Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-66

965 A nemzetgyűlés 66. ülése 1946. thory István (insz): Ez is álláspont! — Stühmerné Ober schall Ilma (nisz): Ezt helyesük az urak?!) és egyébként is egyengeti sorsukat T. Nemzetgyűlés! A magyar jogfejlődésben azt tapasztalhatjuk, és igazolható, hogy ezer esztendőn keresztül más államokkal szemben mindig valami pluszt vittünk bele jogalkotásuinkba és többet biz to sito ttunk a nőknek, mint akármelyik más állam. Ez a törvényjavaslat, amely most előttünk fekszik, nemcsak a gyermekeken segjt, hanem segít az anyán is. Ezért ezt a törvényjavaslatot -szívesen és Örömmel fogadom. Ha ugyanis a szembenálló kérdéseket vizsgáljuk, csak arra a megállapításra juthatunk, hogy .ez a törvényjavaslat a társadalomnak egy hatalmas rétegén segít. A férfiak pedig majd jobban ügyeljenek és vigyázzanak arra, hogy ne kerüljenek olyan helyzetbe, 'hogy akkor is apák lehessenek, amikor iazt nem szívesen > vállalják. (Mozgás.) T. Nemzetgyűlés! Ennél a törvényjavaslatnál felvetettem magamban egy kérdést. Ez a kérdés így hangzik: mi a politika célja? A választ abban tudnám megfogalmazni, hogy törekvés a jóság, a szépség és az igazságosság felé. En ezt a három fogalmat Makkai Sándor volt erdélyi püspök könyvéiben olvastam régebben és nagyon jól megmaradt a fejemben.312 A fogalmakat nagyon nehéz meghatározni, mert különböző időkben és korokban változnak a fogalmak. Minthogy azonban a kérdés érdekes, röviden megvilágítom az egyik fogalomnál. A i szépség fogalmának meghatározásánál ifjúkorankíban a sok szamár diák követte a — bocsánatot kérek — sok szamár tanár felfogását, amikor általánosságban azt mondották -és elfogadták: szép az, ami érdek nélkül1 tetszik. Ez a fogalmazás régen megbukott. Miakfcai könyvében ellenben nagyon érdekesen világítja meg, hogy amikor a vándor ment és kereste ezeket a fogalmakat, a szépséget, a jóságot és igazságosságot, találkozott egy leánynyal, akinek térdére egy szúr volt borítva, amelyre virágokat, tulipánokat hímzett Megkérdezte a vándor a leánytól: »Miért hímezed a virágokat a szűrre, hiszen ezzel nem lesz melegebb?« A leány elgondolkozott és azt mondta: »De szlebb lesz.« (Egy han\0 a pártom* kívüliek oldalán: Mesedélután!) Akinek nem teltszik, dugja be a fülét. (Kiss Roland ' (szd) államtitkár: Igaza van! — Mozgás.) En ebiben szögezem le a politika célját: minél több szépséget, jóságot és igazságosságot kell elővarázsolni és biztosítani annak a népnek, amelyet képviselünk. És mert ez a tör vény javaslati ilyen irányban mozog, ezeknek a fogalmiaknak az érvényesülését segíti elő, ezért ia magam nevében elfogadom a törvényjavaslatot. Ugy gondolom, hogy ebben az elesett állapotban örülnünk kell annak, ha ilyen törvényjavaslatot tárgyalhatunk, mert az felemelkedést és előrehaladást jelent. Eszembe jut Ady Endrének négy sora, aki elborongott 1919-ben, halála előtt a haza sorsán. A nagy költő borongása közben megrázta magát, felvillant a szeme és ezt írta: »Fordulj kedvem és ha leszakad az ég is, marad magyar mégis, mégis.« Ez a törvényjavaslat kisemberek magyarnak maradását, megélhetését biztosítja, ezért elfogadom. (Helyeslés és taps a koalíciós pártok soraiban.) Elnök: Szólásra következik? Gyurkovits Károly jegyző: Veress Anna! ím október hó 4-én, pénteken. 966 Veress Anna (pk): T. Nemzetgyűlés! Az ellőttünk fekvő törvényjavaslat szelleméhez szeretnék hozzászólni, ahhoz a szellemhez, amely a javaslat paragrafusát, betűjét diktálta, ahhoz a szellemihez, amelyről úgy érzem, hogy az erkölcsnek azokat a pilléreit támadja meg, amelyek, ha összeomlanak, összeomlik a nemzet, összeomlik az ország. (Mozgás a kommtinistapárt oldalán. — Egy hana a kommunistapártról: Rémlátás!) Teljes részvéttel vagyok a házasságon kívül született gyermek erkölcsi, szociális ás jogi helyzete iránt, hiszen szociális működésem alatt sokszor találkoztam^ ezzel a szomorú problémával, mégis úgy ^ vélem, hogy a különbséget a házasságban és a házasságon kívül született gyermekek között semmiféle jogalkotással nem lehet eltüntetni. Nem pedig azért, mert ennek a különbségtételinek gyökérszálai sóikkal t

