Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-66

963 A nemzetgyűlés 00. ülése 10iß,. fogaidJni. Nincsen a törvényjavaslatban) az, hogy- házába kell fogadnia aizít a gyermeket, csak ugyanazokat a jogokat, biztosítja a javaslat annak a gyermeknek, mint amelyek megilletik a törvényes házasságiból született gyermeket, (Mozgás a szabadságpárt soraiban. — Nagyiván János (msz): Ezután külön kolláigiumiokat csinálnak nekik!) nevet ad a .törvényjavaslatig neki és anyagi szempontból is biztosítja számára a törvényes öröklés rend jeti. Természetesen a múltban »is akadtak megtévedit anyák, akik aztán igyekeztek gyerme" küknek olyan apát szerezni, aki vagyonosabb és aMín a tartásdíjat könnyebben lebetetlt behajitiani. Vialóhan ilyen) eseteknek gyakorlatink során mind a bírák, minid az ügyvédek tanai voltak. Valós&ínű, hoigy a jövőben egyes esetekben fokozottabb mértékben foigjuk fcafpäjsiz" taÜinii eiz/t a szándékot, ennek megállapítása lazonhan» >& bíróságitól függ. Ha az apa sajátmaga eílüisímeirfi a gyermekeit» akkori níincs hiba. viiiszïont a bírósági gyakorlatttail azti várjak és én remélem, hogy ez be is fog következni, hogy a perekben ítélkező bíróság foko~ zotitabb mértékben ügyelnii fog arra, bogy igazságtalianisiáígiok ne történjenek. (Mozgás ä szabadságpárton) Én, t. Nemzetgyűlés, perbeszállok azzal a megállapítással, amely egy miniszteri székből történt, és amely mintegy reakciósnak bélyegezte a bíróságot. Méltóztassék visszagondolni a nyilas világra: a közalkalmazottak közül a bírói kar volt az, amely a legkevésbbó dűlt, be a fasizmusnak. (Ügy van!) Hogy voltak egyes ellenkező esetek, az természetes, mert hiszen általánosítani nem szabad. Éppen ezért, az említett két, alappilléren kívül van egy harmadik is, és ez az igazságszolgáltatás- En á mi bíróinktól azt várom és biztosan remélem, hogy ezekben a perekben kellő óvatossággal viszik majd az< ügyeket és a legminimáilisabibra csökkentik az olyan perek számát, ahol igazságtalanság vagy jogtalanság következik be, mert hiszen a bíróság is tanúvallomásokon tud továbbhaladni a per során, már pedig hamis tanuk mindig voltak, vannak és lesznek is a világon. Igen t. Nemzetgyűlés! Ez az érem. egyik oldala. A másik oldala pedig az, hogy a demokratikus törvényhozás ki akarja emelni a házasságon kívül született gyermekeket abból a szomorú sorsból, amelyben eddig voltak. Nekem sokszor volt alkalmam tapasztalni nem is a házasságon kívül született, hanem a házasságban született gyermekeknél szomorú sorsot. Tizenegy éves gyakorlatomból megállapíthatom, hogy amikor egy házasság felbomlik és a szülők különválnak, óriási százalékban a komisz mindig a férfi. (A nő-képviselok tfapsoilnak. — Stiiüimerné • Oberschail Ilma (msz): Bravó! Ez igaz! — Kiss Roland (aszd) államtitkár: Ez igaz! — Felkiáltások a kommunistapárton; Igaza van!) Tanuja voltam annak, amikor két gyermek közül a négy-ÖtéveiS; gyermeket az anya. a nyirbátori piacon átadta az apának és az apa otthagyta a gyermeket a vásárban, a piacon. (Nagyiván János Omsz): Ezután nem lesz ilyen?) Ánrikor kérdőre vontaim, — bocsánat, ha szó szerint fogom idézni ennek az apának a kijelentését, — azt mondotta, hogy: minek csináltatott magának még egyet. Ez jellemzi a férfit és én ezt arra vezetem vissza, hogy az embernek a két szemfoga igazolja, hogy valamikor a ragadozó fajtához évi október hó 4-én, péntekeri. 964 tartozott és mihelyt az anyagi érdeke megváltozik, felrúgja a családi otthont, nem törődik a feleséggel és nem törődik a gyermekkel. (Úgy van!) Egészen máskép és más körülmények között nő fel a gyermek ott, ahol szép, példás, tisztes családi életet látott ós - nézzük meg, hogy miként változik a gyermek jövője, ha a házasság felbomlik. Fokozott mértékben van ez így a házasságon (kívül született gyermekeknél. Igen t. Nemzetgyűlés! Ki ne ismerné «:

