Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-74

403 A nemzetgyűlés 74. ülése 1946 évi december hó 4-én, szerdán. 404 imitálták. Abban ugyan mindenki egyetértett, — kgalább is azok, akik bármilyen formában szót igényeltek maguknak a politikai és gazdasági életben, — hogy a szövetkezetek szükségességét 'hangoztatták, azonban a. szövetkezetek megvalósítását már nem minden esetben végezték úgy, ahogy az célravezető lett volna. Nem a kis gazdasági egyedek összefogása volt elsősorban a cél, hanem igen sokszor mellékes más szempontok érvényesültek. Sokszor azt láttuk, hogy jószándékú, de a helyzettel nem ismerős, sőt éppen máskép informált különböző szervezők: szövetkezeti szervezők, vagy párttitkárok, vagy érdekképviselet emberek azzal a szándékkal, hogy szövetkezeteket szervezzenek, nem ezt a célt értlék el, hanem szerveztek szövetkezeteket, amelyeket azután magukra hagytak, amelyeknek azután utána sem néztek; nem törődtek velük, mi lesz a jövőjük és így a magukra hagyott szövetkezők, akiknek pedig szükségük ' lett volna szövetkezetekre, látták, hogy ez se jobb, ez sem jelent semmivel sem jobbat a réginél és igy csalatko&tak az egész mozgalomban. Ez az, ami egyik legfontosabb, legsúlyosabb jelensége a közelmúlt szövetkezeti mozgal

