Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-72

261 A nemzetgyűlés 72. ülése 1946. évi szellemével lépést tartani nem tudó törvény taxatív rendelkezései között ezekben az ügyiekben az igazságnak

r érvényt szerezni. Ügy érzem tehát, hogy az eddig érvényben volt. összeférhetetlenségi eljárási szabályoknak az állandó összeférhetetlenségi bizottságra vonatkozó rendelkezései bizonyos mértékig útmutatással szolgálhattak az új szabályok összeállításában. A bizottság által elfogadni javasolt szövegben valóban feltalálhatjuk azokat a rendelkezéseket, amelyek a múltban is beváltak, de természetesen találunk olyan új rendelkezéseket is, amelyeknek a felvételét éopen a múltbeli tapasztalatok tették szükségessé. Az előttünk fekvő eljárási szabályok elsősorban a bejelentéssel kapcsolatos eljárást szabályozzák, majd a bizottság szervezte téré vonatkozóan tartalmaznak intézkedéseket. A mentelmi bizottsághoz hasonlóan 15 főben állapítják meg az összeférhetetlenségi bizottság taglétszámát, amelynek elnökét, helyettes elnökét és előadóját a bizottságra általában érvényben lévő szabályok szerint választják. A határozóképesség tekintetéiben a többi bizottságnál előirt egyharmadnyi létszámtól eltérően, ebben a bizottságban kilenc főben javasoljuk megállapítani a határozatképességhez szükséges számot. Ezzel a minősített határozatképességgel azt óhajtja a bizottság kihangsúlyozni, Ihogy az összeférhetetlenségi ügyekhez fűződő fontos közjogi érdekekre való tekintettel a bizottság javaslata csak abban az esetben lehet megnyugtató, ha azt kellő megfontolás után tagjai túlnyomó részének a részvételével és hozzájárulásával hozza meg. Természetes folyamánya ennek a követelménynek az a további szabály, hogy a bizottságba bevállasztott tagok ezt a megbízatásukat elfogadni és abban eljárni köteleseik- A továbbiakban az elj tisztaságát és érdekmentességét biztosító szabályokat tartalmazza még ez az első rész. A második csoportba az eljárás megindításával kapcsolatos rendelkezések és az eljárás általános szabályai tartoznak. Ezek közül említésre méltó az a rendelkezés, hogy a bizottság az ügy érdemleges tárgyalását annak hozzáérkezésétől számított tizenöt nap alatt köteles megkezdeni és figyelembe véve a bizonyítási eljárás során esetleg felmerülő akadályokat, az eisö tárgyalástól számított Jnatvan napialatt köteles eljárását befejezni. A tanúkihallgatás módja tekintetében az eddigi összeférhetetlenségi eljárás különleges szabályokat alkotott a maga számára, azonban a gyakorlatban ezek a rendelkezések nem váltak be és ezért a bizottság egy, az életben meggyökeresedetti és általánosan helyesnek tartott szabályhoz, az 1911: I. törvénycikkben szabályozott polgári perrendtartáshoz fordult és annak idevágó rendelkezéseit iktatta be egyszerű felhívás útján az eljárási szabályokba. A harmadik csoport az eljárás nyilvánosságát szabályozza, ideértve az eljárásról készítendő jegyzőkönyvnek és a bizottság jelentésének a kérdését is. Ezek is mind megtekinthetők bárki részéről. Végül a nemzetgyűlés döntését illető szabályok vétettek fel. A bizottság etekintetben azt javasolja, hogy a nemzetgyűlés tárgyalásán az előadón és az esetleges kisebbségi vélemény előadóján kívül legfeljebb négy képviselő szólalhasson fel, akiknek beszédideje 15—15 percben állapíttassék meg úgy, hogy ez a beszédidő egyizben a nemzetgyűlés hozzájá'rulánovember hó 29-én, pénteken. 26 2 sával újabb 15 perccel meghosszabbíttiató legyen. Ezzel az intézkedéssel elérhető az a kettős cél, hogy a nemzetgyűlésnek törvényalkotásra szánt fontos idejéből minél kevesebbet kelljen az összeférhetetlenségi ügyekre fordítani, másfelől az ügy minden oldalról megfelelően megvilágítható legyen- Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a törvény kihirdetésével kapcsolatban beérkezett jelentések száma, amelyekben a képviselők niégcsak saját ügyeiket jelentik be, máris meghaladja az ötvenet, úgy érzem, hogy közelebbi indokolásra ez a klotürrendelkezés nem is szorul, hiszen ilyenformán valószínű, hogy a nemzetgyűlésnek íónehánv ülését kell ezeknek az ügyeknek <az elbírálására fordítani. ' Ha a nemzetgyűlés úgy találná, hogy az összeférhetetlenségi ügy a bizottság által felderített tényállás alapján megnyugtatóan nem bírálható el, az ügyet újabb javaslattétel végett a bizottsághoz' utasítja vissza, amely most már harminc nap alatt köteles ismét javaslatot hozni a nemzetgyűlés elé. A nemzetgyűlés^ döntése végleges, az ellen óvásnak, fellebbezésnek vagy újrafelvételnek helye nem lehet. Meg kellett tehát adni azt a lehetőséget, hogy amennyiben a döntés során olyan szempontok merülnek fel. amelyek a döntés jogszerűségét a nemzetgyűlés többsége előtt kétségessé tennék, egyes kellően ki nem vizsgált tényálladéki elemek felderítése végett' a nemzetgyűlés az összeférhetetlenségi bizottságot "eljárásának kiegészítésére utasíthassa. T; Nemzetgyűlés! Ezekben voltam bátor az összeférhetetlenségi eljárás 21. $-ban szövegezett szabályait ismertetni, és kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy azokat a házszabályrevíziós bizottság által összeállított szövegben elfogadni méltóztassék. (Taps.) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Hegyesi János jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál (msz): T. Nemzetgyűlés! A múltkori vita során az összeférhetetlenséget a mentelmi joggal hasonlították összeNagy különbség van a kettő között. A mentelmi jognál főként a nemzetgyűlés illetékes a védelemre- Az összeférhetetlenség azonban a nemzetgyűlés erkölcsi alapon állásának a biztosítását szolgálja. Ehhez már köze van a nemzet minden tagjának és ebben a tekintetben megkívánható az, hogy ezt a kérdést ne a pártalapokon álló parlament, hanem az abból összeállított bíróság, vagy egy külön bíróság intézze. Ez az egyik kérdés, amiért én aggályosnak tartom az eljárásnak ezt a formáját, mint. ahogy az általános vita során is már megemlítettem. Az összeférhetetlenség kérdésében ugyani« most már a nemzetgyűlés mint pártalapokon nyugvó szervezet jár el. Hiába, a parlamentarizmus etikájában benne van, hogy itt pártok harca folyik, a pártok tagjai pártfegyelem alatt állnak, annélfogva ez az összeférhetetlenségi bizottság akkor, amikor bíráskodik, nem lesz független a pártfegyelemtől és így párthatározatot hozatnak, holott, az+, hiszem, a nemzetgyűlésnek egyetlen tagja sem óhajtja, hogy ezeket a kérdéseket pártoskodás alapján bírálják el. Éppen azért, ha a nemzetgyűlés magának tartja fenn az összeférhetetlenség felett való bíráskodást, — mert hiába nevezik az előkészítő szervet bizottságnak, az mégis egy bíróság — ebben az esetben az én nézetem az, hogy 17*