Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-73

315 À nemzetgyűlés 73. ülése 19Â6, (Az ülés délelőtt 11 óra 7 perckor kezdődött.) (Az elnöki széket Varga Béla foglalja el.) Elnök: T. Nemzetgyűlés! Az ülést meg­nyitom. A mai ülés jegyzőkönyvének vezeté­séire Futó József, az egyéb jegyzői teendők ellátására pedig Hegyesi Jarnos jegyző urakat kéreim fel, Bejelenltem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Tomasovszky Mihály képviselő úr a Szabolcs­Szatmár-Bereg vármegyei választókerületben nyert képviselői megbizatáisáról leimondott. Az 1945- évi VIII. törvénycikk 77. §-ában fog­lalt rendelkezés értelmében a lemondás foly­tán megüresedett képviselői helyre Kovács Pál soron következő pótképviselő urat behív­tam. A nemzetgyűlés a bejelentést tudomásul veszi. A t. Nemzeitgyűlés tudomására hozom, hogy Adorján János, Osztrovszki György, Rágó Antal, Szabó József, Szentiványi Lajos és Török János képviselő urak összeférhetet­len (helyzetük elbírálását kérték. E bejelenté­seket az összeiféirheltetleuségi bizottsághoz áttettem. A (bejelentést a nemzetgyűlés tudo­másul veszi. Bejelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy a budapesti népfőügyé&zség Vértessy Károly képviselő úr mentelmi jogának felfüggesztését kértté. Ezen megkeresést a házszabályok 47. §-ának 1. bekezdése értelmében a mentelmi bi­zottsághoz áttettem. A nemzetgyűlés a bejelen­tést tudomásul veszi. Bemultatom iá t. Nemzetgyűlésnek Révai József képviselő úr levelét, amelyben betegsé­gére való hivatkozással négy heti ós Vértessy Károly képviselő úr levelét, amelybein ugyan­csak betegségére való hivatkozással négy hó; napi szabadság engedélyezését kiérik- (Faragó László (szd): Már megszökött.) Méltóztatnak a kért szabadságokat engedélyezni! (Igen!) A t. Nemzetgyűlés a kért szabadságokat engedé­lyezi. Bemutatom a t. Nemzetgyűlésnek: a keres­kedelem- és szövetkezetügyi miniszter úr leve­lét, amelyben a házszabályok 79. §-a (2) bekez­désére való utalással a szövetkezetekről szóló törvényjavaslat tárgyalásának tartamára Quittner Pál főosztályvezető, dr. Fülöp Kál­mán miniszteri tanácsos és dr. Boros Lajos miniszteri titkár urakat miniszteri megbízott­ként bejelentette. A bejelentést a nemzetgyűlés tudomásul veszi. T. Nemzetgyűlés! Napirendi szerünt követ­kezik a házasságon kívül született gyermekek jogállásáról szóló törvényjavaslat folytatóla" gos tárgyalása. Az előadó ár kíván szólni. Dubay István (kg): előadó: T. Nemzet­gyűlés! Összegezve az ebben a vitában elhang­zott értékes felszólalásokat, tárgyilagosan meg lehet állapítani, hogy azok mindegyikét erős kötelékként fű zi össze az a felismerés, hogy a házasságon kivül született gyermekek kérdése nemesak jogi, hanem egyben gazda­sági, társadalmi, szociális és kultúrprobléma is. Maga a javaslat is ezen az alapon épül fel. És ha ez így van — aminthogy valójában így is van — akkor hiba volna részünkről, ha eze­ket az erőket nem állítanánk be ennek a kér­désnek a szolgalatába és ha ezen erők mind­egyikét nem fognánk e kérdés éllé, hogy együt­tesen vigyék előre a fejlődés terén abban az irányiban, amelyet mi helyesnek látunk. Tény az, hogy a törvényhozás elsősorban a jogi kérdés előrevitlelét siettetheti, de éppen évi december hó 3-án, kedden. 