Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-66

996 A nemzetgyűlés 66. ülése 1946. évi október hóí-én, pénteken. 970 Nagy Ferenc .miniszterelnök úr a napokban .Pécsett, amikor az egyházmegyei főgondnoksagba iktatták be, beszédében a következőket mondotta (olvassa): y>\jgy érzem, hogy az egyházi élet területén két nagy dolognak szintézisét kell keresni. Az egyik: hogyan lehet szolgálni a nemzetet az egyházzal, a másik, hogy hogyan lehet Isten jelen valóságát bebizonyítani a közélet minden területén.« (Rudas László (kp): Ez nehéz!) T. Nemzetgyűlés! Hogy hogyan lehet bebizonyítani Isten jelenvalóságát a közélet minden területén, (Kőműves József (szd): Semmiesetre sem úgy, hogy embereket kilökjünk!) erre azt felelém, úgy, hogy a törvények, amelyeket hozunk, az örök erkölcsi normáknak vetületei legyenek. (Felkiáltások a kisgazdapárton: Úgy is van! — Oltványi Imre (kg): Pontosan az! — Kiss Károly (kp): Csak a maga erkölcsi normájával ellenkezik!) Ez a törvényjavaslat ennek nem felel meg. (Mozgás és zaj. — Hajdú Ernőné (szd): De megfelel!) Minden humánus látszata dacára sem, mert ellene mond egy felsőbb erkölcsi törvénynek, (Oltványi Imre (kg): Semmiesetre sem! Nagy tévedés! — Piros. László (kp): Nem! Nem egyforma az erkölcsi normánk!) amely a 'közösség érdekét elébe helyezi az egyénének. Pro,hászka püspök mondta: »Lehet* hogy a házasságon kívül született gyermek mártír, de az erkölcsi elveknek és törvényeknek ál lui ok kell.« (Kárpáti Antal (szd) : Es hol van a megbocsátás szelleme? Miért az ártatlan gyermek ellen fordulnak? — Zgyerka János (kp): Azt mondta Krisztus, engednétek hozzám a kisdedeket» és nem kérdezte, hogy törvényes-e vagy törvénytelen! — Mozgás és zaj a kommunista- és a szociáldemokriatanárton.) És mert ennek ellene mond ez a törvényjavaslat, továbbá, mert az egyént elébe helyezi a közösségnek, a törvényjavaslatot ebben a formájában nem fogadom el. (Mozgás és zaj — Hajdú Ernőné (szd): Megteszünk anélkül is!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Stühmerné képviselőtársunkat illeti a szó. Stühmerné Oberschall Ilma (msz): TNemzetgyűlés! Pártom nevében először Kováts László képviselőtársam szólalt fel ehhez a kérdéshez s nekem nem is volt szándékoni hozzászólni, inert nem tartottam helyesnék, hogy én, mint az egyetlen nő e pártban, szóljak hozzá ehhez a kérdéshez. (Egy hqng a szociáldemokratapárton: Miért?) Időközben felszólalt képviselőtársaim hozzászólásai azonban erkölcsi kötelességemmé tették, hogy bizonyos olyan felfogást és szempontokat, amelyek Kováts képviselőtársam, beszédéből kimaradtak, a mi nevünkben mégis megvilágítsak és itt, az ország házában ismertessek. Nagyon mtehezméhyeze'm az egész törvényalkotásnál elísiŐBiorbiain azt, hogy a törvényjavaslat egyedül az igazságügyi bizottsághoz került és meni vitték a itársadlaitompolitikaii szakbizottság elé is. mert ez a kérdés nemcsak a jogalkotás kerülése, hanem elsősorban amelyen húsbavágó szociális probliélmla is. (Kőműves József (szd): Ez: igaz!) Egyáltalábíaln feltűnő az. hogy ez az új, magát szociá~ íismak hirdető és remélem, minden tagjában szociálisnak lenni akaró . parlament eididig összesem egyetlenegyszer hívta, össze a társadalompolitikai szakbizottságot s ez alikallloiimmal egyszersmind közös értekezlete volt a külügyi szakbizottsággal. Ekkor ratifikáltunk egy külföldi munkaügyi törvényt, amelyet természetszerűen