Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-74

401 A nemzetgyűlés 74. ülése 1946 évi alakulása után nagyon hamar átröpüli Magyarországot is s megérinti azokat az egyedekeit, akik ezt találták a fölemelkedés útjának. Magyarországon már 1851-ben hitelszövetkezet alakult és ez a szövetkezeti forma a következő évtizedekben is jelentős mértékben terjedt tovább. Érdekes, hogy az akkori hiteluzsorával szemben a hitelszövetkézetek voltak azok, amelyek legelőször kialakultak és a legnagyobb népszerűségre tettek szert Nagy hiba volt azonban a magyar szövetkezeti mozgalom kialakulásánál, hogy a szövetkezeteket felülről kezdték el szervezni. A' szövetkezet önsegélyző szerve a ráutalt kis gazdasági egyedeknek, azonban Magyarországon is az történt, mint sok helyen másutt a világon, hogy felülről kezdték szervezni a széles néprétegeket altruizmusból azért, hogy segítsenek rajtuk és olyanok fogtak ehhez hozzá, akiknek nem minden esetben volt saját létkérdésük, saját problémájuk, hogy a széles néprétegeket boldogítsák. Éppen ezért ez az mozgalom nem a gazdasági fölemelkedés eszköze lett, hanem csak egy népboldogító eszme, amely a valóságban gyakran keveset ért. Sajnos ezen lényeges változás az elmúlt évtizedekben sem következhetett be. Éppen ezért talán nem céltalan az, ha összehasonlítjuk, hogy ez a gazdasági irány, a szövetkezeti eszme milyen eredményt ért el az elmúlt évszázadban, mondjuk, valamelyik másik népmozgalommal összehasonlítva. A törvényjavaslat (miniszteri indokolása megállapítja azt, hogy amikor az 1900-as években a legnagyobb akkori szövetkezeti mozgalomnak, a hitelszövetkezeti mozgalomnak alig több mint félmillió tagja volt, ugyianaibban az időben Magyarországból a gazdasági válságok, a gazdasági elnyomás következtében több mint másfélmillió magyar vándorolt ki csak Amerikába. Amikor tehát a gazdasági felemelkedésre szükség latit volna és erre megvolt a keret is, a szövetkezeti forma, akkor tekintettel arra, hogy nem minden szempontból hivatottak fogtak hozzá, eredmény, sajnos, nem következett be, hanem ilyen visszásságoknak kell, hogy megállapító! legyünk. T. Nemzetgyűlés! Ha ez után a nemzetközi és hazai ismertetiés után át akarunk térni a jelenlegi magyar szövetkezeti élet ismertetésére, megint csiak meg kell állapítanunk a valóságolt minden szépítés nélkül. A jelenlegi szövetkezeti éleit keresztmetszete nem mindenben megnyugtató részünkre. Sok vonatkozásban fejlődésnek és haladásnak kell következnie; ahhoz azonban, hogy javítani tudjunk rajta, nleg kell állapítanunk a pontos diagnózist, amint hogy az orvos is csak akkor tud segíteni, ha megállapítja a betegséget, sőt annak okozóit is. Mi, amikor ilyen fontos alkotást végzünk, nem mulaszthatjuk el a szövetkezetek keresztmetszetének megvizsgálását. A jelenlegi szövetkezeti mozgalom, a jelen szövetkezeti élet a muljt adottságaiból kellett, hogy elinduljon. Adva volt az a múlt, amelyet az előbb néhány mondatban ismertettem. A felülről szervezett szövetkezeitek, a felülről irányított szövetkezeti mozgalom nem volt népi mozgalom, nem volt a népnek mozgalma és a magyar parasztság, a magyar munkásság nem tudhatta soha magáénak ezeket, a szövetkezeteket. Éppen ezért, mivel ilyen terhes múlt volt mögöttünk és ez alól igen kevés kivétel volt — néhány parasztNEMZETGYÜLÉSI NAPLÓ IV. december hó 4-én, szerdán, 402 szövetkezet, néhány fogyasztási szövetkezet, amelyek rendkívül sok harc és rendkívül S'*k áldozat árán ki tudtak emelkedni ebből a helyzetből — a múlt öröksége szomorú - és nagy terheket hagyott hátra. Az elmúlt évtizedeket és az elmúlt éveket legjobban az jellemezite, hogy a szövetkezetek állandó harcban voltak a szövetkezeti központokkal és egyéb magasabbrendű szövetkezeti szervezetekkel, akár hatóság volt az, akár érdekképviselet. A központoknak legfőbb hivatásuk és feladatuk, hogy összefogják a kis gazdasági egyedek szövetkezéseit, hogy azután nagy vállalatszerűén tudják 'megállni a versenyt a gazdasági életben a gazdasági válságok idején. A mulitban azonban nem ez következett be, mert ezek a szövetkezeti központok nem a nép kezében, nem csak a nép irányítása alatt voltak, hanem politikai* társadalmi és gazdasági irányítást kaptak sokszor más helyről is. Éppen ezért a szövetkezetek állandó harcban voltak a központtal. Ez az állandó harc a szövetkezeteket sokszor arra késztette, hogy a központtól eltávolodjanak, a kqzpontokat ott hagyják. A szöveitlkezeti eszmét pedig kompromittálta ez a harc a dolgozó széles néprétegek előtt. Most a háború után még nagyobb szükség volna arra, hogy az igazi szövetkezeti mozgalom valóban a nép széles rétegeinek felemé" lését biztosítsa. Hiszen a háború elsősorban gazdasági életünkben nagyon súlyos pusztítást ok ózott, nagyon súlyos pusztítást eredm'ényezett, amelyből okvetlenül ki kell valahogy an emelkednünk. Akár a régi gazdát nézzük, akár az új gazdát, mindegyiknek egyformán szüksége van erre a keretre. Ha a földreformot maradandóvá akarjuk tenni, — mint ahogyan maradandóvá akarjuk tenni — akkor szükség van arra, hogy olyan gazdasági összefogó szervet létesítsünk, amely ennek a lehetőségét meg Js tudja valósítani. Éppen ezért a földreform megerősítésének — nyugodtan mondhatjuk — egyik legfontosabb problémája a szövetkezeti kérdés megoldása. Megállapíthatjuk, hogy ha a szövetkezeti kérdést nem tudjuk helyesen és jól megoldani, akkor a földreformot is veszélyeztethetjük és a földreform utáni konszolidációt, a földreform eredményeképpen szükségessé váló magasabb termelőképességet,, magasabb terméseredményt es a magasabb életnívót kockáztatjuk. t)e ugyanígy szüksége van nemcsak a földreform általi érintett parasztságnak, hanem a parasztság más részének is szövetkezetekre. Hiszen a háború annyira elpusztította, annvira tönkretette az ország gazdasági életét, "hogy itt is szükség van az összefogásra. Az állatállomány jelentős csökkenése, a termelő eszközök és szerszámok elpusztulása, elkopása, a pótlás hiánya és sok minden mas ok és érv arra késztet bennünket, hogy különbségtétel nélkül az egész magyar nep, elsősorban a magyar mezőgazdaság erdekeben a szövetkezeti problémát mielőbb megoldjuk, olyan szövetkezeti adottságokat teremtsünk részükre, 'amelyekben boldogulásuk intézményesítve van. Az előbb már jeleztem azt, hogy a gyógyító szándék önmagában nem elég, az csak akkor lehet eredményes, ha megallapitnuk a diagnózist. Itt meg kell állapítanom, hogy az elmúlt másfél esztendőben a szövetkezeti gondolatot bizony sokan és sokszor kompro26