Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-70

213 A nemzetgyűlés 70. ülése 1946. nok nyelvtengerébe, éppen elég Ízelítőt kapott akkor, amikor harminc esztendő leforgása alatt kétszer is olyan oldalra csatlakozott, amelyik oldalon a háborút el kellett veszítenie. (Ternay István (msz): Ugy van!) Ezeken a nagy és egyetemleges szempontokon túl, amelyek a magyarságot, mint keleti vérmérsékletű népet kelet felé és a szabadságjogok hagyomá-í nyán és a gazdasági felemelkedésen keresztül nyugat felé kötik, külpolitikánk legyen világos és határozott a dunavölgyi népek együttműködése szempontjából. A békeszerződés keménysége, súlyossága a magyar közvéleményben nagy csalódást okozott. Mi szocialisták, marxisták nem csalódhattunk,^ mert • tudjuk, hogy a békeszerződések kíméletlensége, meg nem értő volta az elavult, dohos és remélhetőleg soha vissza nem térő múlt hagyatéka. Számoljuk fel tehát mindannyian ezt a multat, teremtsük meg az előfeltételét a becsületes, világos, egyoldalú, kisnéphez való alkalmazkodó külpolitikának itt a Dunavölgyében és akkor nem vitás, hogy a magyarság külpolitikai viszonylatban is nyugodtan elindulhat a második ezredév felé. Amikor mi, mindezek alapján, mindezek ellenében, amiket elmondtam, aminek lényege a valódi, a hamisítatlan politikai demokrácia, továbbá a valódi, a fenntartás nélküli gazdasági demokrácia kimunkálása s a becsületes, világos, az adott viszonyokkal számoló külpolitika, vállaljuk, hogy eltakarítjuk a romokat, akkor mint szociáldemokraták azt - is meg-! mondjuk, magunknak kívánjuk felépíteni ezt az országot, mert elhivatásunk megtartani, demokratikussá tenni az országot s felemelni az ország népét. Ebben a gondolatkörben és ezektől a goiü dolatoktól fűtve fogadom én el pártom nevében a felhatalmazási javaslatot, azzal a szent meggyőződéssel, hogy ha a politikai pártok rájönnek arra, hogy ezt a három alaptézist becsületesen és tiszta lélekkel, fenntartás nélkül szolgálják, akkor sokkal könnyebb lesz megtalálni a magyar kibontakozás útját. (Általános helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Gyurkovits Károly jegyző: Dénes István! Dénes István (pk): T- Nemzetgyűlés! Az előttem szólott képviselő úr nagyon szépen és nagyon hèiyekei: fejtette ki azokat ;iz alappilléreket, amelyekre a kormányzatufik és különösen a pénzügyi kormányzatunk támaszkodnia kell. Nagyon örvendek, hogy a pénzügyminiszter úr megtiszieMe a nemzeígyiUéít megjelentésével és így alkalma, volt arra, hogy közvetlenül hallja azokat a fejtegetéseket, amelyeket egyfelől a kommunistapárt, másfelől a szociáldemokratapárt szónoka kifejtett. A gazdasági demokráciát sürgeti ennek a nemzetgyűlésnek minden pártja. A kisgazdapárt lefektetett Programm jában szintén benne van az igazságos jövedelem- és tehermegoszlás követelése és ugyanezt követelte a kommunistapárt és a szociáldemokratapárt szónoka is. Sajnálattal kell azonban megállapítanom, hogy bár a programmokban megtaláljuk ezeket a természetes, demokratikus követeléseket, a gyakorlatba, a valóságba semmi sem ment át, semmi sem valósult meg belőlük. T. Nemzetgyűlés! 1938-ban írtam meg »A nagytőke urai, zsoldosai és áldozatai« című könyvemet, amely miatt vád alá is helyeztek és ameiy munkámat annakidején a reakciósok évi október hó 25-én, pénteken. 