Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-52

99 A nemzetgyűlés 52. ülése 1946. évi augusztus hó 14-én, szerdán. iöö van, ahogyan valóban így van, akkor kétségtelen^, hogy az igazságiigyminiszter úrnak a kiadások törlése kapcsán el kell jutnia ahhoz, liogy a népbíróság mai formájában, fenn nem •tartható intézmény. Különösen nem akkor, ha figyelembe méltóztatnak venni az,t, hogy a népbíróság hatáskörének kiterjesztésére vonatkozó javaslat, amely ennek, hatáskörét szélesebb körre terjeszti ki, már ott fekszik az igazságügyi bizottság előtt. Ezeket a körülményekiet figyelembe véve, a kérdést egészen "közelről nézve,meg lehet állapítani, hogy ezt az inlézrnenyt nem. fogja tudni az igazságiigyminiszter tir fenntartani, különösen akkor, ha ragaszkodik ahlioz a javaslatához, amellyel ezt az igazságügyi intézményt ki akarja terjeszteni. Csak egy példát hozok fel, t. Nemzetgyűlés^ Van az új javaslatiban egy olyan rendelkezés, amely szerint, ha a munkaadó alkalmazottjának szemrehányást tett amiatt, liogv a népbíróságon elfoglalja a bírói tisfetet, akkor ez az egy körülmény elegendő arra, hogy az_ illető munkaadóit a népbírósáp: intézménye elé állítsák. Ha tehát ilyen egyszerű cselekedetek is a népbíróság elé kerülnek, akkor kétségtelenül az fog bekövetkezni, hogy a népbíróság már c-sak gazdasági okokból sem tud fel adatanak megfelelni. Az új javaslatban benne van, hogy ugyanannyi ember, mint amennyi, jelenleg benne van egy népbírósagban,_ ugyanannyi pótbíróval egészítendő ki. Ez 'azt jelenti, hogy az eddig szerepeit hat bíróhoz még.Jj^t pótbírót, tehát összesen tizenkét * bírót kell behívni a népbírósághoz egy ítélet meghozatala kedvéért. : Ezekhez hozzájön a > szakbíró, hozzájön az ügyész és a>. jegyző, úgy hogy az első tárgvaláson is tizenöt fizetett embernek kell egy egészen egyszerű ügyet ellátnia. Már most figyelemmel arra, hogy rendes körülmények közölt t a tanuk nem szoktak megjelenni, különösen- ha idegen helyről kell a népbíróság előtt megjelenniük, mert megszokták,' — és ez köztudomású az emberek körében, — .hogy sem a vasúti díjat, sem a fuvardíjat nem kapják meg, rendszerint az történik, hogy a népbíróság elhalasztja a 'tárgyalást és ez a tizenöt úr még egyszer összejön. Végeredményben, ha sikerül a második tárgyalási napon ítéletet hozni, valójában az történik, hogy egy teljesen egyszerű kérdésben harminc fizetett embert állítottak oda a népbírói tiszt ellátására. Ilyen körülmények között — figyelemmel még arra is, hogy a jövőben még kevésbbe fognak a tanuk idegen helyen megjelenni, mert rendszerint messziről való utazásról van szó és figyelemmel arria is, hogy az idegen helyről elővezetett tanuk'utazási díját nem fizetik meg visszafelé és gyakran megtörténik, hogy 40—50 kilométer távolságot, az iílelíő tanúnak gyalog kell megtennie, — a tanúban az a hit támad, hogy a népbíróságon megjelenni a tanúnak'csak saját gazdasági hátrányára lehet és mindezek a' körülmények alkalmasak annak előidézésére^ hogy a tanuk nem fognak megjelenni. Az eddig elmondottak — úgy gondolom — elegendők lennének ahhoz, hogy ap igazságügyminiszter úr, ha röviden is, megfelelő választ adjon, olyan választ, amely egy mondatban elintézhető. Ugy gondolom\ azonban, uenr volna helyes, lia megelégednék egy ilyen remélt válasszal, éspedig nem volna helyes azért, mert