Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-70

211 A nemzetgyűlés 70. ülése 19Í6. két szóval rátérjek arra, hogy a földtulajdon, amely gazdaságii stabilizációnk egyik elengedhetetllen alapja, azzal a ténnyel, hogy most kis szalagföldekre van felparcellázva, még nem jelént töbMenmielést. A többtermelés lehetősége a belterjességen, a szövetkezésen, az embervédélmen és az egyetemei» műveltségre való törekvésen keresztül érhető el.. (Vásáry József Cmea): Ebiben az irányban egy lépést sem tett még eddig a kormány!) Arra kell törekednünk, hogy olyan viszonyokat teremtsünk, hogy a magyar född népét évente 250 munkanaphoz juttassak, mert csak így tudjuk megtalálni azt a többletet, amely alkallimas lehet arra, hogy ezen a földön munkája, saongalana és leleményessége után valóban emberhez méltó életet élhessen. (Vásáry József (msz): Ilyen politikával, sajnos, nem tudjuk megcsinálni!) , Azután törekedni kell arra» — a költségvetés kerete talán szűk lesz erre. de itt van a magánkezdeményezés roppant nagy lehetősége — hogy mezőgazdasági feldolgozó ipart teremtsünk, hogy ne kelljen élő vagy hasított sertést kivinnünk a külföldre, (Helyeslés a szabadságpárt soraiban. — Pasflthoiry István (msz): Úgy van! Dolgozzunk fel mi minden mezőgazdasági terményt! — Egy hang a kisgazdapártból: De nem törődnek az ojtóanyaggaff sem!) hanem a feldolgozott árut. a bacont, a szalámit, a dobozos konzervárut vigyük ki. A mi népünk jövője azon múlik, hogy ezeket a feldolgozó ipari üzemeket niegteremtjük-e. (Pászthory István (msz): Nagy élelmiszergyár lehetne Magyarország!) Fontos, hogy ne kelljen a szilvát vagy paradicsomot 50 kilométerre elvinni, hanem konzervként, aszalványként értékesítsük s hogy három vagy négy esztendő múlva, amikor a gabonagyárak dömpingjével' fogunk majd a ^ világpiacon találkozni, amikor az amerikai prérik és az orosz gabonagyárak ontani fogják termeivényeiket, akkor ne gabonát, még csak nem is lisztet, hanem csigatész-^ tát, vagy tarhonyát vigyünk ki külföldre. (Közbeszólás a szabadságpártból: Ezért: nem beszélni, hanem cselekedni! — Egy hang a sza~ hadságpárton: A magyar lisztből az olaszok csinálták a makarónit!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat. hogy lejárt a beszédideje. Erdei István (szd) : Tíz perc megthossziabbítást kérek. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbításihoz hozzájárulni? (Igen! — Nagy Vince i (msz): Nem viszonozzuk a tegnapit! — Zaj.) A nemzetgyűlés a meghosszabbítást megadja. Erdei István (szd) : Csak így tudjuk megteremteni népünknek azt az életformáját, ameüy a 20fr—250 napos foglalkoztatáson keresztül valóban emberhez ttnjélitóbb éltetfeltóteleket biztosít. Ehhez a munkához segítségünkre kell hívnunk a saegiény parasztságot, amelyet a stabilizáció óta az agrárolló súlya ínyoim. Ezt az agrárollót — világosam meg kell mondanunk — csak akkor tudijuk bezárni, hta ipari termelésiünket fokozni tudjuk. Itt vannak a további tennivalók is. Segí teni kell a szegény parasztságunkon szerszámmal, eszközzel és gépekkel, traktorokkal. Kisüzemű birtokviszonyainknál fogva ezzel a tény-? nyel — miután 600.000-rel szaporodott a kisüzemi birtokosok száma — hosszú évtizedeken keresztül számolnunk kell és be kell iktatnunk ebbe az asszonyi és gyermeki munkaerő foglalkoztatását is. évi október hó 25-én, pénteken. 