214 elkobozták. Ahogy most átnézem ezt a könyvemet, bajaink okaiként ma is pontosan ugyanazokat a tényezőket tudom felsorakoztatni, mint amelyeket akkor, 1938-ban hoztam fel, mint bajaink okát. Mindennap halljuk az éles támadásokat és kritikákat különösen a mun . káspártok részéről — nagyon helyesen — a nagytőke kizsákmányolása ellen. Folyton halljuk, hogy a nagytőke kizsákmányolja a mun1 kásságot, mint ahogy ez felel meg a nagytőkés rendszer természetrajzának is. De a reformokról, az orvosszerekről, amelyek meggátolnák ennek a kizsákmányolásnak a folytatását, nemigen hallunk. Ma Erdei t. képviselőtársam először pendített meg ilyen kérdéseket. (Vásáry József (msz): A népgyűléseken azt mondják, hogy nem jól van!) 1938-ban ebben a munkámban a nagytőke népellenes hatalmának forrásaiul a következő okokat jelöltem meg. Először a gyáripart védő védővámokat, amelyek ma is teljes épségükben fennálianak 's amelyekből a kincstár ma is 20 millió fori,ítot húz évenkint, de amely ugyanakkor 200 millió forint meg nem szolgált, munkanélküli profitot, nyereséget jelent a nagytőkének. (Vásáry József (msz): Balogh államtitkár úr azt mondta: ez bizalom kérdése!) A nagytőke népellenes hatalmának másik pillére mai áthárítható adórendszerünk. Ma demokratikus, szocialista pártok és képviselők ülnek itt a nemzetgyűlésben, de ha önök kezükbe veszik adótörvényeinket, azt fogják látni, hogy ma nemcsak pontosan a reakció, tehát a nagytőke és a nagybirtok által a magyar népre húzott adótörvények vannak érvényben, nemcsak a régi 118-féle adó és illeték nyomja a magyar népet, hanem demokratikus kormányzatunk, — elismerem, nehéz ^ helyzetben van, bár ma is vannak munkanélküli jövedelmi források, amelyeket azonban nem tud megtalálni, — megfejelte 118-féle, paraszt- és munkásellenes, tehát népellenes^ adótörvényeinket és bevezette még a termelési adót. Pedig ez a 118-féle adó is pontosam a termelést és a munkát sújtja, rabolja meg és gátolja meg. Bevezették tehát még a termelésd adóit és ráadásul' nagyobb mértékben fokozták az úgynevezett kincstárig haszonrészesedésül járulékot, amely már a régi reakciós rendszerben is meg volt. Ajánlom azoknak, akik adórendszerünkkel kívánnak foglalkozni, vegyék kezükbe az egyes adónemekre vonatkozó törj vényeket. Azok vagy egy métermázsára való kötetet tesznek ki. Egyen esadó-tör vényeinket és jogszabályainkat is vaskos, hataíknas könyv foglalja magában és ugyanez áll végig minden adónemre. Annyi kibúvó van ezekben a jogszabályokban, adótörvényeink annyira atazotlnit igazságtalanok és népellenesek, hogy a spekuláció, a nagytőke feltétlenül ki tud bújni az adózás alól és minden adót át tud hárítani a magyar dolgozó nép millióira. Azonkívüjl

1 olyan szörnyű adóadminisztráoiónk, adóapparátusunk működik, hogy az megemészti, ha jól tudom, pénzügyminiszter úr, ma is minimálisam 37—40 százallékát az állami bevételeknek. (Ráez Jenő pénzügyminiszter: Ez túlzás!) Boldog leszek, ha a pénzügyminiszter úr osekkenteaii tudja ezt az adminisztrációs költséget. (Egy hanff a kisgazdapártról: Jön a költségvetés, majd! meglátjuk!) Magától éartető'diik azonban, hissöem egy-egy adónem annyi kibúvót, annyi küllönféíe módot enged, hogy rengeteg tisztviselőre van szükség. Ez a tisztviseíllői kair pedfig — v; 14* .