Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-74

405 A nemzetgyűlés 74. ülése 1946 évi legfontosabb elve. Meg kell állapítanunk azt, — tekintettel!) arra, hogy érzésem szeriiint ki kellett térnem itt erre, — hogy a Hangya a miaigyaor szövetkezeti életben, úgy, ahogyan régebben voLt, ma is a legjobban foglalkoztatja a szövetkezők tömegeit. Bizonyára szó lesz még erről a részletes vitában, die nekem is az az érzésem, hogy azt, ami eddic a Hangya kérdésében történt, a szövetkezők Ítélete alá kell bocsátani. A másik nagy szövetkezeti probléma, amely előttünk áll, a földmívesszövetkezetek kérdése. À f öldmívesszövetkezeteikre szükség van és ezeket minél jobban meg kell erősíteni. Ha a földreform sikerét biztosítani akarjuk, akkor olyan szövetkezeteket kellL teremteni, olyan szövetkezeti szerveket kell alkotnunk, amelyek a sikert gazdaságilag is biztosítják. Ha nem földmívesszövetkezeteknek neveztük volna ezeket, vagy nem ilyen konstrukciójúak lettek volna, akkor is szükség lett volna rájuk, hogy a földreform során földhöz juttatott parasztságot valamilyen szövetkezeti szervezetben tudjuk tömöríteni. Meg kell állapítanom azt, hogy a földmívesszövetkezetek szervezete tévedett akkor, amikor azt gondolja, hogy saját maga meg 'tudja oldani ezt a gazdasági felemelkedést, anélküli, hogy bekapcsolná a szövetkezeti! mozgalomba a parasztságnak azokat a rétegeit is, amelyeknek a szövetkezeti mozgalomban már tapasztaUatuk és gyakorlatuk van. Az elmúlt rendszer felelős azért, hogy az új gazdáknak nem lehettek tapasztalatai, de éppen az új gazdáknak okoznánk kárt akkor, ha elzárnók őket attól, hogy gazdaságilag is összefogjalak azokkal, akik nemcsak gazdaságilag, hanem élettapasztalatok, szövetkezeti tapasztalatok szempontjából is segítségükre lehetnének. Ez az összefogás semmiképpen sem jelenti azt, hogy ebből a földmívesszövetkezeteik vagy az újgazdák hátrányt szenvednének. Éppen az ellenkezőjét látjuk ennek. Meg kell állapítanunk, hogy azok a iöldmívesszövotkezetek, amelyek ma a legjobban működnek az országban, azért tudnak jól működni, mert náluk az ilyen eltaigolás, elhatárolás nincs meg, illetve ha meg is van, nem merev. A több mint ezer megszervezett földmívesszövetkezet közül alig több mint száz működik jól az'országban és épen ennél a száznál nincs meg az éles elhatárolás. Ezeknél a »régi gazda« és az »új gazda.« fogalma nincs úgy elhatárolva, amint azt igen sokszor egyoldalú és nem szövetkezetiíeg képzett földmívesszövetkezeti szervezők hangoztatják. Azért is fontos, hogy a szövetkezetek kérdését megoldjuk, mert igen nagy érték, igen nagy nemzeti ,. vagyon,amely a földmíves szövetkezetek kezén van, nincs egyelőre még kihasználva, nincs az ország termelésébe beállítva, sőt nemcsak, hogy nincs beállítva a nemzeti vagyon gyarapításába, a termelésbe, hanem jelentős része pusztul is és annak van kitéve, hogy a gazdasági élet további felemelése során esetleg nem is számíthatunk rá. A földmíves-szövetkezetek központja versenytársa lett ia szövetkezeti központnak, — pedig ezek a szövetkezeti központok önmagukban sem voltak erősek, hiszen most alakultak ki, anost kezdték el a maguk munkáját. — így tehát elérkeztünk odáig, hogy egygyel több szövetkezeti központ állt be a versenvbe s ezek a központok nemcsak, hogy nem tudnak megegyezni, nem tudják elhatárolni a rájuk háruló december hó 4-én, szerdán. 