mélyebbsfe nyúlnak vissza, egészen a nép lelkéig, amely mindig különbséget tesz és fog is tenni- a szentségi, a törvényes házasság és a szabadviszony között. (Oltványi Imre (kg): A gyermek ne igya meg annak a levét! — Kondor Imre (pp): Nem arról van szó! A gyermeket védi a törvény! — Zaj.) Sajnálatos, hogy sem a törvényjavaslat, sem pedig annak indokolása nem talál elítélő szavakat azokat a nőket és férfiakat illetőleg, akiknek ezek a szerencsétlenek egész életükre kiható' gyászos származásukat köszönhetik. (Kárpáti Antial (szd): De csak ezért a felfogásért! Mi ezt meg akarjuk változtatni!) A javaslatnak ezt a kíméletes magatartását a bűnösökkel szemben az elvi állásfoglalás gyanújába keveri az indokolás következő megjegyzése (olvassa): »Az, hogy a gyermek házasságban vagy házasságon kívül született, nem közügy.« Ezt a gyanút táplálja az igazságügyi1

kormányzatnak a házasság felbonthatatlanságával szemben elfoglalt állásfoglalása, amelyet már rendeletben is dokumentált, hogy egészen mindegy, hogy a gyermek házasságban vagy házasságon kívül született-e. Nem tudom, t. Nemzetgyűlés, gondolunk-e arra, hogy ez a felfogás már a keleti demokrácia fellegvárában, Szovjetoroszországban is idejét múlta, amint arról a legújabb szövje to rósz jogalkotás is tanúskodik. Az 1944. évi június 8-án kiadott rendelkezés 8. §-a igenis különbséget telsz a házasságban és a házasságon kívül született gyermekek közt, (Egy hang a szabadságpárton: Ök már kipróbálták!) amikor elveszi az apakereseti és eltartási jogot attól az anyától, akinek gyermeke nem anyakönyvezett házasságból született. (Andics Erzsébet (kp): Az állam eltartja a gyermeket 12 éves koráig! Ne rágalmazza a Szovjetuniót!) T. Nemzetgyűlés! Annál inkább emlékeztet ez a törekvés a nemzeti szocialista Németországnak arra a felfogására, amelyet rendelkezéseiben, törvényhozásában, sajtójában egyaránt hirdetett, hogy mindegy, hogyan születik a gyermek, a fontos az: minél több gyermeket adni a Éührernek. (Hajdú Ernőné (szd) : Erről nincs szó!) Vigyázzunk, hogy amikor a nemzeti szocializmust elvetjük, ne tartsuk még annak szellemét és e szellemdiktálta esziközeit. (Kondor Imre (pp): Nincs benne a törvényben! — Zöld Sándor (kp): Rendre kell utasítani! Hogy lehet ilyeneket mondani!) A törvényjavaslat szellemével szemben nem hallgathatjuk el az erkölcsileg még egészséges társadálomnak azt a felfogását, hogy igenis 61*