Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-65

921 A nemteigyàlés 65. ütése Í9i4. (Ternay István (msz): Ezzel termelik a reakciót!) Mélyen t. képviselőtársaim, gyűlölettel még nem építettek fel sem épületet, sem országot Elvégre el kell jönnie több mint másfél év után a megbékélés szellemének, amelynek első lépése ez a törvényjavaslat/De neesak zsidók és keresztények között hirdessük a megbékélést, (Ügy van! Ügy van! — Taps és felkiáltások a szabadságpárton: Magyarok között!) hanem keresztények és keresztények, magyarok és magyarok között is. (Élénk helyeslés és taps a szabadságpárton.) El kell jönnie a megbékélésnek, mert ebben az országban minden »fizikai és minden szellemi dolgozóra, minden komoly értékre, minden erkölcsös és dolgozó emberre szükség van. Elég legyen abból, hogy internálótáborokkal, (Ügy van! Ügy van! b szabadságpárton,) a népbírósági eljárások szigorításával, igazolási eljárásokkal, kegyetlen B-listázással ártatlan embereket sújtsanak. Nem mondom, hogy csak ártatlanokat ítéltek el, de ártatlanokat is elítéltek1

, juttattak intern ál ótáborba és az, ártatlanok tömegét irtották most ki a kenyérkeresők közül a B-lista során. Ilyen metódusok alkalmazásával neon fog tudni .& kormányzat és nem fognak tudni a koaliciós pártok egy erős, életképes és a nemzetek közvéleménye előtt megbecsült országot felépíteni, hanem ez az ország a koldusok, az elkeseredett, mindenre képes desperádók, összeesküvők, éhező betörők országa, egy korhadt, romlásra, pusztulásra ítélt ország lesz. (Ügy van! Úgy van! >a szabadságpárton. — Bakó Kálmán (kp): Demagógiával nem lehet országot építeni! — Élénk felkiáltások a sza\badságpárti képviselők soraiból — a hommunistafírt puas or ai felé: Úgy van! Úgy vam! em lehet! — Vásáry József (msz): Az ellen beszél, a demagógia ellen! — Felkiáltások a komnministayárton: Akkor miért folytatnak demagógiát? — Vásáry József (msz): Olvassák el a lapjaikat, mit írnak! — Bakó Kálmán (kp): Meg kell fogni a szerszámot, nemcsak beszélni kell!) Akkor ne üssék ki a szerszámot a dolgozó és becsületes embereik kezéből! (Élénk helyeslés és taps a szabadságpárton. — Prieszol József (kp): Soha életükben nem dolgoztak!) Van ebben az országban elég hozzáértő szakember, diplomás ember, a demokrácia szempontjából kipróbált ember, a maga szakimunkájának elvégzésére. En tisztelem, becsülöm a 'kézi munkásokat. Nem hiszem, hogy sok ember van, aki nálam jobban becsüli őket. Ha egy hozzáértő vasesztergályost beültetnek a polgármesteri székbe, lehet, hogy valahogy el tud verklizni mint polgármester, de a polgármester nem fog megfelelni mint vasesztergályos. (Gábor József (kp): A törvényjavaslathoz beszéljen!) Az a sok fizikai munkás, aki most elfoglalta a törvénytudó emberek helyét, a törvény tudása nélkül... (Révész Ferenc (szd): Ez fáj maguknak!) Ez is fa;j (Felkiáltások a szabadságpárton: Ügy van! Fáj! — Révész Ferenc (szd): Hozzuk vissza a réffi trendsfflert'?! — Ternay Istvá» (msz): A dilettantizmus fáj! — Vásáry József (m-'z): — Révész Ferenc felé: Gyógyíttaissa magát kovácsmesterrel ! ) Ha ilyen módon elvonjuk munkahelyeikről a hozzáértő embereket és nem arra a helyre tesszük őket, amelyhez értenek, akkor ebből káosz lesz, az utcán fognak sétálni a hoaBáértő szakemberek, a műhelyek pedig üreévi október hó 3-án, csütörtökön. 