Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-75

473 À nemzetgyűlés 75, ülése 1946. évi nek mesterségesen különböző rétegekre bontani. (Pászthory István (msz) : Teljesen így van!) Ha következetesek akarnak lenni ennek az álláspontnak az érvényesítésében, akkor nem lehetne például tagja a traktor sző vetkezetnek a hárotmholdas és az ötvenholdas paraszjt, a tejszövetkezetben nem lehetne együtt a földnélküli munkás és a törpebirtokos a maga egy tehénkéjével és a módos paraszt a maga négy-öt tehenével, mert az egyik munkavállaló, a másik munkaadó, tehát következésképen ellenséges érdekű osztályhoz tartoznak. Erdei képviselőtársam felfogása szerint. Ebből is látható, hogy milyen képtelen helyzetet teremtene az osztálykérdés feszegetése osztályellentétek, az osztályszempontok merev érvényesítése a szövetkezeti mozgalomban. T. Nemzetgyűlés! A magyar szövetkezeti életnek kétségtelenül nem válik javára, hogy belesodródott a pártpolitikái harcokba. Az én véleményem szerint ez szinte nagyobb csapás, mint az összes gazdasági nehézségek együttvéve. Következménye az, hogy a szövetkezeti mozgalom pártokra szakadt és ma már nem is az számít, hogy a szövetkezet mivel foglalkozik, jól végzi-e a dolgát vagy rosszul, hanem hogy milyen párt (támogatását élvezi. (Ugy van! a kisgazdapárton.) De a szövetkezeteken belül is kiéleződtek a pártellentétek. Mivel a tagok rendszerint különböző politikai pártok-* hoz tartoznak, el lehet képzelni, milyen szerencsétlen helyzet áll elő, amikor belső szövetkezeti ügyeket pártállás szerint intéznek, vagy esetleg szavazás útján akarják eldönteni, hogy a szövetkezeit melyik politikai párt mellé kösse le magát. (Mozgás és zaj.) A riasztó példák százai bizonyítják, hova züllik a szövetkezet, amelyben lábrakap a politizálás, amelyben az egyik párt tagja görbe szemmel néz a másik párt tagjaira, amelyben gazdasági tevékenység helyejtt azon vitatkoznak, hogy melyik párt világnézete vagy befolyása érvényesüljön. (Mozgás.) Nagyon helyes az új szövetkezeti törvénynek az a rendelkezése, hogy a tagságot politikai párthoz való tartozástól függővé tenni nem lehet. Ennek a rendelkezésnek azonban csak akkor lenne jelentősége a szövetkezetben, ha a tagságot politikai párthoz való tartozás egyáltalán nem befolyásolná. Ennek a rendelkezésnek azonban nincs jelentősége akkor, ha S' szövetkezetben valamelyik politikai párt kizárólagos politikai hatalomra törekszik, mert a más pártokhoz tartozók ilyen szövetkezetekben nem érezhetik jól magukat és a szövetkezetet vagy robbantják vagy kiválnak onnan. (Uay van! Ugy van! a pártonkívüliek és a szabadságpárt csoportjában.) Ezért a leghatározottabban hibáztatni kell a politika bevonulását a szövetkezeti mozgalomba, mert a tapasztalás szerint tévútra viszi a szövetkezeteket és olyan légkört teremt, melyben nem lehet komoly szövetkezeti munkát végezni. (Egy hang a szabadságpárton: Százszázalékig így van!) Ahhoz, hogy a pártvillongáspk megszűnjenek és a szövetkezetek munkaképessé legyenek, két út vezet. (Egy hang a szabadságpárton: Újból kell születniök. — Mozgás a szabadságpárton.) Az egyik út, az amelyet Erdei t. képviselőtársam ajánl, vagyis megvárni míg a politikai harc a pártok között eldől s akkor azonnal megszűnik a politikai viaskodás a szövetkezeteken belül. (Egy hang a szadecember hó 5-én, csütörtökön. 