Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-66

P*f. 4 nemzetgyűlés 66. ülése 1946. óvja, megvédje. (Vásáry József (msz): Igaza van! — Egy hang a kisgazdapárton: Nincs érdekképviselet!) Sajnos, maga a magyar parasztság sem tudott még eljutni odáig, hogy százszázalékosan szolidáris legyen egymással és sajátmagán segítsen. Nem tudom élképp zelni, hogy ennek a nemzetgyűlésnek, amelyben 140 parasztember ül, né lenne olyan súlya, amellyel kiegyenlíthetné ezt a helyzetet, ha meglenne hozzá a megfelelő akarat. (Üpy van! Ügy van! a kisgazdapárton.) Csak össze kell fognunk és nyomást kell gyakorolnunk megfelelő irányban! De le kell vonnia a tanulságot a közellátásügyi miniszternek is. a,ki vagy nem ért a dolgokhoz, vagy nem akar rajtunk segíteni. Ezzel a helyzettel neki is tisztában kell lennie. (Egy hang a szabadságpárt oldalán: Ilyen minisztere van a koalíciónaki) Azért van ott, hogy lássa a bajokat és iparkodjék azokon segíteni. (Mozgás a kisgazdapárt és a szabadságpárt oldalán. — Némethy Jenő (msz): A Gazdasági Főtanács! ~ Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rakó Kálmán (kp): Pártom nevében is kérem a közellátásügyi miniszter urat. sürgősen oldja meg ezeket a kérdéseket. (Helyeslés a kisgazdapárt soraiban.) Sürgősen oldja még azért is, hogy a parasztok végre megnyugodjanak, hogy vetni tudjunk ebben az országban, hogy a jövőben több kenyerünk legyen és job; ban tudjuk ellátni a nagyvárosokban az ipari munkásságot, a dolgozókat. (Éljenzés és taps a kisgazdapárti, valamint a kommunista- és a szociáldemokrata párt soraiban. — Vásáry József (msz): Nem lesz ebből semmi! Újból csak szó marad!) Elnök: A napirend előtti felszólalás felett vitának és határozathozatalnak helye nincs. Szólásra következik Taksonya János képviselő úr-Taksonyi János (kg): T, Nemzetgyűlés! Akik ebben az országban a népi politikáért küzdöttünk és azt akartuk, hogy a .magyar nép képviselve legyen ebben a törvényhozásban, mindig úgy képzeltük, hogy amilyen az ország arca kívülről, olyan legyen itt ebben a parlamentben belülről is, jusson itt képviselethez minden társadalmi réteg. Ez az elképzelésünk most, ebben a demokratikus életben meg is valósult, a képviselet megvan. Mielőtt \ azonban rátérnék felszólalásom tulajdonképpeni tárgyára, néhány szóval felidézem a multat^ Nagyatádi Szabó István idejében történt meg az, hogy a magyar parasztság áttörte a politikai sáncokat és be tudta, magát verekedni a törvényhozásba. Érdekes megfigyelni, milyen jószándékkal jött ide Nagyatádi Szabó István, amint a szobor is ábrázolja: »nem sebeket ütni, hanem gébeket gyógyítani jöttünk a magyar törvényhozásba« — mondta. (Egy hang a kom munistapárt oldalán: Jól meggyógyította!) Az a szent cél vezette, hogy munkánk nyomán soha könny és vér ne fakadjon. Képzeljük el, hogyan fogadták itt azt az embert. Maga mondta nekem annakidején, amikor itt a parla" ment folyosóján egyszerű parasztember létére tájékozódott és itt sétáltak előtte mágnás urak és azt mondták: Mi ez, hát itt már béresek is vannak! — Erre nagyon találóan felelt az az értelmes parasztember: Uraim, vegyék tudomásul, ahol ökrök vannak, ott béresekre is szükség van. (Tetszés a parasztpárton. — Orbán László (kp) : Legenda!) T. Nemzetgyűlés! Itt most ebben a parlamentben ugyancsak egyszerű, szegény emberek évi október hó 4-én, pénteken-. 