Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-66

959 A new zel gyűlés 66. ülése 1946. sáry József (msz): Nines dolga!) vannai: nekünk még egyéb kérelmeink is. Fel akarjuk hívni az illetékes tényezők figyelmét arra, ha ez a helyzet így marad, ha, ekkora árkülönbözet lesz az iparcikkek és a mezőgazdasági termel vények ára között, akkor nem évek alatt, hanem hónapok alatt tönkremegy a magyar parasztság. (Vásáry József (msz): Májusban figyelmeztettük a kormányt rá, mégsem esi" nádit semmit!) Kötelességünk felhívni a figyelmet arra, hogy sokkal veszedelmesebb helyzet előtt állunk, mint a múlt háború után. Mi már akkor is figyeltük az eseményeket és a Mező; gazdasági Kamaránál, mint érdekképviseleti szervnél próbáltunk helyzetünkön javítani, de sajnos, nem volt meg az igazi képviseletünk és nem érvényesülhetett a mi igazi akaratunk. (Vásáry József (msz): Most se!) Pedig akkor is tönkretette két éven belül a magyar gazdaérdekeltséget az a gazdaságpolitika, amit akkor folytattak. (Vásáry József (msz) : Most már jobban tönkre van téve, mint akkor!) Ha megnézzük, hogy mit csinál' tak, látjuk, hogy elsősorban vámsorompókkal spekuláltak. Ha behoztunk egy métermázsa réz" gálicot, akár Olaszországból, akár Franciaországiból, a 25 pengős rézgálieon 50 pengő vám volt. Ha kivittünk egy szarvasmarhát, hogy termelvényeinket értékesítsük, 150 pengőt vágtak rá vámvédelem címén. Természetes, hogy ezzel megdrágították a termelőknek szükségleteik kielégítését és olcsóvá tették az eladott termeivények árát és úgy tönkrement a, mezőgazdasági érdekeltség, hogy bolettás búzát kellett csinálni, be kellett fecskendezni azt a bír zát méreggel, hogy ne lehessen értékesíteni, a gazda pedig gazdaságilag elvérzett. Védett birtokosokat kellett csinálni és akik megkapták a védett birtokosságot, azok közül egyesek meggazdagodtak, akik pedig fizették a védett birtokosok járulékait, a szorgalmas törpebirtokos kisparasztok, tönkrementek. Nem akarjuk, hogy ez megismétlődjék, ezért a fennálló felelősségre felhívjuk a figyelmet. Ma tudjuk azt, hogy ezt az országot máskép felépíteni nem leihet, csak ha; minden erőnkkel nekimegyünk a földnek,, &> földből kibányásszuk a kincseket termeivények alakjában, hogy azután megindulhasson az ipar és a kereskedelem. De ha már előre összekötjük a kezét azokniaík, akik a földet művelik, ha előre nem adunk nekik életlehetőséget és létjogosultságot, akkor erre ne számítsunk. Mert akár kisgazdaságról, akár napszámos háziüzemrol, akár iparról, akár kereskedelemről van szó, ahol a kiadás több:, mint a< bevétel, ott tönkre kell menni. így van ez a mezőgazdaságnál is és ha továbbra is így megy, mint ahogy most van, akkor a tönkremenés elkerülhetetlen. Sérelmeinket kívánom előadni és felkérem a közellátásügyi miniszter ur,at, üljön össze a földmívelésügyi miniszter úrral és a: pénzügyminiszter úrral és beszéljék meg ezt a dolgot. (Vásáry József (msz): Összeülnek és semmit sem csinálnak!) Ezen a helyzeten javítani kell s ezért tartjuk mindezt szükségesnek itt a parasztság érdeikében előadni, hogy ha valamikor jön a tönkremenés, ne mondják azt, hogy nem hívtuk fel a figyelmét senkinek. (Vásáry József (msz): Májusban figyelmeztettük őket erre!) Higyjék el, én nem a magam nevében, hanem 140 parasztképviiselőtársam nevében beszélek, akik