474 badságpárton: Aikkor parancs uralom lesz! — Mozgás és zaj.) Kétségtelen, hogy ha egyetlen párt marad a küzdőtéren, akkor nincs többé probléma a szövetkezetek között, (Egy hang a szabadságpárton: Akkor diktatúra van!) Ez azonban a demokráciában soha nem követkézhetik be. Egyik vagy másik párt megszerezheti a többséget, de mindig lesznek kisebbségi pártok, a politikai küzdelem tehát tart és folytatódik egészen a világ végezetéig. Hiú reménység arra várni, hogy valamelyik párt felülkerekedik — hangsúlyozom, a demokratikus rendszerben — és végleges helyzetet teremt s így automatikusan kiküszöböli a szövetkezetekből a pártpolitikai elemet. (Ügy van! a kAsr gazdapárton.) Nem várhat

juic mes: tehát a politikai küzdelem végét és ennek a politikai küzdelemnek a végét jelentő egypárt rendszert, mert hátha mégsem következik be, hanem előbb kell rendet teremteni a szövetkezetek portáján. Nincs más megoldás, mint a második út: semlegesíteni a szövetkezeteket a pártoktól. (Ugy van! Ugy van! a kisgazdapárton.) A szövetkezet legyen párton felül álló tényező a demokratikus gazdasági- és társadalmi rend szolgálatában, Ezt akarja elérni a szövetkezeti törvény is elsősorban a szövetkezetek érdekében, amelyek már torkig vannak a pártvillongásokkal. (Ugy van! Úgy van! a szabadságpárt és a pártonkívüliek csoportjában.) és szeretnék a szövetkezeteket arra használni, amire valók: nyomasztó gazdasági helyzetük javíiásár&.(Ugy van! Ugy van! Nagy taps a kisgazdapárton.) T. Nemzetgyűlés! A tör vény javaslat igen nagy érdeme, hogy tiszta helyzetet teremt a szövetkezeti mozgalom legfontosabb elvi kérdéseiben és kijelöli szövetkezeti fejlődésünk egyenes irányát. Erre nagy szükség van annak a bizalmatlanságnak eloszlatása végett, amely a szövetkezeti gondolattal szemben ma lépten-nyomon jelentkezik. Az ország társadalmi és politikai életének forradalmi átalakulása valószínűvé tette, hogy gazdasági téren is változások lesznek és ehhez képest a szövetkezeti rendszer is átalakul, Egyideig teljes bizonytalanság volt abban a tekintetben, hogy mi lesz a régi szövetkezetekkel, vájjon polgári, vagy pedig a szocialista szövetkezeti elv éryényesül-e a szövetkezeti mozgalomban. írtak és beszéltek szövetkezeti államról, szövetkezeti társadalomról, szövetkezeti demokráciáról, szövetkezeti szocializmusról és így tovább. Ezek a nép széles rétegei előtt ismeretlen fogalmak is azt a hitet ébresztette!:, hogy itt valami újszerű dolog készül. A kisiparos önálló exisztenciáját kezdte félteni, a parasztságot pedig a kolhoszok meséjei (Ugy van! a szabadságpárt soraiban.) A falusi liakosság körében tevékenykedő kellően nem képzett, túlbuzgó szervek csak növelték a fogalomzavart és táplálták a parasztság gyanakvását. Ebben az irányban hatottak a szövetkezetek ellen elkövetett erőszakos cselekmények is, valamint az a sóik visszaélés, amelyet gyakran a társadalom selejtes elemeiből kikerült vezetők véghezvittek- A nagy szövetkezeti láz kitermelte a maga miazanáit- (Némethy Jenő (msz): Állásihalmozókat!) Számos egészséges kezdeményezés mellett szépszámmal jöttek létre gazdaságilag megalapozatlan, sőt szédelgő szövetkezetek is. A szövetkezeti dolgokban járatlan és üzletileg is tájékozatlan vezetők a rendkívüli