958 vagyunk. Pár szóval bemutatom magamat is: Egy tizenagycsaládos apának kilencedik gyermeke vagyok, (Taps a kisgazdapárton.) a politikai működést pedig megkezdtem 1910 január 11-én, amikor Nagyatádi Szabó István, Herczeg Sándor és Nóvák János Szekszárdon megjelentek. Akkor beiratkoztam a pártba és azóta hangyaszorgalommal építem a pártszervezeteket azzal a szent céllal, hogy ha valamikor a mi fajunk ide bekerül, ne szégyenére, hanem dicsőségére váljék a magyar parasztságnak; Itt van ez a mostani parlament. Senki nem mondhatja, hogy a nép nem a maga akaratából küldte be. Senki nem mondhatja, hogy befolyásoltak valakit, hogy milyen pártokra vagy milyen képviselőre szavazzon, tehát itt minden képviselő olyan felelősséggel tartozik annak a népnek, amelyet képvisel, mint amilyen hűen és becsületesen őt megválasztották. Ez nagyon fontos. Figyelemmel kisérem ennek a parlaimentnelk a működését, (Egy hang a szabadságpárt oldalán: Mások is!) a- házszabályokat is átvizsgáltam s azért nem is akartam előbb felszólalni, mert előbb figyelni, előbb tanulni szerettem vo'lna. Láttam azt, hogy egyes pártok a többi párttal szemben sokszor nem úgy viselkednek, ahogyan kellene, pedig minden pártban kell, hogy legyenek és szerintem vannak is felelősség tudatával bíró, tisztamúltú, becsületes emberek és ha, ezeknek akarata érvényesül, akkor nem lesz az a borzasztó pártvillongás, ha pedig az egyéni feltolakodók akarata érvényesül, akkor veszedelembe kerül a munka ebben a, parlamentben. Amikor a mezőgazdasági érdekképviselet szempontjából néztem a mezőgazda-lakosságot, a parasztságot, amely mégis csak megcáfolhatatlanul legnagyobb társadalmi rétege ennek az országnak, a<st láttam, hogy ilyen mérhetetlen terhek alatt még talán soha nem nyögött a magyar parasztságl. Ez érlelte meg bennünk azt az elhatározást, hogy összehívtuk minden pártból azokat a kérgestenyerű parasztembere^ ket, akik maguk aratják le a búzájukat, maguk kapálják meg a szőlőjüket, hogy megpróbáljuk higgadtan és józan ésszel megbeszélni magunk között fájó sebeinket, mert úgy látjuk, a helyzet parancsolja, hogy ez az állapot megszűnjék, mert ha nem, ez tönkremenetelét jelenti a parasztságnak. Olyan marsrutával akarjuk követeléseinket átadni az illetékes kezekbe, hogy aki ezeket nem teszi magáévá — akármelyik párthoz tartozzék is — az ellensége a magyar parasztságnak és ha nem teszi ezeket magáévá, szemben fogja magát találni az egész parasztsággal. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Az első paraszt" tagozati gyűlés alkalmával olyan sebekre mutattunk rá, amelyeket — ezt el kell ismernem — akceptáltak is részben illetékes helyen. Elképzelhetik, mit érzett az a szegény ember, akinek csak egy vagy két kis állatkája van s elment, hogy átirat egy járlatlevelet és 36 pengőt kellett fizetnie a passzusért, vagy amikor eladott egy ember hat darab sertést 75 forintért és 55 forint volt a, járlatlevél ára. Vagy amikor azt láttuk, hogy a vámnál a 10 kilogramm gabona árát nem tudjuk a 25 ki le gramm dézsmagabona árából kifizetni. Elhatá" roztuk, hogy itt segíteni kell és itt kaptunk is valami segítséget. Azonban mielőtt a Ház elmegy, mert tudomásom szerint elnapolják» (Vá-