Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.
Ülésnapok - 1945-74
395 A nemzetgyűlés 74. ülése 1946 évi a lehetőségre, hogy az érdekeltek és törvényes képviselőik a törvénytelen jogállásból kifolyóan tartásdíj felemelése iránt, egyezség hat(tálytalaníltása iránti gyámhatósági eljárásokat és pereket, továbbá .atyasági pereket! indítsanak. A visszaható perek általában véve mindig rendkívül fájdalmasak. Sok-sok tízezer már egészen elporosodott aktába új erő, új vér fog folyni és tömegével fognak megindulni iá perek oly esetekben, amelyekről az érdekeltiek azt hitték, hogy már régesrégen a megszűnés és elfeiedés birodalmához tartoznak. Ezek a perek fel fognak szakítani sebeket, amelyek rendkívül fájdalmasak lesznek. A visszahatóó erővel bíró törvények alapján tárna szított követelések mindig rendkívül fájdalmasak. De különösen fájdalmasak most, amikor az egész társadalom legnagyobb részben elvesztette vagyonát, összes vagyoni értékeit. (Juhász István (szd): Szóval vagyoni fájdalmak!) Ezzel a teljes szegénységgel szemben ott) lesznek azok, akik oly címen támasztanak követeléseket, amelyek viszont a bírói gyakorlat szerint valorizációs erővel bírnak. (Botyánszky Pálné (szd): És megbünteti őket az Ur hetediziglen!) T. Nemzetgyűlés! A törvényhozások általában csak igen ritkán, egészen kivételes esetekben hoznak visszaható erővel törvényt. A római jognak sarkalatos elve volt, hogy egy későbbi törvény sohasem érintheti az' ember korábbi oselekvényeit: lex posterior nequid trahit ad facta praeteirita. Hasonlóképpen Werbőczy is kifejezésre juttatta Hármaskönyvében, hogy a törvényeket nem a múltnak, hanem a jövőnek írjuk. »Leges non pro praeterito, sed pro futuro praescripta sunt.« így juttatita ezjt kifejezésre Szent Pál, aki azt mondotta, hogy a hiba senkinek sem írható terhére, ha nincs •törvény. »Peccatum autem non putabatur, si lex non esset.« — vagyis a jogrend mindig tartózkodott a visszaható törvényektől. Amikor az ember valamit cselekszik, számításba veszi cselekedeteinek következményeit. Csak úgy tud alkalmazkodni a törvényhez, ha azt már meghozták és közhirré tették. A polgár a törvényt űgy tekinti, mint, amely neki oltalmait nyújt a jogtalansággal szemben, ha azonban azt látja, hogy egy később hozott törvény neki bajt, csalódást, károsodást okoz s az ő anyagi tönkrejutását eredményezi, akkor abban a törvényben ellenségét látja és legfőképpen nem tud megbékélni azzal az államrenddel, amely a múltra vonatkozó visszaható erővel törvényeket teremtett. Arra való tekintettel, hogy egyébként is szaturálva vagyunk most a viszszaható törvények egész sorozaltával, amelyek rendkívül sok bajt, csalódást és szenvedést okoznak a társadalomnak minden vonatkozásban, jogilag helytállónak és méltányosnak tekinteném, hogy ez n törvény ne alkot tassé't meg visszaható eiő\el, hanem mondassék ki, hogy rendelkezései csak a törvény életbelépése után született gyermekekre és azok jogviszonyaira vonatkozóan nyernek alkalmazást. Elnök: A szakasz meg nem tám/adtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 39. %. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakasza felolvasni. Vörös Vince jegyző (felolvassa a törvényjavaslat BŰ—43. §-ait, melyekéit a nemzetgyűlés hozzászólás nélkül elfogad. Felolvassa a 44. §-t.) december hó 4-én, szerdán. 