922 sen maradnak, mert a hozzáértő fizikai munkások elmentek rendőrkapitánynak, ezredesnek, tábornoknak, polgármesternek, {Derültség a szabadságpárton. — Mozgás a kommunistapárt soraiban. — Prieszol József (kp): Talán vegyük vissza a régi igazgatókat!) a tanult emberek pedig ott állnak kenyér nélkül. Ez fáj, mert minden országnak fáj, (Révész Ferenc (szd): Restaurációt akiarnak, ez fáj!) ha tanult emberei éheznek, ahelyett, hogy szolgálnák az országot, eltartanák családjukat és gyermekeiket jó, dolgos polgárokká nevelnék fel. (Vásáry József (msz): Be kell zárni az iskolákat, nincs rájuk szükség!) T. Nemzetgyűlés! A törvényjavaslat, amelyet, mondom, a magam és pártom nevében örömmel elfogadok, az első lépés a megbákülés felé. Kérem, — főleg a kormány tagjaihoz adresszálom kérésemet — hogy méltóztassanak olyan törvényekkel és olyan intézkedésekkel jönni, amelyek a megbékélést az egész ország minden tisztességes magyar emberére kiterjesztik. (Helyeslés és taps a szabadságpárton.) Elnök: Kíván még valaki a törvény ja vaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nagy László (kg): Egypár szót szeretnék szólni.) A képviselő urat illeti a szó. Nagy László (kg): T. Nemzetgyűlés! Sok mindent hallottam itt a zsidókkal kiapcsolatban, de egyet még nem hallottam, a parasztság szempontjából még nem .szóltak ehhez a kérdéshez, pedig mi parasztok együtt szabadultunk fel 1848-ban a zsidóslggal. Az emancipáció és a magyar parasztság felszabadulás« egykeletft. A zsidóság és a parasztság egyformán el volt nyomva 1848 előtt, mind a kettő együtt szabadult fel és mind a kettő együttesen dolgozik 1848 óta Magyarországon becsölettel. A náci uralom alatt, amikor különösen a zsidóságnak nagy szenvedésben volt része, együtt kellett .szenvednünk. Akkor sokszor velünk vitették a csendőrök a szerencsétlen zsidóikat viharban, vészben, ójszatkánaik idején és láttuk, hogy a zsidóság mit szenvedett. A magyar parasztság együtt érzett a. zsidósággal. A magyar parasztság mindig megbecsülte azt, aki őt megbecsülte. Nagyon örülünk annak, hogy pártunk ezt a törvényjavaslatot elfogadta., de mi magyar parasztok külön is örülünk annak, hogy ez a törvényjavaslat napvilágot látott, azért, mert aki az országban ér valamit, azt mindig meg kell becsülni. A magyar parasztság a zsidókat, .sajnos, sokszor vitte oda, ahov,a nem akarta őket vinni a nácik meg a csendőrök vezetése alatt, pedig a magyar parasztság együtt érzett, együtt dolgozott a zsidósággal is. Kérem azt a magyar zsidóságot, amely annyit szenvedett, hogy becsülje meg a magyar parasztot, becsülje meg úgy, mint ahogy a, kisgazdapárt is megbecsüli a zsidóságot. Ne kenjék rá a kisgazdapártra, hogy antiszemita, mert mi magyar parasztok nem vagyunk antiszemitáik. (Ügy van! Ügy van! Taps a kisgazdapárton.) Sohasem voltunk antiszemiták és nem is leszünk. A zsidóság megérdemli a megbecsülést. Mi is nagy részvéttel láttuk és átéreztük ,& zsidóság nagy szenvedését, mi is elítéljük a német szadizmust, aimely mások szenvedésében, mások gyötrésében talált kielégülést. Ezért mi, kisgazdapártiak kérjük a többi pártot és kérjük a zsidóságot, hogy az antiszemitizmust ne kenjék r^ a magyar parasztságra, amely az antiszemitizmus