Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-66

977 A nemzetgyűlés 66. ülése* 1946. évi október hói-én, pénteken. 978 sociétés«, a család az összes társaságok közül az- egyetlen, amely a természeten nyugszik, tehát nem kultúreredmény, nem törvényhozási eredmény, nem mesterségesen beállított- szervezet. Ezekből a tárgyalásokból még- az, is kitűnik, hogy milyen misztikus közösség áll fenn ember és ember iés iái családtagok között. Csodálkozom, hogy ezt nem fedezte fel mélyebben a t. baloldal. Amikor 'mostanában annyira akarjuk védeni a gyermeket, aki áldozata könnyelmű szüleinek, nem gondoltak a családra és a gyermekre, amikor a háborús vagy népelleiies bűnösökre hozta meg a bíróság az ítéletet és hajtotta végre rajtuk a hataVom, kimondották még azt is, hogy az asszonynak, a feleségnek a vagyona is elkoboztatik. Többé-kevésbbé azt is mondhatnók, hogy az asszony is bűnrészes abban, hogy a férfi milyen politikai magatartást tanúsított, ámbár jogtalannak találom a kettőt így összekapcsolni, de ha ennek .a feltevésnek :

van alapja, akkor módjában lett volna a bíróságnak megállapítania, hogy az asszony tényleg bűnrészes-e és nem ettől függetlenül az aszszonytól is elvenni örökölt családi vagyonát. (Andrássy Dániel (kg): Nem veszti el, csak akkor, ha rábizonyítják, hogy bűnös!) De itt van a gyermek, t. képviselőtársam. (Vásáry József (msz) : Mit számít a gyermek!) Ha az apától elveszik a vagyonát, megszenvedi azt a gyermek, de ha nincs is vagyonról szó, méltóztassék végiggondolni azt, hogy... (Vásáry József (msz): Nem számít a gyermek semmit! — Andrássy Dániel (kg): Bocsánatot • kérek, az asszonyról volt szó, én arra tettem megjegyzést! Ne tessék rám testálni azt, amit én nem mondottam! — Vásáry József (msz): En meg ,a gyermekről beszéltem! Ne tessék idegeskedni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Slachia Margit (pk) : .. • a gyermek issza meg a levét annak, amit az apa' főzött. A gyermek veszít, és mialatt hónapokon keresztül lefolytatják a nyomozást, a vallatást, az internálást érvényben tartják hónapokon át, milyen sorsra jut a család? Mire akarok én erre támaszkodva rámutatni? Arra, (Orbán László (kp): Föl kell menteni a fasisztákat! — Vásáry József (msz): De csak ha jó pártigazolványuk van!) amint már említettem, hogy az egyén sorsától a büntető hatalom a legjobb akarat mellett sem kéj?3s íja családot függetleníteni. Éppen azért aem, mert a család és az emberi közösség nem mesterségesen szerkesztett egység, hanem a Teremtőtől alkotott misztikus közösség. (Hajdú Ernőné (szd): Gazdasági alapon álló miszticizmus!) Nekünk ezzel számolnunk kell, mert sem a mi nemzetgyűlésünk, sem a világ összes parlamentjei nem fogják tndni elérni azt« hogy jogalkotásukkal ellene dolgozzanak annak a törvénynek, amelyet az, Alkotó belelehelt a társadalomba. Ezt tudatosítanunk kell .azért, hogy minden ember érezze iái közösséggel és elsősorban a családjával szemben cselekedeteiért a felelősséget. Nem létezik hatalom, amely a családot családtagjainak cselekedeteitől függetleníteni tudná. (Hajdú Ernőné (szd): Erezze is a felelősséget!) Ebből látszik tehát, hogy ez az egész kérdés nemcsak jogi, hanem elsősorban erkölcsi természetű is. Amikor azonban azt mondjuk, hogy az egyes eljárása és magatartása következményekkel jár a családra nézve, akkor fel1 NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ in. tehetjük a kérdést: hát akkor nincs megoldás? íme egy olyan törvényjavaslattal kapcsolatban beszélünk erről, amely nagyon is humánus akar lenni és a törvénytelen gyermeket az ő szülei bűnének árnyától meg akarja menteni. Vájjon nincs megoldás? Van t. Nemzetgyűlés! De erre én csak egészen röviden utalok azért, mert a megoldás módját a mai társadalom és ', a mostani nemzetgyűlés nagy többségébein nem tudja megragadni, mert a kereszténység transcendentális, kegyelmi miivoltában van ez, azoknak pedig, akik végtelen sajnálatomra a< kereszténység lelkétől régen elszakadtak, már nincsenek ennek megértéséhez vezető útjaik. Gertrud Lefort adja meg erre a választ nagyszerű könyvében, »A gettóból jött pápádban. Nagyon, sajnálom, hogy a magyar fordításhoz egy olyan előszóit; írtak, amely az olvasót az_ alapgondolattól egészen elvezeti, antiszemitizmust tulajdonítván a szerzőnek és azt a szándékot, mintha a könyvet a zsidóság ellen írla volna, ami pedig óriási tévedés, mert ennek a könyvnek az alapgondolata a következő: akár a pogányságból jön valaki a ke^ reszténységbe, — már tudniillik őseit tekintve — akár a zsidóságból, egyformán nem keresztény, lia nem tudja megérteni a szenvedés misztériumát. Akármilyen meglepően és csodálatosan hangzik: a törvénytelen gyermek piiobléimájának megoldása a szenvedés természetfeletti megértésében és konvertálásában van. Gertrúd Lefort könyvében Pierreleone, 1 a'nagyiszerű kardinális, a gettóból jött későbbi pápa, azt mondja az akkori Szentatyának, II. Szent Pascalis pápának, hogy az Öt programmjai az, hogy az igazságot valósítsa a földön. Ezt akarja elérni a mostani törvényjavaslat is. Erre a szent*aggastyán azt feleli neki: »Fiam, igazság a pokolban van, az égben irgalom és a földön a szenvedés«. Ahol megjelenik a bűn, annak a nyomában, mint az árnyék, jár a szenvedés. Es ezzel a szenvedéssel nem tud mit kezdeni az a társadalom és az a törvényhozás, amelynek a kereszténységből már nincsenek átélt fogalmai. Pedig a kereszténység adja azt a* természetfeletti hatalmat, amellyel a szenvedést áldás forrásává lehet .átváltoztatni. Elvenni a törvénytelen gyermektől a szenvedést neon tudjuk; ment az természeti törvényként kapcsolódik hozzá. (Egy hang ,a szociáldemokratapárton: De sok mindent le lehet faragni belőle! — Közbeszólás a kisgazdapárt oldalán: De fokozni lehet!) Ha azonban keresztények volnánk, akkor meg tudnók találni a törvényhozásban annak a mód' ját, hogy azt a gyermeket meg az anyját a kereszténységnek, a megváltottságnak abba a nagyszerű állapotába hozzuk, mely fel tudja hajszmálni a tőle elszakíthatatlan szenvedést, a saját megszentelésére, megváltására, gazdagítására és mások javára. (Hajdú Ernőné (szd):. Minél többet szenved, annál nobb?) Mert nem szívtelenségből ered az, hogy. a vallásos középkor. annyira^ védte a családot és az erkölcsöt, _ hanem abból a meggon dobásból, hogy minél jobban lazul az erkölcsösség, annál nagyobb számmal adnak könnyelmű és lelki iisimeretlen emberek életet ' újabb és újabb házasságon kívül született gyemnekneik, tehát annál több lesz azoknak a számla1

, akik ártatlamii szenvednek. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Ha ezeket átgon-62