Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-65

929 A nemzetyyûUs 65. ütése 1946. évi október hó 3-án, csütörtökön. 930 kívül tény az, bogy a magyar népnek ez az ellenállása nem pusztán eszmei jellegű volt, nemcsak egyes »zemlélyek megmentésére irányult, hanem ez az ellenállás hosszú időn keresztül elég erős volt ahhoz, hogy megakadá lyozza, hogy a német rendszer a maga teljes brutalitásával érvényesüljön itt. Ha a magyar kormányok hajlottak is arra, hogy engedjenek a néimet nyomásnak, a magyar nép mély megvetése, amelyet a brutalitás és a kegyetlenkedések rendszer ével szemben mindenkor érzett, gátul szolgált annak, hogy « hazai Mtdlók mielőbbi deportálására és ki irtására,' vo -natkozó német követeléseket a kormány minden további nélkül magáévá tegye. A német rendszer teljes brutalitása Magyarországon csak akikor juthatott érvényre, amikor itt a német csapatok bevonulása után ennek az ellenállásnak korábbi eredményes formája többé nem érvényesülhetett. Emlékeztetem a t. Nemzetgyűlést arra, hogy ebiben az országban talált menhelyet a Szlovákiából kegyetlenül kiüldözött 28.000 zsidó, aki életét mentette meg azzal, hogy a magyar határon átjött. De minden néimet uralom alatt álló szomszédos államból jöttek Mafyarország területére zsidók, akik itt éveken eresztül viszonylagos nyugalmat, bélkét és menhelyet találtak. T. Nemzetgyűlés! Lehetetlen, hogy ennél a törvényjavaslatnál ne adózzunk a mi népünk emelkedett szellemének és mély hfujnahizmusának azzal, hogy a törvényjavaslatban kifejezésre juttatjuk, hogy a magyar nép meg győződésesen, mélységesen megvet minden kegyetlen, brutális rendszabályt és ragaszkodik, örökre ragaszkodni fog a humanizmus nemes eszményéhez. (Taps a kisgazdapárt és a szabadságpárt somiban.) Elnök: Szólásra következik az 1- $-hozl Gyurkovits Károly jegyző: Kertész Mikilóis! Elnök: Kertész Miklós képviselő urat illeti a szó. Kertész Miklós (sad): T. Nemzetgyűlés! Jóvátételt, kiegyenlítést és talán egy jobb jövő felé való elindulás megkönnyítését je• lenti ez a javaslat, amelyet a nemzetgyűlés talán néhány perc múlva nyilván teljes egyértelműséggel törvényerőre emel. Az 1. § a maga emelkedett szellemével, deklarativ jellegével külön alkalmas arra, hogy néhány reflexiót fűzzünk hozzá, ezúttal a politikai szempontok lehető mellőzésével, hiszen előttem felszólalt képviselőtársaim az általános vitánál — és különösen pártáink szónoka, aki hosszas betegség után most elsoízben szólalhatott itt fel —• nagy örömünkre elmondották ezeket a politikai szempontokat vagy azok nagy részét. Én azokhoz az erkölcsi szempontokhoz, azokhoz az emberi szempontokhoz akarok hozzászólni, az érintettség jogcímén, a megbántottság, vagy á kiengesztelődés jogcímén, amelyeket itt ez a paragrafus felemlít. És mert igazságos akarok lenni, igazságos a múlttal és a jelennel szemben egyaránt, meg kell mondanom azt, hogy voltak itt ebben a Házban harcok az 1938 :XV. te, az elsőszámú zsidótörvény körül és voltak harcok az 1939:IV. te, a második zsidótörvény körül is, és csak történelmi tényként állapítom meg, hogy ebben a harcban, ebben a küzdelemben elölj árt, annak terhét, annak oroszlánrészét a szociáldemokrata -párt parlamenti csoportja viselte. Én a magyar országgyűlésnek abban az' időben tagja voltam. Emlékezem ezekre a tör? NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ III. H vény javaslatokra, és különösen emlékszenj: arra a hangulatra és arra a szellemre, amelyben ezeknek a javaslatoknak vitája fojyt. A társadalmi, gazdasági egyensúly helyreállítása volt az elsőízben hangoztatott cél, és a végrehajtásnál nem lett belőle egyéb, mint a kisembereknek az értelmiségi állásokból való tömeges és könyörtelen eltávolítása, hogy a nagyok, a vezetők, a felelősek megmaradhassanak és az akkori idők szellemének és(

