Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-70

229 À nemzetgyűlés 70. ülése 1946. sag saját igénylőit sem tudta kielégíteni. Erne az esetre' az említett rendelet előírja. hogy a községi Földigénylő Bizottság cso-t portos telepítésre tegyen javaslatot a megyei Földbirtokrendező Tanácsnak és az áttelepülni hajlandó földinívesek névjegyzékét állítsa össze. Ez a legtöbb helyen meg is történt. A<z> áttelepülők részére kisebb részben a nagybirtokokból egyes helyeken csoportos telepítés céljára kijelölt ingatlanok» nagyobb részben pedig a kitelepített németek ingatlanai álltak, illetve állnak rendelkezésre- A telepítés útján való földlhözjuttatás még csak részben történt meg, azért monidbm» hogy csak részben, mert azokban a sváb községekben, ahonnan a n'émet lakosság kitelepítése még nem történt meg» vagy azokra a csoportos telepítésre kijelölt úri birtokra, ahol a telepítést építkezésnek kell megelőznie, telepíteni nem lehet. á. belső telepítés lehetőségeit az elmondó tiakon^ kívül erősen korlátozza még a trianoni határokon kívüleső területekről átköltözésre kény szeritett» főleg csehszlovák-magyar lakosságcsere folytán átköltöző magyar földmívesek elher l'yezléisének kérdése is. E kérdés megoldására a kitelepítendő magyarországi szlovák lakosság ingatlanainak elégtelensége miatt tekintélyes mennyiségben ugyancsak a kitelepített németek ingatlanait kell felhasználnunk. A telepítésre szolgáló ingatlanok legnagyobb része sváb ingatlan, amelyeknek felhasználása a Népgondozó Hivatal által nagyobbrészben már megtörtént még mielőtt a íolclftuívelésügyi kormányzat ezek felett az ingatlanok felett a rendelkezési jogot az 1946: IX. te. alapján megkapta volna. Tárcám a sváb ingatlanokkal kapcsolatban sok tekintetben már kész helyzetet vett át, almelyet az, azóta megszüntetett Népgondozó Hivatal teremtett. A sváb ingiatlanolk felhasználása körül kétsiégteleinül történtek hibák ezeknek a kiigazítására azonban lehetőséget ad az 1946:. IX. te. azzal a rendelkezésével, melybeni felhatalmazza a föMhirtokrendező testületeket a Népgondozó Hivatal által végrehajtott belső telepítések felülvizsgálására. A felülvizsgálat végrehajtását a 185.000/1946. F.M. számú rendelet szabályozza. A végrehajtás folyamatban van. Ennek során a földmívelésügyi kormányzat arm törekszilk, hogy azok helyér©, alkik megfelelő jogcím nélkül kaptak földet vagy juttatott ingatlanjaikat nem művelik, megfelelően, olyan földmívesek kerüljenek» akiket földtigéinylésük során nem egyedül a föklszer.zés könnyű lehetősége vezetett, akik eddigi életükkel bebizonyították, hogy a földmívelést komoly élethivatásnak tekintik és a földreform céljának megvalósítására alkalmasak. Két dologgal azonban tisztában kell lennünk. Földet csak ott lehet osztani, ahol az a törvény alapján rendelkezésre áll és csak annyit lehet kiosztani, amennyi a vonatkozó jogszabályok alapján igénybe vehető. Ügy érzem, hogy az igénybevétel terén az 1946 :IX. te.-kel elmentünk a végső határig és a föld még így sem elegendő. Még ezek atán is lesznek kielégíthetetlen igények. Ezen a iöldbir-t tokreform vonalán segíteni nem lehet. Ez az egyik. A másik, amit nem szabad szem elől té\eszténünk: sokkal nehezebb és hosszadalmasabb eljárást kíván a tervszerű telepítés, mint a helyben való földhöz juttatás, illetve földkiosztás. Nem lehet azt kívánni, hogy elvesztett há; ború után, összeomlott politikai és gazdasági rendszer romjain nem is egészen két év alatt évi október hó 2.f-én, pénteken. 