Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-70

215 A nemzetgyűlés 70. ülése 1946. évi október hó 25-én, pénteken. 216 beszéljünk őszintén — improduktív munkát végez. Ezien tehát változtatni kell. Miért kell változtatni, t. Nemzetgyűlés:? Mert az adórendszer kérdése, vagyis pénzügyi kérdés az, ami a jövedelemimegoszlás kérdését szabályozza. Hiába állapítunk meg a munkásság számára magasabb órabért, magasabb munkabért» ^— ezek ma különben sincsenek meg — ha én. mint finánc, mint államkassza burkolt adók formájában keresetének nagy részét elveszeim, szinte a betevő falatjából. Hallottuk Erdei Mihály t. képviselőtársunktól, hogy az állaim foglalkoztat kubikosokat kubikosmunkára és 57 fillér órabért fizet nekik. Megkeresnek nyolcórai munkával kereken 5 forintot. 'Mit ér vele, t. Nemzetgyűlés* az a kubikoscsalád, ha 5 forintnyi keresetéből az állaimkinostár ezeknek az igazságtalan, demoknaitaelllenes, reakciós adótörvényeinknek alapján elvesz 2 és fél vagy 3 forintot? Az eigiyik kezemmel, mint állani, adtam tehát annak a (kubikosnak 5 forintot, másik kezemmel azonban a közvetett és a fogyasztási adókkal elvettem belőle 3 forintot. T. Nemzetgyűlés! Amíg ez az adórendszerünk, a reakciónak az adórendszere érvényben van Magyarországon, amíg a munka problémáját, a smunkáskérdóst nem tudjuk megoldani, addig a munkást és a munkát állandóan megraboljuk. T. Nemzetgyűlés! Annak igazolására, hogy nem a levegőből beszélek^ pár szóval ismertetem az ez évre és a jövő óv első negyedére! szóló költségvetési adatokat, helyesebben tervezeteiket, mert ezek ;csak előirányzatok pénzügyi kormányzatunk részéről. Egyenesadókban elő van irányozva 150 millió forint, de az egyenesadókban benne van az alkalmazottak adója 10 millió forinttal, a kereseti és jövedelemadó 30 millió forinttal: ez 40 millió forint a 150 millió forintból. Igaz. hogy az alkalmazottak adóját a munkaadóknak kell meiglfizélni ök és a kereseti és jövedelemadónak is egy részét; de ezt áthárítják a dolgozókra, a munkásokra ezerféle formában! Lényegéiben tehát a mindennapi életet, a dolgozót sújtó ladlók ezek. Forgalmi adóból — ezt méltóztassanak megfigyelni, hiszen ezt viselnie kell és naponként fiié kell fizetnie a legutolsó proletártól kezdve mindlen egyes dolgozónak — elő yan irányozva 110 millió forint. T. Nemzetgyűlés, önök bizonyára tudják azt. hogy a forgalmi adót mindig az fizeti meg, aki fogyaszt. Kik a fogyasztók? A milliók, a dolgozó milliók! Ezzel az adóneniimel tehát 110 millió forinttal nyomorítjuk meg a munkásságot, a parasztságot és ezt nincs hol behozni. Illetékekből elő van irányozva 40 millió forint. Kik fizetik az illetéket? A milliók, a dolgozó milliók, akiknek ilyen vagy olyan igazolvány kell, ez kell, az kell, amaz kell. Ezt is tehát a munkabérükből, a keresetükből veszszük el. ; Nézzük most a f og-yasztási adókat- Cukoradó 30 millió forint, ásványolaj adó 15 millió forint, sör-, igyufa-, szivarkaadó, stb. 15 millió forint- Ezek a kimondottan fogyasztási adók tervezetünkben 60 millió forinttal szerepelnek. De. t. Nemzetgyűlés, kik fizetik ezt meg;? A dolgozó milliók! Miből fizetik meg? A munkabérből, amelyet kapnak. Végül! jövedékek címén elő van irányozva 190 millió forint: dohán y jövedék 100 (millió; szeszegyedáruság 50 imiillió, siójövedék 20 milliói vám