Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-52

1ÖÍ Â nemzetgyűlés 52. ülése 19Î6. győződésem, hogy magát az esküdtszéket sem lelhet a népbíróság nelyébe máról-hóinapra beállítani. Nemcsak gazdasági okokból mon­dom ezt, mert a gazdasági okok éppen úgy­fennforognak az esküdtbíróságnál, mint a népbíróságnál, hanem azért sem lehet feiiii­maradnia, mert akár az esküdtszék .-jönne, akár a népbíróság maradna, mind a kettő reformra szorul. Az esküdtbíróság sem állhat fenn ab­ban a formájában, amelyben azelőtt megalkot­tátott, hanem igenis az esküdtszéknek < is bi­zonyos reformon kellene keresztüimennie, an­nak is bizonyos modernebb formát kellene fel­vennie. Márpedig, ha ilyen modernebb bíró­ságot kellene felállítani, akkor kétségtelenül teljesen mindegy az, ha az esküdtszék intéz­ményéből, vagy a népbíróság intézményéből kiindulva valósítjuk meg ezt a megszületendő újabb demokratikus bíróságot. A népbíróság intézménye, t. Nemzetgyű­lés, bizonyos formában, akár az esküdtszék modernizált formájában, fenntartható volna szerény nézetem szerint is, de csakis a leg­főbb bűncselekményekre, csakis kivételesen nagy bűncselekményekre. Azonban azokat a bűncselekményeket, amelyek nagyobb költsé­get nem bírnak el, nagyobb emberi munkát nem igényelnek, kétségtelenül vissza kell uta­sítani oda, ahova valók, & rendes bíróság ha­táskörébe- (Helyeslés a kisgazdapárton.) Sze­rény nézetem szerint a megoldásnak az volna az egyetlen helyes formája, hogy a népbíró­ság, — esetleg csak táblai*, székhelyeiken — a legkirívóbb, következetesen és pontosan meg­állapított bűncselekmények eseteiben hozna ítéletet, míg a többi ügy a rendes bíróságok elé kerülne, a járásbíróságok, vagy a tör­vényszékek elé, annak megfelelően, hogy mi­lyen fajsúlyú a cselekmény. (Taps a kisgazda­párton.) Nagyon jól tudom és hallottam, hogy itt egy akadály van és ez az akadály az igazság­ügyminiszter úr meggyőződésében rejlik. Az akadály és a keménység, amellyel szembe kell néznünk az, hogy a rendes bíróság Ítélkezésé­ben az igazságügyminiszter úr nem bízik. Az igazságügyminiszter úr a rendes bírósággal szemben olyan kemény szavakat használt, amelyek szerény nézetem szerint nem állhat­ják meg a helyüket, amelyek szerény néze­tem szerint nem igazságosak és amelyek sze­rény nézetem szerint tévedésen alapulnak. (ügy van! Ugy van! a kisgazdapárton és a szabadságpárton.) És ha az igazságügyminisz­ter úr arra hivatkozik, hogy harmincötéves ügyvédi tapasztalat mondatja vele ezt a — kvázi — ítéletet, akkor méltóztassék meg­engedni nekem is, akinek harmincöt évnél hosz­szabb tapasztalatom van,85 s aki nem is ítélkezni' akarok ebben a kérdésben, hanem mint egy» szerű tanú jelentkezem itt a nemzetgyűlés előtt, hogy tanúságot tegyek amellett, hogy az igazságügyminiszter úr tévedett bíráinak megítélésiében. (Ugy van! Ugy van! taPs a kisgazdapárton.) Méltóztassék: figyelembe venni, hogy a bíróság két részre oszlik. Egyik része állandóan polgári ügyekkel, másik ré­sze büntetőügyekkel foglalkozik. Elnöik: A képviselő úr beszédideje lejárt. Dubay István (kg): Befejezem. Amennyi­ben az igazságügyminiszter úrnak aggálya van, akkor a polgári bíróságok tagjai közül . kinevezheti azokat a. bírákat» akik ítélkezhet­nek« akiknek nincsen