gondolkozásának megfelelően helyet csináljanak a vezetésben az új honfoglalóknak, abban a feltevésben, hogy együtt fogják tovább csinálni, változatlan módon és változatlan szellemben a magyar kapitalisztikus gazdálkodás irányítását és ügyintézését. Amikor Imrédy a maga fanatikus elvakultságával a második számú zsidótörvény körül harcolt és verekedett, ia parlament bizottságában hetekig tartó vitákban boncoltatott szétl ez a kérdés és annak minden részlete, minden vonatkozása. Nem kivánom letagadni, hogy voltak olyanok, magyar hazafiak és konzervatív politikusok is, akik az ország érdekében, az ország jövője, az ország jóhírneve szempontjából tartották veszedelmesnek a második zsidótörvény megalkotását; de akik a dolgok mögött levő háttérnek valóban és hangsúlyozottan ki" fejezést adtak, akik rámutattak arra, hogy egy ország megoldatlan szociális, gazdasági és társadalmi problémáit akarják most itt az úgynevezett zsidókérdés úgynevezett megoldásával elkenni és elkendőzni, csak a szocíáldemokratapárt szónokai voltak, akik teljes erővel, teljes felkészültséggel és teljes felháborodással vetették bele magukat, ebbe a küzdelembe, egyszerűen azért, mert•> mint szocialisták, nem bírták ki az ostobák szocializmusát: az antiszemitizmust; nem birták ki azt, hogy egy társadalmi rendszer belső bajaiért, szörnyű belső fogyatékosságaiért és az ebből adódó konzekvenciákért a társadalom egy csoportját tegyék kizárólag felelőssé, és nem birták ki különösen azt, hogy eme felelősségrevonás eredménye- és konzekvenciájaképpen dolgozó kisemberek, fizikai és szellemi munkások tömegei kerül jenek nyomorúságba, szenvedésbe és üldözésbe. Itt nagy, hosszú megemlékezés történt különböző oldalakról, különböző szempontok szerint. Hadd emlékezzem tehát én is akkori képviselőtársaim közül azokra,— és magam is felszólaltam, de ez most nem lényeges — akik ebben a küzdelemben az élen jártak: Kéthly Annára, (Taps a nemzetgyűlés minden oldalán.) Peyer Károlyra, Malaisits Gézára, néhai jó Esztergályos János és Farkas István elvtársunkra, Reisinger Ferencre és a többiekre, Kabók Lajosra. Szeder Ferencre, Buchinger Manóra, Propper Sándorra, Takács Ferencre, (Helyeslés.) akik, mint szocialista magyar munkások, a magyar nép fiai, a magyar nemzetnek a parlamentbje (beküldött képviselői, egy ellenséges áramlattal, sőt mondhatjuk, egy ellenséges világáramlattal szembehelyezkedve, nem törődtek pártpolitikai és pártnépszerűségi szempontokkal, — mert felmerültek azok is, — nem törődtek azzal, hogy nem túl sok-e, nem aránytálajre, nem jelenti-e más érdekeknek és más szempontoknak eset* leges elhanyagolását, avagy 'háttérbeszorítását, hanem felsorakoztak a szociális (igazságtalanság ellen, felsorakoztak az emberi méltóság megsértése ellen, felsorakoztak a világáramlat ellen. Jólesik erre emlékezni az elégtételadás és a jóvátétel mostani pillanatában, ebbenw

az emelkedett pillanatban, amikor a Nemzetgyűlés egy ilyen törvényt megszavazni készül. 59