Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.
Ülésnapok - 1945-65
919 A nemzetgyűlés 65. ülése IMS. évi október hó 3-án, csütörtökön. 920 húzódva, meghallgassuk, kik, mi módon fognak kifejezést adni ennek a magyar álláspontnak. Odaérkeztünk a Lónyay-utcai gimnáziumhoz é* láttuk, hogy iaz utcán ötvenes, százas, húszas ^csoportok!)an álldogálnak az emberek és rendőrkordon veszi körül az épületet. Kérdeztük az emberektől, miért nem mennek be, hiszem a gyűlés kezdetének az ideje -már elérkezett. — nem engednek be a rendőrök, — mondták az emberek. — Erre mi odamentünk és mondtuk a rend őröknek, hogy nemzetgyűlési képviselők vagyunk. — Akkor sincs miért bemenniök, a gyűlés nem lesz megtartva. — Kinek a rendeletébőn — kérdeztük. — A belügyminiszter úr megtiltotta a gyűlés megitarliasát — felelték. — {Mozffas és zaj a szabadságpárton.) A rendőrök azután a tömeget feloszlásra szólították fel és mert eleinte nem engedelmeskedtek, szétkergették & gyűlés publikumát. Az újságokban egy ettem SÍZÓ megemlékezés seim történt róla, mert úgy látszik, a koalíciós lapokhoz az összehívóknak nem volt összeköttetésűik. Magam is írtam egy cikket a józati békerol, amelyben kifejeztem, hogy a Csallóköznek es a perem-területnek) úgy Csehszlovákiától, mint Romániától való visszacsatolását kérjük — nem követeljük, csak kérjük — a nagyhatalmaktól, éppen mint egy leendő keleteurópai békés együttműködés alapját. Ezt nem közölték (még azok a lapok sem, amelyekkel jóbarátságban és cikkírói összeköttetésben voltam és azt kellett tennem, hogy különböző dobogókat használjak fel ezeknek a saját magam lelkéből, de az egész magyar közvélemény nagy tömegéből jövő kívánságoknak kifejtésére. így kénytelen voltam a kisgazdapárt tavaly Szent Istvánkor tartott kongresszusán, majd pedig ez év januárjában a kisgazdapárt képviselői értekezletén, amikor meg szerencsés voltam ennek az anyaszentegyháznak tagja lenni, (Derültség a szabadságpárion.) elmondani a jó békéről való véleményemet és akkor az egész párt helyeselte ezt. Elmondottam, hogy »igenis, ez az ország és ez a nép ne.m bSűnös, sokkal bűnösebb volt nálunk Szlovákia és Románia, tehát méltán kérhetjük, hogy ne büntessenek minket jobban, mint őket és ne jutalmazzák őket a mi kárunkra.« Igen, mélyen 'tisztelt képviselő uraim, a magyar nép nagy többsége nem volt bűnös a háborúban való részvételért, mert gyűlölte a németeket, utálta a háborút és undorral fordult el a. zsidók megkínzásától. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! A törvényjavaslat valóban objektíven és az igazságnak megfelelően a részvét elismerő szavaival adózik >ai zsidóság szenvedése iránt, üldözőinek gonosz cselekményeit a törvény maradandóságával megbélyegzi és másrészről megállapítja úgy a szöveg rendelkező részében, mint az indokolásban, hogy a magyar nép emiberszeretete és egyesek áldozatkészsége volt az jórészben, ami a zsidóságnak legaláblb azt a részét megmentette, amely tényleg életben maradt Az én felszólalásomnak!, t. Nemzetgyűlés, az a célja, hogy magam és pártom, &, szabadságpárt nevében elhelyezzek egy babérágat az elpusztult, ártatlanul kiszenvedett zsidóság jelképes sírdombján. De ugyanakkor le kell vonnunk a tanulságot a zsidók szenvedéseiből és az egyidőben bekövetkezett országpusztulásból is. Ez «a. tanulság intő parancsként, szól keresztényekhez és zsidókhoz