ezt a kérdést nemcsak gazdasági, hanem politikai oldaláról is meg keli vizsgálni. Ha. a gazdasági részt kikapcsoljuk ebből a kérdésből, akkor nem történhetik meg az a súlyos hiba- és tévedés, amelyre Sulyok Dezső t. képviselőtársam is útailt, hogy a politikumot néha a gazdasági szempontokon, a gazdasági kérdéseket pedig a politikumon kereszitül nézik. Mondom, ha kikapcsoljuk ebből a' kérdésből a gazdasági kérdést, akkor is arr,a. a meggyőződésre kell jutnunk, hogy ennek az intézménynek ebben a formájában legalábbis közeli halála .kell, hogy bekövetkezzék. . Amikor ezt az intézményt megalkották, 1944 február havában, az első alaprendelet.^ a 81. számú úgy intézkedett, hogy ez az intézmény csupán addig áU fenn, amíg el nem .iön az ideje annak, hogy az esküdtszéki bíráskodást helyre lehet állítani- Kétségtelenül _ meg lehet állapítani, hogy amikor ezt az intézményt életre hívták, ez az egész nemzetnek, az egész demokratikusan gondolKOZÓ nemzetnek köszöntésével találkozott. Mindenki üdvözölte ezt az intézményt, amelyről mindenki tudta, hogy alkalmas arra, hogy a forradalom után a forradalom hullámait levezesse és átvezesse a nemzetet a békésebb fejlődesi foko-* zatba anélkül, hogy nagyobb véráldozatoj kellene a nemzetnek elszenvednie. Az igazságügvminiszter úr is így fogta fel a kérdést leglitóbbi beszéde alkalmával. Ö is azt mondta, hogy nagy szolgálatot tesz a nemzetnek a népbírósági intézmény. Én is azt mondom, rendkívül nagy, talán kellően fel _ sem mérhető a szolgálat, amelyet a népbíróság intézménye a nemzetnek tett. Ez azonban nem zftrja ki azt, hogy időközben a népbíróság felett el ne járjon az idő. Ez a népbíróság már nem felelhet meg ebben a formájában a feladatának, ez a népbíróság bizonyos tekintetben vagy felváltásra, vagy reformra szorul. Kétségtelen, hogy kezdetben' a népbíróság intézménye úgy tünt fel, mint egy újabb intézmény az esküdtszéki intézménnyel szemben, mint a koalícióiban egyesült pártoknak a bírósága- Mindenki azt látta benne, hogy a pártoknak képviselői bíráskodnak ebben a népbírósági intézményben és ez helyes is volt, mert, ha a pártok vették át az ország újjáépítésének es vezetésének feladatát, _ kellett, hogy az ő bíráik is hozzák meg ítéleteiket ott, ahol ítélet meghozatalára szükség volt. Később azonban — nem keresem _ az. okokat, hiszen ezek egv rövid interpelláció^ keretébe nem is férnének bele — a nép körében az a hiedelem, az a meggyőződés alakult ki, hogy többé ez az intézmény már nem a pártok bírósága, hanem a marxisba pártnak a bírósága-Mindenki úgy tekint — nem felelek arra, hogy joggal vagy jogtalanul, — erre^ az intézményre, hogy az már csak a munkáspártnak az intézménye. Ámde az új képviselőválasztásokon nyilatkozott a nemzet és nyilatkozata értelmében a nemzet úgy kívánja, hogy képviselői polgári demokratikus alapon vezessék tovább. Akkor tehát, amikor ebben a bíróságban már nem a polgári gondolat uralkodik teljes egészében, a nép és a nemzet nagy többsége kétségtelenül joggal hiheti azt, hogy e.z a bíróság már nem százszázalékosán az a dédelgetett bíróság, amelyről eredetileg szó volt. Egy bizonyos; akár -fennmarad ez az Intézmény bizonyos reform után, akár Követi az esküdtbírósági intézmény, amelyre maga a népbírósági alaptörvény is hivatkozik, mind • a kettő bizonyos reformra '^szorul, mert meg-