Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-75

471 "A nemzetgyűlés 75, ülése 1916. évi amely ennek az ellentmondásnak következményeként jelentkezik ; a szövetkezetek százainak soirvadását, a szövetkezők tízezreinek mély csalódottságát. Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni, hogy a szövetkezés gondolata sokat vesztett népszerűségéből ós ma már nyoma sincs annak a lelkesedésnek, amely egy évvel ezelőtt még a nép széles tömegeit áthatotta. Meg kell állapítanunk, hogy a szövetkezeti mozgalom komoly válságba .jutott. (Taksonyi János (kg): így van!) A válságot fokozza a szövetkezeti központok körül uralkodó zavaros helyzet is. A falusi szövetkezetek rossz példát látnak, ha felfelé tekintenek. A szövetkezeti központok házatáján a múlt rossz emlékei kísértenek. Gondoljunk csak vissza, mennyit biiibáztattuk évekkel ezelőtt, hogy a központok és az országos nagy szövetkezetek tevékenysége ádáz versengésben merüütt ki az állami támogatásért, a közmegbízatásokért és a különböző akciókban való részvételért. A versenyre rendezkedltek be ahelyett, hogy megteremtették volna egymás között az együttműködést. Már vezetőiket is úgy válogatták meg, hogy kormánykörökben befolyásos emberek ^tegyenek, és ekkor természetesen a szakértelem keveset számított, ha egyébként megfelelő miniszteriális és pártösszeköttetésekkeil rendelkeztek, így kerültek a .autan gyakran az élire oda nem való elemek, akiknek nagy részük volt abban, hogy iái szövetkezeti mozgalom helytelen irányban fejlődött és a hírneve megromlott. Azt reméltük, hogy a demokratikus átalakulás végetvet ennek az állapotnak és az egészséges, új szellem igiazi együttműködést teremt meg a szövetkezeti központok körében. Sajnos, ez a várakozásunk nem vált valóra. Kétségtelen, hogy történtek erőfeszítések a régi hibák kiküszöbölésére, a feladatok elhatárolására, a szervezeti racionalizálásra, az eredmény azonban csak nagyon csekély. A hataltmii féltékenység, a bizalmatlanság, a pozíciók után való törtetés (Felkiáltások a kisgazdapárton: Ez a'z!), a pártpolitikai ellentétek olyan légkört tereimtetteik, amelybein mármár lehetetlen dolgozni, Ha az egyik központ álüiami megbízatást kap, koncentrikus támadás 'indul meg ellene. Riasztó példa erre a Mezőgazdasági Szövetkezeti Központ esete. Amióta megjelent a színen és a kormánytól közmegbizatást kapott, nem teuft el egy nap. hogy a «ajtóban és a népgyűléseken aie gyaláznák, ne rágalmaznák tevékenysége minden mozzana" tát. Csak természetes, hogy ilyen körülmények között a szövetkezeti központok tekiiné'Ve és befolyása nemcsak lefelé, de a kormányzati tényezők körében is erősen csökkent és ia bizalom megingott a szövetkezeti munka értéke iránt. Ez az állapot houilasztóftag hat a szövetkezeti mozgalomra és nagyrésze van abban, hogy annyira meglazult a kapcsolat a központok és a t&gszövetkezetek között. Ha az ebből a válságból kivezető utat keresünk^ azonnal beleütközünk egy nagyon súlyos akadályba, amelyet nem lehet megkerülni, tehát a leküzdéséit kell megkísére'Ilnir A pártpolitikának a iszövetkezeti mozgalomba való behatolásáról van szó. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárt és a szabadságpárt \soraiban

.) Ebben a kérdésben két ellílentétes álláspont van egymással szemben; Az egyik felfogásnak december hé 5-én, csütörtökön. 472 Erdei Ferenc igen t, képviselőtársam adott kifejezést a »Fórum« című folyóirat oktíóberfil számában. Szerinte a szövetkezet nem lehet politikamentes szervezet mert az a gazdasági harc, amelyet a szövetkezet foHiytait, sohasem független ugyanazon osztályok politikai harcától. Elismeri, hogy helytelenek a politikai ellentétek és a pártvillongásofc zavarják a szövetkezetek fejlődését, ezt azonban szerinte nem lehet kikerülni, különösen akkor nem, ha ellentétes érdekű társadalmi osztályok találkoznak ugyanazon szövetkezet keretei között. Legérdekesebb azonban az a vigasztalás, amelyet Erdei képviselőtársam a jövőre nézve nyújt, mondván, hogy meg kell! várni, amíg a politikai harc a pártok között eldől, akkor a szövetkezeteken belül is megszűnik a politikái) viaskodiás. A másik felfogás szerint, amelyet én is vallok, a szövetkezetet távol kell tartani a pártpolitikád küzdelemtől. (Helyeslés a kisgazdapárt oldalán.) A szövetkezetek már puszta létükkel példázzák azt a politikai szemléletet, amely a dolgozó társadalom kiuasorázásával szemben a javak és jövedelmek igazságosabb, arányosabb megosztását hirdeti, és példázzák azt ,ai demokratikus politikai irányt is, amely a gazdaságilag erősekkel szemben a gyengék megvédésére irányul. Ennek a célnak az elérésére a politikai pártok politikai eszközökkel, a szövetkezetek pedig természetszerűleg gazdasági eszközökkel törekszenek. Nincs szükség tehát arna^ hogy ez a kettő egymással összekeveredjék. , A párt-Jhovatartoz an dóság és a politikai érdekek különbözősége nem szabad, hogy befolvásolják a szövetkezetek munkáját, (Pászthory István (nisz): Nagyon helyes-!) kovetkezésképen teljesen közömbös, hogy azok, akik ugyanazon gazdasági feladat megvalósítására törekszenek, milyen politikai párthoz, vagy milyen társadalmi réteghez, tartoznak. (Pászthory István (msz): Mindenütt így kell lenni, a hivatalokban is! — Helyeslés a kisgazdapárt oldalán.) Feltétlenül téves és a gyakorlati életben ezerszer megcáfolt az az álláspont, amelyet Erdei képviselőtársam valL hogy ellenkező érdekű osztályok nem találhatják meg helyüket ugyanazon szövetkezet keretei között. Ha így volna, akkor például nem lelhetne ugyanannak a fogyasztási szövetkezetnek tagja, a gyáros és munkás, de nem lehetne a kisiparos és a segédje, aa orvoe és az asszisztense, az ügyvéd és a gépirónője sem, mert hiszen a munkaadó és a munkavállaló ellentétes érdekű osztályokhoz tartozik. Ez ta:z elv a gyakorlatban odavezetne, hogy a kisiparosnak és a módosabb gazdának külön fogyasztási szövetke^ zetekbe kellene tömörülniök, holott a külföldi és hazai szövetkezetek ezrei bizonyítják, hogy ellentétes érdekű elemek is igen jól megférnek egymás mellett ugyanazon fogyasztási szövetkezetben és ebből a szövetkezeti mozgalomra semmiféle kár nem származik. Annál több bajt okoz azonban a szövetkezetekben a párt- és osztályérdek kiéleződése, (Ugy van! Igaz! a kisgazdapárt soraiban.) amely alkalmas arra, hogy virágzó szövetkezeti mozgalmakat pusztulásba döntsön. Különösén veszedelmes ez a felfogás nálunk, ahol a parasztság sorait holdszám szerint igyekez-