büntetőügyi múltjuk, de ezzel nem akarom elítélni a büntetőhírói sza­évi augusztus hó li-én^ szerdán. ÍÖ2 kon dolgozókat sem, mert hiszen ott esak egy kifogásolható csoport volt, a Töreky-esoport, amelyet onnan kiirtottak és ennek kiir­tása után a bíróság egész komplexumával megmaradt a nemzet legnagyobb támaszá­nak, megmaradt mint egy szikla, amelyen megtörnek a hullámok s amely a nem­zetnek és a demokráciának r legnagyobb erőssége. (Szélig Imre (szid): Régi osztálybí­róság! — Jármay Gyula (kg): Éljen a függet­len magyar bíróság! — Szélig Imre (szd): Na­gyon független! A bőrünkön tapasztaltuk!),r Elnök: A nemzetgyűlés az interpellációt kiadja az igazságügyminiszter úrnak. Következik Zsom Miklós képviselő úr in* terpellációja. Kérem a jegyző urat, szívesked­jék az interpelláció' szövegét felolvasni. Futó József jegyző (olvassa): »Van^e tuído­mása a fÖkimívelésügyi miniszter urnák ä földreformtörvény meg nem tartásáról, a kis­parasztbirtokok jogtalanul való igénybevételé­ről, elkobzásáról és kiosztásáról^ Mikor szándékozik a miniszter úr ebben az ügyben törvényes és igazságos intézkedést vég* rehajtani?« Elnök; Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Zsom Miklós (kg); T. Nemzetgyűlés! Már többször akartam ebben az ügyben itt a Ház­ban felszólalni, de úgy gondoltam, hogy előbb eljárok ebben az ügyben a földmívelésügyi mi­niszter úrnál, megpróbálom, hátha ezen aZ úton lehetne ebben az ügyben valamit tenni A földmívelésügyi miniszter úr erre kiküldött egy repülőbizottságot Z. Nagy Ferenc tanács­tag vezetésével, három hónappal ezelőtt Hajdú megyébe, Kába községbe. El kellett volna menni Szovát és Nádudvar községekbe is, de csak Kába községbe mentek ki, s ott jegyző­könyvbe foglalták azokat a törvénytelensége­ket, amelyek a földosztás során történtek. Az adatokkal azután feljöttek Pestre, de ebben az ügyben mindmáig nem történt semmi, minden maradt a régiben. T. Nemzetgyűlés! Nem akarok olyan szín­ben feltűnni, mintha a földreformtöívényt kri­tizálni akarnám, mert, igenis, ennek a tör­vénynek minden pontját magamévá tudtam tenni annakidején és csak egy kívánságom lett volna, az, hogy annak a törvénynek minden pontját, minden sorát meg is tartsák. Ezt a földreformtörvényt sokan nem úgy ér­telmezték, mint ahogyan kellett volna. En ma­.gam azért is találtam ezt a földreformtörvényt helyesnek és jónak minden pontjában, mert amikor ez a törvény még csak tervezet volt és hozzászólást kértek tőlünk, községektől és bementünk Nádudvarra, akkor Nagy Imre kép­viselőtársam, az akkori földmívelésügyi mi­niszter nagy örömünkre olyan megoldást ta­lált, olyan törvénytervezetet dolgozott ki,.ame­lyet minden tekintetben el lehetett fogadni. A nagybirtokok létezése ugyanis a múltban mindnyájunknak nagyon rossz volt. Szálka volt a szemünkben az, hogy a nagybirtokokhoz nem tudott hozzájutni a kisparaszt még bérlet formájában sem, mert amikor a nagy kápta­lani birtokokból és grófi birtokokból a kis­emberek bérbe akartak venni egy darabot, ak­kor szóba sem álltak velük. A nagytőkével ren­delkező nagybérlők sokkal jobbak voltak, mint mi, mert akkor csak egy emberrel kellett tár­gyalni ok. A nagybérlők olcsó bérért meg is kapták á birtokot és ezeknek a nagybérlőknek

Next

/
Thumbnails
Contents