406 munkaterületet, hanem állandó harcban is állnak egymással. Ez nem használ & szövetkezeti mozgalomnak, hanem megint csak arra alkalmas, amire már utaltam, hogy kompromittálja a szövetkezeti gondolatot. Ugyanakkor, amikor különböző területeken ilyen nagy kérdésekbein harcok folynak a szövetkezeti központok között, a merkantil kapitalizimus, a tőke, de talán még pontosabban úgy fogalmazhatnánk meg, hogy a feketézők, egymás után vesznek részt az álszövetkezetek munkájában és kizsákmányolják a dolgozó^ parasztságot, munkásságot vagy értelmiséget. Akkor, amikor szövetkezeti harc folyik, nem engedihetniénik meg azt. hogy a háttérben ügyesen megbújva elburjánozzanak az álszövetkezetek, egymásután alakuljanak és vezessék félre a kormányzatot, az ország lakosságát, s minidazokat, akik a szövetkezeti élettől felemelkedést és boldogulást vannak. Ez ellen •kellene és kell ennek a javaslatnak a leghatásosabb intézkedéseket tennie. Amikor a szövetkezeti konstrukciót kiépítettük az elmúlt másfél esztendőben, örömmel kellett megállapítanunk azt, hogy a szövetkezeti életnek, a szövetkezeti problémának végre gazdája lett a kormányzat keretén belül is. A kereskedelemügyi minisztérium ugyanis nevébe is felvette &, szövetlkezetügyi minisztérium címet. A minisztérium megnevezése után azonban a szövetkezeti ügyek kézbevétele igen lassan mehetett végbe, mert igen sok akadályozója volt aninak, hogy ez a szövetkezetek érdekeit szem előtt tartva, minél gyorsabban megvalósuljon és eredményt is érjen el. Azt kellett látnunk, hoigy a kereskedelem- és szövetkezetügyi minisztériumnak ez a második része — nem azért a második, mert másodrendű, hanem mert ia második helyen említjük, de mondhatjuk, hogy talán a fontosabbik része — hónapokon át annyira háttérbe szorult az állami igazgatáson belül, sőt még a minisztériumon belül is olyan lassan tudott kibontakozni, hogy hónapokon át néhátny szobában volt kénytelen ez az ügykör összezsúfolódni. Még most is azt látjuk, hogy igen kiesii az a terület, amely a minisztérium keretén belül a szövetkezetek részére biztosítva van- Ennek a minisztériumnak a másik része, a kereskedelemügyi, még mindig előnybein van, még minidig jobban kézben tudja tartani a problémákat, mint a szövetkezetügyi. A fejlődés ezen a téren igen lassú. meg-, van azonban a reményünk arra, hogy előbbrehaladunk és reméljük, a megoldás^ kielégítő is lesz, éppen azért, mert a minisztérium szövetkezeti szektora munkáját az^ adott lehetőségek között jól végzi. Az eredményekkel ugyan nem vagyunk megelégedve, hiszen sokkal többet kellett volna elvégeznie, de ez a törvény is bizonyítja, hogy fontos és komoly munkát végzett el eddig. A nemzetgyűlésnek és a kormányzatnak is legfontosabb feladata az volna, hoigy intézményesen biztosítsa, hogy a szövetkezeti ügy a kormányzat körén belül is nagyobb helyet kapjon és a szövetkezeti problémák erősebb, intézményesebb támogatásban réiszesüljeniek> A minisztériumon belül a szövetkezeti problémákat még nem mindenütt tudták igazán szövetkezeti emberek kézbevenni és a minisztériumon kívül is az érdekképviseleteknél s a különböző testületekben még nem mindig a .szövetkezeti emberek azok, akik a szovetke26*