396 Elnök: Slaehtla Margit képviselőtársunkat illeti a szó, Slachta Margit (pk): T. NemzetgyűLés ! A 44. § vétségnek minősíti az adatoknak indiszkrét módon való kiszolgáltatását. Ha azonban a 22. § jelenlegi szövegezésében belekerül a törvénybe, vagyis hivatalból valótlan adatokat iíktaltunk be az okiratokba, akkor ez a szakasz ellentétbe jut a jelenleg érvényben levő büntetőtörvénykönyv 400. §-ával, amely aa intellektuális közokirathamisításra vonatkozik. Kimondhatatlanul fontosnak tartom tehát, hogy az okiratokba a törvény alapján ne kelljen valótllan adatokat bevezetni, mivel a közszellem úgyis annyira elkoptatta a szó hitelét és miiár nincs érzéke a valótlan állítások destruktív hatása, iránt. De ha márí mégiis meghagyjuk a 22. §-t, alkkor a 44. ^ után egy új^ paragrafust kelten© beiktatni, amely így szólna (olvassa): »A jeilen törvény 22. §-a (2) pontjának; alkalmazására a bümtetőtörvénykömyvnek az intellektuális kíözo'kirathamisításra vonatkozó 400. §-a nem vonatkozik.« T. Nemzetgyűlés! Nem azért indítványozom ezt, mimthiai valótlan adatoknak hivatalból való bevezetése erkölcsileg jobbá lenne, hanem csak azért, hogy legalább ne Jlegyen ellentét a magánjojar éS a büntetőtörvény közt Ezenkívül szükségesnek tartanék egy 45. §;t is. a 44. § utón beiktatni. Nagy esodlállíkozásomra ugyanis Ries miniszter úr tegnap azt az állításit tuladidloiníitoltita nekem, hogy csak szenvedjem minél többet a igyermek. Ez a» állítása talán félreértésen alapszik:, amennyiben a szenvedéssel kapesolaitbao én csak (lannyit. mondtam, — bizonyára nem eléig világosain — hogy miután mairadék nélküli nem lelhet megoldani a házasságon kívül sízületett' gyermek helyzetét és rendezni 'életét, tehát feltétlenül kap cselódák hozzá szenvedés, ezt pedig meggyőzőidésem slzeirint megkönmyíithetjük m gyermek számára és áldássá változtathatjuk a keresziténységinek mindent konvertáló kegyelmiéi áltálTávol volt tlőűtem, hogy a gyermekeknek több szenvedést kívánjak, sőt egy újonnan beiktatandó saakaiszt azért kérek, hogy csökkentsük a törvénytelen kapcsolatokat és ezáltal megelőzzük még több házasságon kívül született gyermek szenvedését. A mi, meggyőződésünk szerint — mint Gróh képviselő úr mondotta — bűnt köveit el az, aki illegitim viszonyt folytat, vagy pedií? ilyen kilengéseket követ el, Eies miniiisKter úr, azt gondolom, sokunk csotdlálUkozására azt a kijelentést tette, hogy bűnös szerelem nem létezik. Nem tudom, -akkor hová könyveljük el ilyen esetben a férfi hűtlenségét, laiki esküvője alkalmával megesküdött élettársának, hogy hű lesz hozzá (Közbeszólás a szociáldemokratapárt oldalán: Ez tipikus esete, a bamisi eskünek!) Nem tudom), miinek minősítsük a férfinak azt a magatartását, amellyel megrövidíti, sőt sokszor nyomorba taszítja a törvényes családot egy idegen nő miatt, akivel, törvényellenesen összekapcsolta a maga életét és teljesen elveszítette lelki egyensúlyát, ítélőképességét, méltányosságait és igazságérzetét Akik szociális vonailon mozognak, azok nagyon jól tudják, hogy ezek a szabad viszonyok iái törvényes családdal saemben milyen bűnösök és azoknak milyen keserű köveitkeaményei vannak. Ha ezt a cselekedetét nem neveztük bű-