között — hála a jó Istennek — mindenféle parasztember képviselve van. Köteti október hó'4-en, pénteken. Ô60 lességünknek tartjuk itt a figyelmet mindezekre felhívni, mert a bajokon nem kilincselésekkel, nem kérvényezésekkel lehet segíteni, hanem reális munkával és megfelelő változtatásokkal. (FelkiéUásők a smhadság<páírt oldalán: Hol az érdekképviseletd törvény! Ne menjünk szét, amíg nem csinálják meg!) Kívánságunk van például a tejbeszolgáltatással kapcsolatban. Minden tehén után 2 liter tejet kell beszolgáltatni. Azt is tud'juk, hogy a tejben mekkora a zsírtartalom, hogy 20—25 liter tejből csak 1 kilogramm vaj van. Hány helyen elő- -fordul az, hogy valakinek csak egy tehénkéje van, de nem tud pl. eleget tenni zsírbeszolgáltatási kötelezettségének. Kérésünk az, hogy tessék beszámítani a tejből adódó vajat a zsírbeszolgáltatásba- Ez elkerülhetetleni dolog. Itt van például a napraforgóolaj kérdése á zsírbeszolgáltatással kapcsolatban. Nem tudom, tudja-e az igen t. Nemzetgyűlés, hogy a napraforgóolaj 20 százalékát levonják beszar ad ás címén. De mi történik erre? A termelők nem szolgáltatják be a napraforgót, inkább a baromfival feletetik, mert tudják, hogy tojástermelés szempontjából milyen fontos ez. Így azonban nemzetgazdasági szempontból kár ér bennünket. Tessék tehát n< napraforgónak az 1938-as rendelet szerinti sajtolását meghatározni. A j ária tlevéldí jak még mindig olyan magasak, hogy ezeket nem bírjuk el. Ezeket is tessék leszállítani. Mit látunk ebbien az országban? óriási megterheléseket! Ugyanakkor mi történik azzal, aki feljön Budapestre és egy kis élelmet hoz magával? Aggódó figyelemmel néztem, hogyha egy pesti munkásember kiment vidékre és valamilyen úton-módion cserélt magának egy kis lisztet, zsírt vagy más élelmet, akkor Budafoktól kezdve egészen a Déli pályaudvarig ott állnak a vámszedők — erőteljes fiatalemberek — és megnézik, hogy mije vau annak a munkásnak a zsákjában és ha ai megengedettnél két vagy három kilóval több van, elveszik. Nem tudom, nem kerül-e többe ezeknek az embereknek javadalmazása, mint amennyi értéket elszednek. Ezeket inkább termelő munkára kellene beállítani. Vagy itt van például a bor fogy aszta si és a szeszadó. Milliókat érő kár éri az országot «i túlmagas szeszadó miatt, mert a kilogrammon kin ti 13 fillérért mean szedik össze en gyümölesöt,t s így egyes helyeken kocsiszámra rothad el à fa alatt. A szeszadóval annyira megterhelik az emberekei hogy ezek a gyümölcsöt nemcsak kivitelre nem használják fel, ami pedig milliókat érő valutát hozna be az országba, de még törkölynek meg borseprőnek sem főzik ki, hanem ehelyett ott hagyják a fa alatt vagy kiborítják a földre. (Vásáry József (msz): Nincs itt gazdaságpolitika!) Pedig, ha az állam olyan magas szeszadót ró ki, hogy az előállítási költség nem fizetődik ki, a termelő hagyja tönikreimieinni termel vényeit és így nagy érték vész el, akkor az állam elvesztette a szesziadójövedelmet, habár ezekért a termeivényekért (külföldről olyan valutát hozhatnánk be, amely nagy előnyt jelentene ennek a szerencsétlen, tönkretett országnak. (Vásáry József (msz): Szép kis gazdaságpolitika!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék befejezni. Taksonyi János (kg): Egypár percet kérek, rögtön befejezem. Elnök: Nincs meghosszabbítás. t