazdasági, illetőleg társadalomtudományi tájékozottságot szerezhessenek.« A szövetkezet tehát valójában kisemberek kereskedelmi, mezőgazdasági vagy ipari vállalkozása, ameíy lehetővé teszi, hogy kis tőkéjükkel vagy személyes munkájukkal nem egyéni cégként, nem részvénytársasági vagy korlátolt felelősségű társasági keretben, hanem szövetkezeti formában tevékenykedhessenek. Többek között ebben is különbözik a szövetkezeti vállalkozás a magánkereskedelemtől, viszont más vonatkozásban összefügg a magánkereskedelemmel, mert gyakran azonos vagy legalább is hasonló üzletszerűséggel működik- De amíg a magán-, részvénytársasági és a kft. keretben működő kereskedelem legfőbb alapelve a profit, addig a szövetkezeteknél, még ha némi haszonra törekszenek is, mégsem ez a döntő szempont. A szövetkezeti tevékenység még nem kimondottan kollektív jellegű, mert a magántulajdon alapján áll. A szövetkezet vagyona, tőkéje, vállalata nem az államé, hanem a szövetkezeti tagoké. Bizonyos közösségi jellege mégis megállapítható, mert egy önkéntes elhatározásból létrejött kisebb vagy nagyobb közösség közösen, az együttes kockázat és közös haszon elve alapján • teremt javakat vagy értékesítésre árucikkeket. A szövetkezeti gazdálkodás tehát már nem kizárólag kapitalista természetű, bár még nem is mondiható kollektívnek. Nagy értéke, hogy lehetővé teszi a kis tőkéknek szerves heveiben való eredményes együttműködését, sőt lehetővé teszi, hogy tőke híjján az iparos vagy ipari munkás, a kereskedő egyetlen árujával és értékével, munkaerejével kapcsolódjék be a szövetkezetek hasznos tevékenységébe. Az elmondottakból tehát megálkpítható, hogy a szövetkezeti forma, a szövetkezeti termelés, a szövetkezeti anyagbeszerzés és áruértékesítés nem iparosellenes és nem kereskedőellenés. (Ügy van! Úgy van! a szociáldemokratapárt oldalán.) Ellenkezőleg, a kistőkével rendelkező iparos és kereskedő is, előnyös helyzetbe juthat a szövetkezetek révén, mert a közös lanyag- és árubeszerzésen, a közös termelésen keresztül bizonyos fokig kikerül -a nagytőke hatásai alól. (Ügy v\m! Ügy van! a szociádemvkvatapárt old Ián.) Egyébként a szövetkezeti gondolat ha nem december hó 5-én, csütörtökön. 506 is (tudatosan, csaknem olyan régi, mint az emberi társadalom. Az ember már évezredekké] ezelőtt ráeszmélt arra, hogy ia:z egyéni teljesítményt célszerűségben és eredményben lényegesen felülmúlja a közös teljesítmény. A hordák és törzseik közösen halásztak és vadásztak, a zsákmányt pedig felosztották egymás között.^Voltak már aá ókorban mezőgazdasági közösségek, törzsek, amelyek közösen legeltették, tenyésztették az állatállományt, közösen művelték meg földjeiket és a közösségen keresztül cserekereskedelem útján értékesítették árújukat és terményeiket. Az együttes munka közös eredménye domborodott ki és bizonyult akkor is a közösség érdekében célszerűnek. A középkor iparosai és kereskedői is rájöttek a szövetkezés előnyeire, közösen szerezték be és szállították anyagszükségletüket, megszervezték a közös árusítást, sőt karavánjaik és helyiségeik fegyveres védelmét is közösen látták el. De lényegében szövetkezetek voltak a középkori céhek is. A céhek mesterei közösen irányították a termelést és az anyagbeszerzést, sőt az áruértékesítés munkáját is közösen vé; geztek. Valójában a céhrendszer volt az első rendszeres szövetkezeti forma, de egyben ®, kartelek őse is. Mindezek a formák, bár ugyan gyakorlatilag jelentkeztek, mégis lényegében tudatalattiak voltak és a tu da tála tt kialakult gyakorlatot t a szocialisták és a közgazdászok továbbfejlesztették. A modern tudatos szövetkezés első nagy apostola Robert Owen volt, aki a saját gyárában munkásai részére beszerző szövetkezetet létesített, majd Amerikáiban testvéri termelőszövetkezeti kis államok alakultak. William King továbbfejlesztette Owen elméletét és bár szövetkezeteket nem létesített, gyakorlati útmutatásai nagy mértékben ihozzájárultak a: szövetkezeti eszme fejlődéséhez. Az utópista szocialisták közül Fourier, Proudhon, Saint-Simon, Louis Blanc és Bûchez propagálták a szövetkezeti eszmét, majd Lassalle Ferdinánd állami feladattá tette a szövetkezetek alapjait és azt hirdette, hogy állami hitelnyújtással szövetkezeti alapon ki lehet küszöbölni a társadalmi igazságtalanságok nagy neszét. Owen és King tanításai alapján a roch daléi takácsok megcsinálták az első munkásszövetkezetet. Rochdale város Béke-utcájában 1844-ben az érdemes úttörők, a 24 rochdalei takács, létrehozták az első fogyasztási szövetkezetet. A rochdalei takácsok messzebbmenő társadalomfo,rmáló célokat tartottak szem előtt a szövetkezet állapításánál. A fogyasztási szövetkezet alapijait csak az első lépésnek tekintették. Későibíb házakat akartak építeni, gyárakat akartak létesíteni, r

földbirtokot akartak vásárolni, hogy munkanélküli tagjaikat munkához juttassák. A rochdalei szövetkezet alapelve már ilyen pontokat tartalmaz: »Nyitott tagság, a tagok egyenlő szavazati joga az üzletrészek számára való tekintet nélkül, az üzleti felesleg szétosztása vásárlási visszatérítés formájában, a tagok álal befizetett üzletrésztőke gyűjtése es korlátozott tőkekamiat, teljes politikai és vallási semlegesség, készpénz elleniében való vásárlás és árusítás hitel kizárásával, a szövetkezeti továbbképzés előmozdítása.« Üzleti alapelvei pedig a következők voltak: »Rendes napi áron és nyilt üzletben való arusi; tás, árusítás nemtagok részére LS, jommosegu és becsületesen kimért árú elaldasa.«