• gyermekmenhelyben felnőtt gyermekek szomorú sorsát? Eszembe jut egy nagyon régen olvasott francia regény, amelyben a gyermek menhelyen nevelődött, majd amikor kikerült az, életbe, mindenki félt felvenni, munkára alkalmazni, nem tartották megbízhatónak. Az éhség lopásra késztette. Akkor elítélték. Utána ismétlődött ez a helyzet és véletlen folytán gyilkosságot követett el. Amikor az állami főügyész, vádolta ezt a fiatalkorú embert, közben rájött arra, hogy tulajdonképpen saját gyermekét vádolja és akkor a főtárgyaláson azt mondotta; nem ez a bűnös, én vagyok a: bűnös, mieirt elhagytam saját gyermekemet!311 Ha ezt a két dolgot szembeállítjuk egymással, hogy mennyiben és hogyan veszélyezteti ta családi békét a törvényjavaslat 19. §-a, és ezzel szemben felállítjuk azt a tételt, hogy mintegy 500.000 lélek lehető megmentéséről vau itt szó, akkor nem lehet más álláspontra helyezkednünk, mint örömmel üdvözölni ezt a törvényjavaslatot. A magam részéről is hálával adózom a táblabíró úrnak, aki ilyen remekül oldotta meg ezt a törvényjavaslatot (Kiss Ferenc (misfc): Nem ai miniszter csináltad - Drózdy Győző (jmiez): Ki az apja? — Derültség a szabadságpárton.) T. Nemzetgyűlés! Hajdú Ernőné képviselőtársam egy nagyon érdekes kérdést vetett fel és erre azért kívánok kitérni, mert itt a férfiképviselőtiársak részéről nagy felzúdulás következett be. Ügy állíttatott fel a tétel: lehet-e joga saját felelősségére anyának lenni annak, aki nem juthat el házassága kötelékbe? Nagyon érdekes kérdés ez. A nők száma ugyanis sokkal több, mint a férfiaké, ha jól tudom, az összlakosság 40% -a férfi, 60%-a pedig nő. (Egy hamg a szabadságpárt soraiban: És ha hazajönnek majd a hadifoglyok!?) Azt is bekalkulálva, hogy haza is jönnek, ez nem igen változtat a mérlegen. .• Mi, férfiak lássunk bJe egyet: más ai mi érzésünk a gyermek iránt és más a nők érzése a gyermek iránt. Ha ezer esztendeig élnénk is> sohasem tudnánk megérteni azt az érzést, mit jelent anyának lenni. Természetesen a világ rendje az, hogy házasságban éljenek az emberek és én nem szívesen fogadom el azt a megállapítást sem, -— mert hiszen bajos igazolni — hogy valamikor többnejűségben éltek az emberek (Nagyiván János (msz): De fejlődik vissza! — Pászthory István (msz): Arrafelé tartunk!), hordákban, ahol a férfi körül egy csomó asszony volt. A galamb is párjával él, a gólya is párjával él; miért nem élhetett a legprimitívebb korszakban is ugyanúgy az ember, mint ma? Ettől függetlenül azonban kétségtelen tény az, hogy a nőben felébred egy hatalmas, ellenállhatatlan vágyakozás, hogy neki gyermeke legyen. Igenis, nem lehet elítélni azt a nőt, aki nem tud házassági kötelékbe jutni, de mégis gyermekre vágyik és gyermeke lesz. Ebben az esetben aj törvényjavaslat ezeken ai gyermekeken is segít azzal, hogy a törvényes jelleget megkapják, (Pász-