L mainak. T. Nemzetgyűlés! A jelenlegi szövetkezeti élet keresztmetszetének ismertetésekor legalább néhány szóval meg kell vizsgálnunk jelenlegi szövetkezeti szerveinket is. A legelső szövetkezeti szervezet az Országos Szövetkezeti Tanács lett, amely igyekezett összefogni mindazokat a szövetkezeti érdekeket, amelyek az ország népét, az ország szövetkezeteit kell, hogy érintsék. Az Országos Szövetkezeti Tanács az első hetekben, az első hónapokban ezt a munkát végezte is — és jobban nem is igen lehetett volna végezni. — Meg kell azonban állapítani, hogy később a Szövetkezeti Tanács nem tudott lépést tartani azzal a fejlődéssel, amelyet a magyar szövetkezeti élet igényelt, és a Szövetkezeti Tanács néhány hó'nap múlva már nem segítője lett a szövetkezeteknek, hanem bizonyos mértékig ránehezedett a sízövetkezeti élet kiaülakulására» (Ügy van! é kisgazdapárt soraiban.) A jelenlegi törvény erről intézkedik és .a későbbiek során ezt a kérdést úgyis részletesebben meg kell még vizsgálni, de úgy érzem, hogy ezt itt is meg kellett állapítanom. A másik fontos kérdés a szövetkezeti félét taglalása tekintetében a szövetkezeti központok helyzete. Az elmúlt esztendőben rendeleti úton két szövetkezeti központ létesült: a Mezőgazdasági Szövetkezeti Központ és a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Központja. Ez a két központ arra lett volna és arra is van hij vatva, hogy az elmúlt évtizedek álszövetkezeti rendszerét átépítve, annak adottságait, elsősorban gazdasági javait magába foglalva, azokat biztosítsa a nép széles rétegei számára. Meg kell azonban állapítanunk azt, hogy a fejlődés megkívánt ütemét itt sem lehetett, itt sem sikerült megvalósítani és még mindig nem történt meg az, amit annakidején a szövetkezeti élet átszervezésénél annak elindítói is szívesen láttak volna és amit azok, akik azóta résztvesznek a mozgalomban, szintén szívesen látnának. Elérkeztünk odáig, hogy a vidéki szövetkeaetek, a falusi kis parasatszövetkezetek aggodalommal, nézik azt, hqgy mi lesz az ő sző' vetkezeti központjaikból. Nincsenek megelégedve a fejlődés ütemével. Meg kell állapítanunk azt, hogy ennek az oka nagy mértékben már nem is gazdasági kérdés, hanem po litikai kérdés. Ezzel itt részletesen nem feladatom foglalkozni, — a politikai nártok Szónokai bizonyára ki fognak majd erre térni — de meg kell állapítanunk azt, hogy a pártpolitika igen sokszor rovására volt a szövetkezeti központok alakulásának, kibontakozásának és fejlődésének. (Ügjj van! a kisgazdapárton.) Az egyes pártok sokszor nem. a szövetkezeti életet, nem a szövetkezeti mozgalom fejlődését tartották elsőrendűnek, hanem ennek sokszor elébehelyezték saját pártjuk programmját, pártpolitikai célkitűzéseit. Epen ezért a szövetkezeti központok, amelyek szintén a pártpolitika egyensúlyából jöttek létre, sokszor politikai hareba kezdtek egymással, ahelyett, hogy azt tették volna, amit a dolgozó nép vár tőlük; hogy a gazdasági felemelkedést biztosítsák és ezen a címen keljenek versenyre egymással gazdaságillag, hogy melyik tud a népnek, a parasztnak és a munkásságnak minél jobb feltételeket, minél jobb lehetőségeket, miné!) jobb életkörülményeket biztosítani. T. Nemzetgyűlés! Az elmúlt ötven esztendő eeryik legnagyobb szövetkezete volt a Hangya. Néhány mondatban itt ezzel is foglalkoznom kell. Meg kell állapítiaonuk azt, hogy a Hangya volt az a szövetkezeti szervezet, amely az ország lakosságának legnagyobb tömegét tudta megmozgatni, die ugyanakkor meg kell állapítanunk azt is, hogy a Hangya vezetésében, különösen az utóbbiil évtizedekben súlyos hibák voltak. A Hangya szövetkezeti központ nem a nép képviselete volt. e: nép nem tudhatta magáénak. A központ és a szövetkezetek közötti harcnak—amelyről az előbb beszéltem — jellegzetesebb megtestesítője éppen a Hangya volt: a vidéki szövetkezeteik szinte 99 százalékban harcban állottak a Hangya központtal és a Hangya vezetőségével. Sajnos, az volt a helyzet, hogy nem a központ volt a szövetkezetekért és ezeken keresztül a szövetkezőkért, hanem a szövetkezők és a szövetkezetek voltak a központért. Ilyeni fordídott felépítettség volt tapasztalható, nem csoda tehát, ha a nép bizalmatlan volt és állandólan harcban állt ezekkel. Ugyanakkor azonban meg kell állapítanunk azt is, az, hogy a szövetkezeti szervezet ilyen volt, az! elmúlt poMtikaiis, társadalmi ^és gazdasági rendszernek a hibája és bűne s ezért a legkisebbb mértékben felelős az a szövetkezeti tábor, amely ebbe beletartozik, azok ia dolgozó kisemberek, parasztok, munkások, kisiparoéok, akik tagjai ennek a hatalmas szövetkezeti apparátusnak. Amikor tehát a Hangya kérdésében bármilyen litntézfcedést is készül hozni vagy hoz a kormány, a nemzetgyűlés vagy bármilyen szerv, tudatában kell

1 leninié annak, hogy azért, ami a Hangya hibájának van elkönyvelve, miem a Hangyatagok, nem a dolgozó tömegek a felelősek, hanem* az elmuf.lt politikai rendszerek, (ügy van!) és nem teszünk jót a szövetkezeti mozgalomnak és nem teszünk jót a dolgozó tömegeknek akkor, ha ezt .az állapotot más ruhába -öllitöztetvfi. másképen fenntartjuk, aheflyett, hogy megváltoztatnánk és valóban rábíznánk a szövetkezeti mozgalmat magukra a szövetkezőkre, hogy intézzék, irányítsák úgy, ahogyan jónak látják. A gazdasági demokrácia a szövetkezeti élet