212 Amikor én asszonyi, vagy gyerekmunká4 roil beszélek a mezőgazdasággal kapcsolatiban, akkor nem arra a munkára gondolok, amit a textilgyárakban a gépek szolgálata jelent, ha-i nem gondolok arra, amit a ház, tanya vagy majorság körül az az egy-két kotlóalja csirke, az a tíz-húsz kacsa, liba felnevelése, a tojás1 nak, a tollnak, a baromfinak értékesítése, a tej feldolgozása jelent a családi munka keretében, amely igenis egyedüli biztosítéka és záH loga lehet annak, hogy Nagy Vince képviselőtársamnak igaza legyen: hogy ne kelljen az izmusoktól félni, hanem az izmusokat be lehessen illeszteni a való élet talajába, de úgy, hogy minden dolgozó ember, minden épkézláb ember, aki a maga munkaerejét és munkakészségét a köznek felajánlja, tisztességes ellenértéket kapjon. Állattenyésztésünk mellett gyümölcsöseink és a talajerő karbantartása elengedhetetlen feltétel mezőgazdasági vonatkozásban. Amíg nem tudjuk újból felszaporítani állatálloniányun-' kat, amelyet a háborús viszontagságok felére, harmadára, sőt sok esetben méff jobban lecsök-J kentettek, amíg a természetes feszaporodás ideje elkövetkezik, addig is meg kell találni a módját annak, hogy a talajjal és a talajerővel ne űzzünk rablógazdálkodást, a műtrágyaakciók foganatosításával segítségére legyünk az agrárollóval küzdő parasztságnak. Igen t. Nemzetgyűlés! Továbbmegyek egy kérdéssel. Gazdasági demokráciánk alappillére ebben az országban legyen végre &, foíko^alíos teherviselés. A létminimumot adómentessé kell tenni. Az a program, amelyet a szociáldemokrata párt vezetője, Szaka s its Árpád Szegeden kifejezésre jutttato#, amikor a létminimum adómentességére gondolt, az öt holdon aluli birtokok földadóimjentességével végre a magyar politikai élet évtizedes követelését hozza felszínre, a fokozatos éis igazságos tela e rvi selés elvét. Hiteléletünket a termelés szolgálatába kéli állítani és itt fel kell hívnom a jelenlevő pénzügyminiszter úr figyelmét, hogy^ hiteléletünknek a termelés szolgálatába állításánál legyen, gondja arra, hogy a csenevész, útját ma kitaposó szövetkezeti mozgalom legalább olyan elbánásban részesüljön a pénzügyi kormányzat lehetőségei közt, 'mint amilyen elbírálást a magántőke a pénzügyi kormányzat részéről élvezhet. A javak kiegyenlítődésére törekszünk tehát és ezt a törekvést, igen t. Nemzetgyűlés, gazdaságpolitikai vonatkozásban a parasztok, munkások és a haladó értelmiségiek törekvése támasztja alá. Nekünk az a felfogásunk, hogy azt a mérhetetlen sok szenvedést, a szenvedéseknek azt a mérhetetlen óceánját, amelyet a magyar nép évtizedeken és évszázadlokon keresztül elviselt, csak úgy tudjuk a béke, a derű és az emberi méltóság eszmény képóvó tenni, ha ezeknek a szenvedéseknek mérlege, a gazdasági demokrácia alapfeltétele megvan. Még egy-két kérdést vetek fel a felhatalmazásig javaslat kapcsán külpolitikánkról. Külpolitikánk legyen világos, szabatos és egyértelmű.. Tekintsünk bátran és készséggel ke^ let felé, a felé a kelet felé, amely meghozta nekünk az évszázados magyar vágyak beteljesülését még ha egy vesztes háború árán is. Gazdaságpolitikánkban tekintsünk nyugatra is, mert nekünk a Dunavölgyében egyensúlypolitikát kell folytatnunk. Hogy mit jelentett a hintapolitika, abból ez a szerencsétlen nemzet, amely be van itt ékelve a szlávok és a germá-