230 ilyen arányú földbirtokreform végrehajtása mellett és azzal egyidejűleg a földmíves népességünk szükséges belső átcsoportosítását is végrehajtsuk. Kérem a t. Nemzetgyűlést, válaszomat tudomásod venni méltóztassék. Dobi István s. k. földmívelésügyi miniszter.« Elnök: Németh Lajosi képviselő urat a viszon válasz joga megilleti. Németh Lajos (kg) : T. Nemzetgyűlés! Előre is bejelentem, hogy a földmívelésügyi miniszter úrnak a válaszát köteles tisztelettel tudomá-" sul veszem. (Kiss Ferenc (msz): Akkor minek

1 beszélsz további) Nagyon sok szót hallok itt a parlamentben a földhözjuttatottak érdekében. Bevetett területet kaptak az első évben, a második évben pedig vetőmagot igényeltek. El« ismerem, hogy rossz helyzetbe kerültek és kényszerűségből kérik ezt. De mennyivel jogosabb az én kérésem, amikor azt kérem, hogy ezeknek az embereknek pedig valahogyan íöU det adjanak. Föld nincs. Földet sem kaptak, kenyeret sem kapnak, telepítésben sem részed sülnek, mint ahogyan interpellációmban elmondtam. Olyan községről van szó, amelynek több, mint 50% -a idegen uradalmakban, idegen megyékben sommás munkásként élt meg. Ezek ma egy talpalatnyi földet nem kaptak és nem is telepítik ki őket. Azt'mondta a miniszter úr válaszában, hogy olyan községben, ahol kiosztható föld nem volt, össze kell írni a földigénylők névsorát és beküldeni a megyei földbirtok-i rendező tanácshoz, hogy a szomszéd községben kapjanak ezek földet. Mi sajnos, olyan helyen lakunk, hogy a szomszéd községben sem volt megfelelő birtok, amelyből ki lehetett volna elégíteni az ő határukban lakókon kívül a mi* községünkben lakókat is. Akkor azzal biztattak bennünket, hogy mivel ezek a földigénylők föl1 det nem kaptak, kitelepítik őket valahova. Belenyugodtak. Volt is hetven telepes jelentkező, akik várták, hogy majd kitelepítik őket. Ismétlem, ezek sem földet nem kaptak, sem k&»i nyérhez nem jutottak, sem ki nem telepítettéjk őket. Abból a csekély gabonából, amit a nyá-1 ron kaptak, abból a két-három mázsából va rossz rendelet folytán még le kellett adniok a dézsmát ugyanúgy, mint azoknak, akiknek 50, vagy 100 mázsa termett. Ez is nagy igazságtalanság. Ezekután látható, hogy jogos az állí-í tásom, hogy a földmívelésügyi miniszter úr-a nak mélyebben kellett volna ebbe a dologba beletekintenie. Nem elégséges az, amint a földmívelésüígyi miniszter úr válaszaiban mondja, hogy talán két év múlva vagy azután rendezik ezeket a kitelepítéseket és ahol inem megfelelő ©gyének kaptak házjat és birtokot, ezeknek ügyét feilülyizisigálják. Az nem lehetséges, hogy két-három éven át ebből a két-három, mázsa gabonából megéilhiesseneik. A legrövidebb időn belül idehozoim ezeknek a szerencsétlen embereknek a I névsorát és leteszem a Ház asztalára. Ezeknek kenyér kell. Nem maoradhat ez így. Néni leheti» hogy az országnak legibecsülétesebíb földinxuinkás emberei éhenhlailjanak. Sehol a világon nincs ezek számára segítség. Mondom, sem föl« det nem kaptak, sem kenyeret és most nyui godjanak bele a földtanvelésügyi miniszter által adott válaszba, hogy nincs rá mód, mert hát ahol nem volt, nem lehetett földet osztani? Azt én jp tudóim, éppen úgy, mint a földmívelésügyi miniszter úr, hogy nem lehet, de akikor legalább val/aaniképpen, mondjtuk telepítés for15*