316 annál az összefüggésniél fogva, amellyel a jcgi kérdés a többi kérdésekkel összefonódik, lehe­tővé válik, hogy a többi erők is megmozdul­hassanak és ez a megmozdulásuk nem csupán egy nyujtózkodási imozdulat legyen, hanem egy olyan előrehaladás, amely ez/t a kérdést kozóhajra és a nemzet akaratának megfelelően viheti előre­T. Nemzetgyűlés! Megfigyelve a tárgyalás során felhozott érveket, elsősorban azokat, amelyek a javaslat ellen szólnak, meg lehet állapítani, hegy a legfontosabb érvként a há­zassági intézmény féltése áll előttünk. Kétség­telenül komoly érv ez. Annyira komoly, hogy a törvényhozásnak, amikor megszerkeszti ezt a törvényt és az előadónak, aki a szöveget megszerkeszti, ezt maga előtt kellett látnia teljes komolyságában. így is történt és meg vagyok róla győződve - éís az a hitem, hogy most, amikor a javaslat már elkészült, utána vagyunk és az eredményeket kell megállapí­tanunk, egésiz nyugodtsággal mondhatjuk meg azt, hogy azon az úton, amelyen a törve iy« javaslat halad — bár ez az út egészen közelé­ben van a házasság intézményének — elhaladá­sában; ezt az intézményit semmi tekintetben nem sértette meg,, '(semmi tekintetben nem okozott ezen az intézményen olyan sérülést, amely miatt magunknak szemrehányást tehet­nénk. Ha jól megnézzük az ezzel kapcsolaltos felszólalásokat, azt is meg lehet állapítani, hogy talán nem is a javaslattól félnek an^r­nyira, mint inkább azoktól a későbbi konkrét megoldásoktól, amelyek egyes esetekben létre fognak jönni. Az én hitem és meggyőződésem szerint ettől sem kell félni. A konkrét kérdé­sek megoldása nem fog olyan nagy teherrel járnak s bár a házassági intézmény szakaszai közötti utakon megy keresztül, mégis egészen bizonyosak lehetünk abban, hogy az egyes megoldási módok nem fognak semmiféle sérü­lést okozni a házasság intézményén; hiszen a konkrét eseteknek ezen az úton való elvezetését maga a bíróság fogja intézni, amelynél min­dig meg fogjuk találni azt a bölcseséget, az útnak azt az ismeretét, mellyel helyesen ve­zesse keresztül a házasság paragrafusai között azt a konkrét esetet, amelyet meg akar oldani. Ha pontosan megnézzük és mélyebben be­tekintünk a házasság intézményének féltésébe mint érvbe, akkor éppen a felszólalók beszédei kapcsán azt kell megállapítanunk, hogy annak a mélyében tulajdonképpen a gazdasági kérdé­sek fekszenek. A felszólalók r azt mondják, hogy ezeknek a gazdasági kérdéseknek megsér­tése útján elő fog fordulni az, hogy a házas­ságban rezdülések következnek be és ezek al­kalmasak arra, hogy ezt az intézményt alapjá­ban véve megsértsék és megingassák. Én abban a hitben vagyok, hogy ez a fel­fogás is téves. Nagyon érdekesen adták fel idevonatkozólag a kérdést. A javaslat egyik lelkes szónoka;, Reicher igen t. képviselőtár­sam maga is megemlítette azt, hogy ennek a javaslatnak egy sebezhető pontja ez. Neveze­tesen ebben az esetben azt kérdik, hogy: hogyan jön hozzá az az anya, aki törvényes házasságban él, hogy munkájának eredményét átengedje azoknak a gyermekeknek vagy azon gyermekek közül valamelyiknek, akik a házas­ságon kívül születtek 1 ? Még inkább nehezebbé teszi ezt a kérdést, ha valaki feladja a foly­tatását — .aminthogy feladták a szónokok —;

Next

/
Thumbnails
Contents