becikkelyeztümk, egyébként azonbaini a tájsadalompolárfáíkai bizottságot a mai napiig nem működtették. Ez a kérdés magyon is smégfoimtolandó Illett volna egyes részeiben és a meghozott törvény kihatásiaibam szociálpolitikai isizettnpointból. A kérdés vizsgálatában csak e különféle szempontok megállapítása <atán lett volna feladata és hivatása az igazságügyi szakbizottságnak és a miniszter úrnak ezt a törvényt a Ház elé hozni. Amikor elsősiorban ieszögeznii kivárnom., hogy mindazokat a szempontokat, amelyeik a házasságom kívül született gyermek saociállis helyzetéit emelik, valamint azt a benső érzést, amely Sízégyemvoniaüként vonni végig egész életén >és megbélyegzi, törlik, helyeseknek tartom, de le kell szegeznem egy másik álláspontot m: meg kellett vofltoa és meg tudtuk volna találni — laihoigy itt most rá akarok mutatínli — az egészséges és természetes középutat» hogy meíffi hoztunk volna olyan törvényt, amely igenis ártalmas, káros és megbontó a niegléviő családna* T. Ház! Azzal, hogy a gyermekeknek ilyen formában apákat adunk, lehet, hogy egy bizonyos fokig emeljük szociális helyzetüket, de csak il'ehet, mert ez sem mindem esetbem fog bekövetkezni, die semmi színű alatt sem tudunk több szeretetet, nagyobb biztonságot biztosítani a számukra. (Ternay István (msz): Sőt!) Az a gyermek, akinek feltétlenül jogla van az életben ahhoz, — ha tai világra jött — noiH!y valamilyen formában megéljem és a szülői gondoskodjanak róla, énre a jogra, erre az eltartásra igényt tarthat, ezt a mmlt törvényalteotástein egy igen humiánus pont fokozottam elősegítettte. ahol ellentétben % más országlok törivényhozásával, neimi apasági, hianem tartásdíjkeresetek adattak be, mert azt tartottal a törvény szelletme, — mean a részletei, 'amelyeknek hibáira rá fogok térni — a szelleme az volt, hogy atomiak a, gyermiekmek a tartását, életét valakinek • biztosítania kell ©s haj véleményezni lehet jogi érteilteamben egy apát, aki a családi elhelyezíkedés szempontjából nem apja, de la gyermeket tartozik eltartani addig a korig, amiig kereső: állásba jut, ezt feltétlemül ki kelll fejleszteni és mieg^keül tartami. A régi törvény a 16 éves korhatárt jelliölte meg, miáirpedig tuídíjuk, hoigy hia valaki magasabb képzettségre akam szert temimi, amire tehetsé; géméi fogva esetleg joga van, meg kell admi azt a, lehetőséget, hogy azt megszerezhesse magáiniák, ami több európai ország törvényhozás áb am, nagyon helyesen, biztosítva is: van. Miniden egyéb vonatkozás nélküli tehát ezt a neveltetési korhatárt ki kellett volna terjeszteni. Ez elsősorban az a pont, amit, szociális szemporntbóil legfontosabbnak és feltétlenül keresizitulviendonek tartok. Egymagában ugyanis az a tény, hogy va-, gyonjogüag egyenlővé teszem a gyermeket, s bizonyos követelési lehetőséget adok neki a családokkal szemben, nagyon furcsa eredményeket hozott a különböző külföldi országokban: Annak a bizonyos társadalompolitikai szakbizottságnak, amely nem szokott ülésezni, lett volna a feladata, hogy'ezt ismertesse, lemérje s ezeknek az eredményeknek tudatában és birtokában tudtuk volna a konzekvenciák szerint a mi magyar életlehetőségünknek legmegfelelőbb törvényt megalkotni. A mienket megközelítő, de még mindig 'nem ennyire — hogy úgy mondjain —• a család; életbe belegázoló törvénye Európában eddig egyedül Dániának vam. A különbség a mienk és az övék között csak az, hogy ők, nem