egyformán, főleg pedig mind a két rétegnek a vezetőihez, A politikai pártoknak és intézményeknek keresztény vezetői sohase mulasszák el tömegeiket a lappangó antiszemitizmus oktalanságára és országromboló voltára, figyelmezte tini és élesen forduljanak szembe azzal. Ez a mi kötelességünk, keresztény vezető embereké. (Taps a szabadságpárt oldalán.) A zsidóság vezető embereinek és a józan, okos zsidóknak úgy egész tömegükben, mint egyénenkint az a kötelességük, hogy a saját felekezetük híveit figyelmeztessék arra, hogy mind politikai magatartásukban, mind magánéletükben kerüljenek el mindent, ami a mai lappangó antiszemitizmus fellobíbanásáxa okot szolgáltathat. _ És keresztények és zsidók valamennyien térjünk a megbékülés útjára, amelynek első lépése ez a helyes, okos és méltányos tör vény j a vaslat. Ugyanakkor azonban — ez pedig intő parancs, amely felekezeti különbség nélkül mindenkinek, az összes magyaroknak szól — sohase szűnjünk meg szenvedélyesen gyűlölni minden zsarnokságot, (Élénk helyeslés és, taps a szabadságpárt soraiban.) akár felekezeti, akár osztályelnyomást, ne tűrjön meg ez a nemzet soha sem egyéni, sem pártdiktatúrát (Taps a szabadságpárt oldalán.) és ne szűnjünk meg soha szenvedélyesen szeretni cl SZcl-* badságot, az egyéni szabadsagot, a nemzet függetlenségét, a jogegyenlőséget, az örök erkölcsi posztulátumokat, az embernek emberrel, a népeknek népekkel való békés, egymás érdekeit méltányoló együttélését. De ehhez, t. Nemzetgyűlés, nemcsak szavak, hanem teítitek isi szükségesek. (Némethy Jenő (msz): Amelyek hiányoznak! — Vásáry József (msz) : Szavak vannak, de a tettek mást mutatnak!) Ma, párisi nyomorúságunk után, magunkra döbbent árvaságunkban végre jöjjön el az idő, amikor számot vetünk azzal, hogy nekünk össze kell fognunk, zárjuk ki magunk közül az egymásra való acsarkodást, gyűlölködést, uszítást, azt a demagógiát, hogy amikor megvan a törvényhozás, megvan az alkotmányos minisztérium, megvannak a törvényes szervek, akkor alkotmányos, felelős tényezők, miniszterek szájából mindig az utcával, a tömegmoizgalmakkal, az öklökkel való fenyegetést halljuk. (Zaj a szabadságpárt soraiban.) Ez nem illik egy alkotmányos és parlamenti életet élő nemzethez és nem illik olyan férfiakhoz, akik benn ülnek á kormányzatban, akiknek kezében van a hatalom. Kellett, lehetett, szabad volt gyűlölködést, • öklöket emlegetni, amíg az alsóbb néprétegek kívül voltak a hatalmon és azt hitték, hogy csak a gyűlöletnek motorikus erővé való fejlesztésével tudnak majd betörni az alkotmánynak, a törvényhozásnak és a hatalomnak bástyái közé. Ez megtörtént, leomlottak a bástyák. Nem kell rémeket festeni a falra. Miért kell a reakció ellenfeleinek a reakciót nagyobbnak feltüntetni, mint amilyen? A reakció egy elerőtlenedett és utolsókat rugdalózó valami, (Mozgás a kommunista- és a szociáldemokratapárton.) és ha ellensúlyozzuk alkotmányos, józan, demokratikus élettel, (Helyeslés a szabadságpárton.) szabadságtisztelettel, a sajtószabadság és^ a gyülekezési szabadság bevezetésével, (Élénk helyeslés és taps a szabadságpárton.) akkor a kormánynak és a kormányférfiaknak, akiknek hatalmi eszközök vannak a birtokukban, ninc^ szükségük arra, hogy örökké az utca tömegeinek brutalitását helyezzék kilátásba arra az esetre, ha az ő akaratuk — mondjuk meg: az ő kisebbségi akaratuk — nem jut érvényre.
