Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-70

217 A nemzetgyűlés 70. ülése 19ÍÚ. évi október hó 25-én, pénteken. 218 zethcz (olvassa): »A magyar demokrácia nem nézheti tétlenül sokszázezer hadigondozott szenvedéseit és nem kergetheti ezt a tömeget tétlenségével a demokrácia ellenségeinek tábo. rába.« T. Nemzetgyűlés! Ezek komoly és megráizó szavak, bármilyen egyszerűen hangzanak, csak az a fájdalmas, hogy bár több mint egy hóinapja mondta el a magyar népjólétnek mi' nisztere ezeket a megrázó szavakat ennek - a félmilliós magyarságnak szenvedéséről, a magyar közvélemény, sőt. a magyar parlament is s a ' magyar hatóságok közönnyel mennek el emellett a hallatlan nagy magyar kérdés mellett, (Vásáry József (mslz): Pedig volna ideje a parlamentnek letárgyalni bőven!) T. Nemzetgyűlés! Ha a reakció közönnyel ment el a szenvedők mellett, a nyomorgók, az elesettek mellett, ezt megértem, mert a vagyon, a gazdagság, a nagybirtok, a nagytőke kérgessé tette a lelkeket és rideggé tette az értelmet. (Az elnöki széket déli 1 óra 41 perekor Kéthly Anna foglalja el.) Igen t. Nemzetgyűlés! Ma itt ezen a helyen a magyar munkásság, a magyar^ parasztság millióinak a képviselői ülnek^ elérve^ azt, amiért a magyar nép évszázadok óta sóvárog, hogy demokráciában emelkedjék fel a magyar parasztság és a magyar munkásság. Ugy érzem, hogy ennek a demokratikus parlamentnek és kormányzatnak első kötelessége, példát mutatni azzal, hogy lehajolunk a nyomorékok, az elesettek, a támasz nélkül álló hadiözvegyek és hadiárvák melléi, lakik nem tudták megérni a demokráciát úgy, hogy férjük, gyermekeik, fiaik és apjuk itt legyenek közöttük. Nekünk le kell hajolnunk emellé a félmilliós hatalmas nagy réteg mellé, meg kell fognunk ezt a kérdést és segítenünk kell ezeken az, elesetteken. De a probléma és a kérdés az, hogy hogyan segítsünk aiz; államkassza szörnyű nehézsége mellett a nélkül, hogy a stabilizációt érintsük és bántsuk. Ez a központi probléma és ennek megoldása a kormánynak lesz • feladata, amire bátor leszek a figyelmet felhívni. T. Nemzetgyűlés! A hadigondozás^ nagy kérdésében — amint említettem —'- félmillió magyar testvérünk sorsáról van szó. Nem a pénz járadék, amelyet kaptak, vagy kapnak, a fontos és lényeges, illetve nem elsősorban fontos. A pénz járadékkal ugyanis a kérdés még egyáltalán nincs elintézve. Az elmúlt rezsimben kialakult a hadigondozásnak egy bizonyos foka és mértéke. A legfontosabb dolog az, hogy állítsunk fel sürgősen és haladéktalanul egy hadirokkant-otthont azoknak a szerencsétlen hadirokkantaknak és törődötteknek a számára, akiket családjuk otthon nem képes eltartani, akiknek nincs hová menniök. Egy ilyen kis otthonka van a Liliom-utcában. Leleplezte a Szabad Nép, vagy valamelyik újság, hogyan éheznek -és nyomorognak ott, hogy a szomszédasszonyok járnak a bénákhoz, hogy mossanak valamit rájuk és valami élelmet adjanak nekik. Ezt a lehetetlen ridegsiéget és szívtelenségét el kell oszlatnunk és meg kell szüntetnünk. A kormánynak gondoskodnia kell arról» hogy középületeket, romiépületeket az ors'zág különböző városaiban hadirokkant-otthonokká alakítsanak át, ahol ezeket a már itthon leyő törődötteket és a még ezután hazajövő nagyszámú törődötteket el tuidjjuk helyezni, meleg szobát és