jövedék 20 millió forint. T. Nemzetgyűlés! Ilyen a magyar költség? vetésnek ezévi előirányzata. Ha önök kezükbe veszik a gróf Bethlen István által, vagy a következő reakciós kormányok által készített költségvetési előirányzatokat, akkor ugyanezeket a tételeket, ha nem is ilyen naigy. mértékben, de pontosan megtalálják. Azért voltani bátor ezekre felhívni a nemzetgyűlésinek ós a pénzügy miniszter úrnak figyelmét, hoigy mint közgazdiaságjlaig gondolkodó demokrata emberek, szocialista embers, már egyszer üljenek össze és fedezzék fel, hol vannak a. munkanélküli jövedelmek, amelyek ezt a népet állandóan megrabolják. / Ilyenek igen nagy mértékben vannak Magyarországon, s ezekhez kormányzatumk eddig nem nyúlt hozzá. Ha nem tudják megtalálni ezeket a munkanélküli monopolisztiikus jövedelmeiket, kérem.^ a t. pénzügyminiszter urat, hirdessenek pályázatot ás tűzzenek ki egy 100 forintos pályadíjat. (Mozgás.) Kijelentem, laogy nagyon sok értékes magyar szocialista és közgazdasági ember fog jelent-' kezni, aki megadja a tanácsot a pénzügyminiszter úrnak arra, hogy hol vannak ezek az eldugott» ezek a hatalmas nagy munkanélküli jövédelmek és monopóliumok, amelyeket meg lehet fogni a köz javára. Ugyanakkor párhuzamosan el kell törölni a dolgozó milliók életét megkeserítő fogyasztási és egyéb közvetett adókat. (Vásáry József (msiz): Amikor kerestük a kiviteli jövedelmeket, azt mondta Balogh államtitkár úr, hogy ez bizalmi kérdés.) Ezektitán méltóztassék megengedni, hogy rátérjek a magyar népnek, Magyarországnak egy rendkívül fájó nagy problémájára, amely most aktuális. Amerikában az Egyesült Nemzetek közgyűlésén most vetik 'föl és fogadtatják el azt a tervet, hogy mivel 1947 január 1-ével meg fog szűnni Európában az UNRRAsegély, vannak azonban egyes legyőzött államok, mint amilyen hazánk, amelyekben

: hallatlan nagy a nyomorúság és Sizegónység az isimert okoknál fogva, nemkülönben nagyon sok az ezeir nyomában járó betegség s ezért kiküldendő szakértei bizottság vizsgálja meg» hogy melyik európai államokat fogják további UNRRA-segélyben részesíteni. Felhívom a nemzetgyűlés és a kormány figyelmét arra, hogy ebben aiz; ügyben lépjen érintkezésbe külügyi szerveink által az Egyesült Nemzetek szakértő bizottságával, hogy jöjjön ide az a (szakértő bizottság, tartson helysizlíni .szemlét Magyarországon és győződjék meig arról, hogy itt a magyar munkásság és parasztság tekintélyes része — amint az előttem szólott Erdélyi Mihály képviselőtársául kifejtette —nieEiitelen, éhezik és' nyomorog az ország különböző részein." A népjóléti miniszter úr a Szabad Népnek egyik számában »Megfelelő pénzügyi fedezetet a hadigondozáshoz!« címmel megrázó tartalmú vezércikket írt arról, hogy Magyarországon, a hadigondozottak rettenetesen szenvednek, nyomó rognak, éheznek és putsztulnak s nincs mentség, nem tudja vállalni mint miniszter a felelősséget, mert összesen 45 millió forintot kapott a hadiigöndoizás céljára. Minthogy a hadigondozottak, tehát a hadirokkantak, a nyomorékok, a hadiözvegyek és hadiárvák szánna félmillió annyi, mint az egész Székelyföld magyar lakossága — egy főre havonként két és fél forint jut. Ez tehát csak e.gy jelképes járadék,^ de nem effektív, valóságos járadék. A népjóléti miniszter úr a következő egysízerű, megrázó szavakat intézte a magyar nem-