élelmet tudunk nekik adni. T. Nemzetgyűlés! Ez kz egyik fontos dolog. A másik lényeges, amit meg kell alkotnia a kormányzatnak nagyon gyorsan, a hadirokr kantak, a hadiözvegyek és a hadiárvák demokratikus szövetségének az életrehívása- Meg kell alakítania akár a MADISz-nak, akár a Demokratikus Nők Szövetségének a kormány-, nyal közösen és együtt ezt a szövetséget, hogy legyen _ egy ilyen szövetség, amely rendezi ennek a félmillió embernek a gazdasági kérdéseit és segítségére van a népjóléti miniszternek. Ne hagyjuk a népjóléti minisztert magára és egyedül ebben a szörnyű nagy kérdésben ilyen szűkre szabott anyagi lehetőségek mellett. Ezenkívül gondoskodnia kell a kormányzatnak, a pártoknak és nekünk nemzetgyűlési képviselőknek arról, hogy megteremtsünk e hatalmas kérdés céljaira egy hadigondozási alapot, amelyhez a nemesszívű társadalom minden rétege hozzájárul a maga adományaival és ilyen módon a népjóléti miniszter segítségére siet. T. Nemzetgyűlés és pénzügyminiszter úr, engedjék meg nekem, hogy ennél a kérdésnél felvessek egy ideát, és kérem a sajtó igen t. képviselőit, nehogy megint azt higyjék, hogy ezzel a javaslatommal kapcsolatban engem valami üzleti érdek, vagy önérdek vezet A stabilizációval r kapcsolatosan elrendelték, hogy be kell szolgáltatni az aranyat és a valutát a Nemzeti Bankba. Ha jól tudom, ez a terminus szeptember hó végén lejárt. A tőkés vállalatok, a vállalkozók, a gazdálkodók, akiknek aranyuk és valutájuk volt, arany- és' valutakészletűket nem jelentették be teljes mértékben. Látjuk, hogy a gazdasági rendőrség időnkint hol itt, hol ott csap le rájuk, hol itt kap el néhány kiló aranyat, néhány száz dollárt, hol ott, úgyhogy az a meggyőződésem, — üzleti, vállalkozói körökben is hallom — hogy rengeteg arany, nagyon sok valuta van még elrejtve. Mivel szigorú büntetés jár az arany- és valutarejtegetőkkel szemben, alaposan befalazták, vagy f másképpen elrejtették az aranyat és a valutát és most nem mernek előbújni értékeikkel, mert ha előbújnak, akkor rögtön bíróság elé állítják, elítélik őket. Szerintem az az arany- és valutakészlet, amelyet nem jelentettek be, legalább ötszörannyi, mint amennyit beszolgáltattak a Nemzeti Bankba. Ez a nagy arany- és valutakészlet kikerült a forgalomból, holt tőke a termelés szempontjából, holt tőke a Nemzeti Bank, az állam szempontjából, mert nem mernek velük előbújni és így az nem kerül bele a termelés, a vállalkozás folyamatába. tTgy gondolom, hogyha erre megvan a mód és a lehetőség, — a pénzügyminiszter úrnak kell alaposan meggondolnia, hogy a stabilizáció érdekét ez nem sérti, vagy nem veszélyezteti-e -— amnesztiát kellene adni ezeknek az arany- és valutabirtokosoknak úgy, hogy egy vagy két hónapon belül büntetlenül beszolgáltathatják a Nemzeti Bank pénztárába elrejtett arany- és valutakészletüket. Ezek az arany- és valutabirtokosok talán előbújnának értékeikkel, ha amnesztiát kapnának, mert most már bíznak a forintban, látják, hogy a forint nem ingott meg, amitől féltek akkor, amikor nem szolgáltatták be készleteiket, most viszont forintra van szükségük, hogy termelni, vállalkozni tudjanak, de nem mernek előbújni. Adja meg nekik a miniszter úr ezt az amnesztiát, azzal azonban, hogy a beszolgáltatandó arany és valuta ellenértéké-